Fordulat körvonalazódik a De Gaulle teremtette respublika történetében, vélekedik a Le Figaro. Először történhet meg, hogy a korábbi kemény és esélyes ellenfelek közül ketten hiányoznak majd az elnökválasztási véghajrából: a mindig jelen volt Szocialista Párt, és a mérsékelt jobboldal kandidátusa. Ez azt jelenti, hogy Francois Fillont, a Republikánusok jelöltjét leírták, nem sikerült kikecmeregnie a családját gazdagító manipulációkból. Maradt viszont rendületlenül a Rotschild bankházból indult, független Emmanuel Macron, Marine Le Pennel nyersen azonos százalékaránnyal, és a vetélkedőből ez utóbbit sejtik diadalmasabbnak. Már csak azért is, mert igaz ugyan, hogy Madame Le Pen az utóbbi hónapokban nagymértékben előre tört, de ez inkább arra ösztökélte a választók tekintélyes részét, forduljon szembe vele és pártjával, a Nemzeti Fronttal. A lelkük mélyén megérezték, szégyent hozna társadalmukra az Európában mostanában nem ritka előretörés.
Annál is inkább, mivel a hölgy „sikerét” fitogtatva vérszemet kapott, nem csupán európai, ázsiai és afrikai körútra indult, hanem büszkén hirdette, hogy pártjához özönlenek a nemzetközi bevételek, kivált európai uniós forrásokból. A Le Monde gúnyosan, tudósításának címében úgy foglalta össze, hogy a Nemzeti Front „a virágzó bevételek” áldozata. Amikor feltárták, hogyan áramlottak a milliók a párthoz, Le Pen skrupulus nélkül ellentámadásba ment át, mondván, hogy „jogi összeesküvés” áldozata lett. Arra derült fény ugyanis, hogy a Nemzeti Front buzgó munkatársai, olyanok, akik az elnök asszony legközvetlenebb környezetéhez tartoznak, részint Brüsszelből, az unió székhelyéről, részint Strasbourg-ból, az európai parlament otthonából, néha 10 ezer euró összegben is utazási költségeket és napidíjakat kaptak. Olyanok, akik a francia határokat soha nem lépték át. Nem személyes bankszámlájukra érkeztek az összegek, hanem a pártkasszában kötöttek ki. Sőt, még az a gyanú is föléledt, hogy a Le Pen-famíliát gyarapították.
Francois Fillon maradt a Republikánusok államfőjelöltje a hétfőn este megtartott válságtanácskozás után is. A családtagjai fiktív alkalmazása vádjával korrupciós botrányba keveredett konzervatív politikus a hetek óta gyűrűző botrány miatt elveszítette esélyét, hogy bejusson a második fordulóba. Párttársai közül is sokan kihátráltak mögüle, múlt héten kampányigazgatója is lemondott, de a jobbközép nem talált megoldást helyettesítésére az elnökválasztási véghajrában.
Alain Juppé, Bordeaux polgármestere, akit Fillon a novemberi előválasztás második fordulójában legyőzött, nem vállalta a beugró szerepét, Nicolas Sarkozy csak harmadik lett, s e kudarc után lemondott minden pártbeli tisztségéről. Más olyan ismert személy, akit előkaphattak volna, nem volt tarsolyban. Fillon pedig ragaszkodott ahhoz, hogy ő az egyetlen legitim jobbközép jelölt, hiszen nagy fölénnyel megnyerte az előválasztást. Ami igaz ugyan, de a korrupció-gyanú szertefoszlatta egykori támogatottságát. Igaz, nem teljesen, vasárnap még mintegy 30 ezren vonultak utcára Fillon mellett. Így a Republikánusok hétfői válságstábjának nem sok lehetősége maradt, „egyhangúlag és határozottan” támogatta államfőjelöltjét.
Két hónappal az elnökválasztások első fordulója előtt szaporodtak el ezek a föltételezések. Madame Le Pen megpróbált azzal érvelni, hogy a gyanúsítgatások kifejezetten politikai természetűek, pánikról van szó, amelyet a közvélemény-kutatási adatok okoztak.
A Le Monde február bizonyítékok birtokában kitartott amellett, hogy a Front az uniós intézményeket „aranyozott perselyének” tekinti. A kicsikart összeget csupán 2017 első két hónapjában 7 millió euróra becsülte. „Találkozók szervezési költsége” címen érkeztek pénzek, a randevúk helyeként, Itálián és Belgiumon kívül magyarországi színhely is szerepel.
A tények annyira frissek, hogy cáfolatukra igyekezvén, Marine Le Pen február utolsó vasárnapján, pártjának úgy háromezer híve előtt úgy állította be magát, mint a francia politikai rendszer áldozatát, bírák, újságírók kiszemelt célpontját. Személyes ellenfeleit, például François Fillont, (akkor még ő is annak számított) a nagy biztosítók bérencének, Macront pedig a bankok és a sajtó kedvencének tüntette föl.
Ahogy közeledik a francia elnökválasztás időpontja, úgy kúszik egyre feljebb és feljebb Emmanuel Macron. Francois Hollande elnök volt gazdasági minisztere az Opinionway tegnap közzétett felmérése szerint az első fordulóban akár meg is megelőzheti Le Pent. Igaz, a közvélemény-kutatás még a Nemzeti Front (FN) elnökének egy százalékos előnyét mutatta ki, de ugyanezen iroda előző felméréséhez képest Macron két százalékot javított Le Penhez képest.
Ugyanezt a tendenciát erősítette meg az Ifop-Fiducial hétfőn megjelentetett közvélemény-kutatása is, amely szintén a FN-elnök egy százalékos előnyét mutatja az első fordulóban. Francois Fillon az Opinionway szerint 20, az Ifop szerint pedig 19 százalékot kaphat. Mivel viszonylag stabil szavazóbázissal rendelkezik, szakértők úgy vélik, ennél lejjebb aligha megy megítélése.
Még az immár az objektivitás látszatát is mellőző Le Figaro március első napjaiban azt jövendölte, hogy Macron „Hollande hajdani kegyeltje” 58:42 arányban legyőzi majd Le Pent. A redakció önmaga vigaszaként azt említette, hogy 2002-ben Jacques Chirac a Front kandidátusával, Jean-Marie Le Pennel szemben még 82:18 arányban kerekedett fölül. Azt azonban hozzáteszi, ha ne adj Isten Marine Le Pen futna be, annak 66 millió francia inná meg a levét. Az újság még mindig Fillonban reménykedik.
A Le Monde ellenben más vizeken evezget. „Marine Le Pen a jogállam ellenfele” című szerkesztőségi vezércikkében azt hangsúlyozza, hogy, aki a „nép lányának” tünteti föl magát nem habozik „törvényen kívüliként” viselkedni. Ekörül dúl majd tovább a csata, a mindent eldöntő kényes napig.
