Szeretném előre bocsátani: a főpolgármester nem a szívem csücske, de tetszik a karakánsága. Hogy nem iszkol fülére szorított telefonnal a város másik végébe, ha meglát egy kamerát, és még azt is vállalja, hogy olyanok faggassák, akikről pontosan tudja, nem az ő pályáján fociznak.
Amikor átadta a 3-as metró első régi/új szerelvényét, látványosan zavarba jött és feszengett a kamerák előtt - egészen emberi volt. Még viccelődött is: ha örülök, akkor azt kérdik, mit örül ez már megint, ha meg szomorkodom, akkor azt írják, biztosan az új szerelvények miatt van.
Nincs irigylésre méltó helyzetben. Próbálja elhitetni, hogy már elásták a csatabárdot a főváros dolgaiban is csak hódmezővásárhelyi léptékben gondolkodó Lázárral, és abban sem lehetünk biztosak, hogy a miniszterelnök füle még mindig nyitva van a városvezető panaszaira. Pontosan tisztában van azzal: ha majd el kell számolnia, mire jutott a város a kormányzása éveiben, alighanem úgy lesz vele, mint az olimpiával - fideszes „barátai” az ő ajtaja elé söprik majd a saját szemetüket is. A lucaszékeként épülgető 3-as metrót, a repülőtérre vezető gyorsvasút és a gilisztabél keskeny odavezető gyorsforgalmi út kiszélesítésének elmaradását. És ki tudja, még mi mindent.
Múltkor arról faggatták, megpályázza-e két és fél év múlva a főpolgármesteri széket. Mit lehet erre felelni? Tessék majd megkérdezni a 2018-as választások után. Amikor azt mondja, nem érdemes nagy pénzben fogadni, hogy három év múlva is ő lesz-e a város vezetője, igazat beszél. Csak azt felejti el, hogy egy ilyen mondat úgy járja be a sajtót, mint a pletyka. Mire körbe ér, már mindenki mást akar kihallani belőle.
