A Hatszín Teátrum deklaráltan elsősorban gyerekszínház – mondja Gálvölgyi Dorka, az áprilisban nyíló új játszóhely vezetője. Bár a szomszédban működik egy másik hasonló profilú teátrum, mint gyakorló anyuka is úgy gondolom, nagyon kevés gyerekprodukció jön létre Budapesten és országosan is, ezt a műfajt kissé mostohán kezelik. Léteznek ugyan különböző próbálkozások, kísérletek, ezekből néhány kifejezetten anyagi vállalkozás szándékával valósul meg, tehát nem a színházi szempontok számítanak. De futnak olyan produkciók is, amelyek akkora érdeklődést váltottak ki, hogy nagyon nehéz a gyereket elvinni az előadásokra.
A gyerek nem hülye csak kicsi, vallja Gálvölgyi Dorka, aki úgy érzi, hogy a gyerekszínházi profil mindenképp hiánypótló funkciót tölt majd be, még akkor is, ha a már említett Kolibri Színház sikerrel játssza a saját produkcióit és ugyanezt teszi a Budapest Bábszínház is. Az igazgatónő úgy véli, nem konkurenciát akarnak teremteni az új színházzal a fenti teátrumoknak, hiszen ezek a dolgok inkább erősítik majd egymást.
- Nem akarunk különösebben mások sem lenni, nekünk nagy előnyünk, hogy ebben a projektben társunk és partnerünk a Móra Kiadó, ezért nem véletlen, hogy az első bemutatónk Janikovszky Éva írásaiból összeállított új színpadi adaptáció, amely ebben a formában abszolút ősbemutató. Szerencsém volt ismerni Évát és nagy Janikovszky rajongó vagyok. Újra olvastam a köteteit. Végül Az úgy volt… című ősbemutató a fiatal és nagyon tehetséges Szilágyi Bálint rendezésében hat kötet anyagát öleli fel. A Kire ütött ez a gyerektől, vagyis a születéstől, a Tükör előttig, ami egy kamaszmonológ, elég nagy utat jár be. Egyébként is minden korosztályra szeretnénk fókuszálni, a csecsemőktől a tizenéves kamaszokig. Az előadás dramaturgja Toller Mónika, így ezek a történetek, vagy nevezzük modernül szkeccseknek, így együtt még sohasem voltak színpadon, a szereplők pedig a Színház-és Filmművészeti Egyetem hallgatói lesznek. Janikovszky Éva írásai rendkívül intellektuálisak és szellemesek. Mi ezeken nőttünk fel és jó lenne, ha a mostani gyerekek is ezeken nőnének fel és ezt a humort vinnék magukkal és nem csak azt, amit az interneten vagy moziban kapnak – jegyzi meg Gálvölgyi Dorka.
A gyerekelőadások esetében igyekeznek elsősorban saját produkciókat létrehozni, de szeretnének helyet adni vidéki előadásoknak is. Készülnek egy beavató opera előadásra is.
A nyitó produkciót követően egy hét múlva Nógrádi Gergely operaénekes rendez egy sajátos „operasimogatót” még pedig A varázsfuvolát hozza közel a gyerekekhez. – Gergő játékmesterként egy nagyon helyes nagy madár lesz, elmondja többek között hogy miként születik a kotta, miért beszélnek az Operában énekelve, mit csinál a zongorakísérő, aztán ősszel majd tervezünk egy újabb operát bemutatni és ebből egy sorozatot indítani – avat be Gálvölgyi Dorka a részletes tervekbe.
A Hatszín Teátrum befogad majd már futó gyerekprodukciót is. Köztük a korábban a Pesti Magyar Színházban játszott, Toller Mónika által rendezett A lemez másik oldala című előadást is, amely szintén Janikovszky műveket dolgoz fel, amelyben négy színész különböző monológot ad elő felnőtteknek. Májusban pedig terveznek egy másik felnőtteknek szóló előadást is, de ez egyelőre maradjon meglepetés.
Az új teátrum a belvárosban a Jókai út 6. szám alatt nyílik. (Szerkesztőségünk és a Móra Kiadó is ebben a házban működik.) Az épület régebben is rendelkezett egy 200-230 főt befogadó, jó akusztikájú színházteremmel, most ezt állítják helyre.
Esténként a befogadó színházi jelleg dominál majd és később több saját felnőtteknek szóló produkciót is szeretnének műsorra tűzni. Az épület földszintjén egy valódi közösségi tér jöhet létre, hiszen a színház mellett egy könyvesbolt és egy kávézó is várja majd a vendégeket. Az előcsarnok egyébként kortárs képzőművészeti alkotások bemutatására is alkalmas.
- Bár színházi családból származom, nem volt ambícióm, hogy szerepeljek, nem akartam soha színésznő lenni – meséli Gálvölgyi Dorka. – Hagyományos értelemben nem voltam színházi gyerek, nem a színházban nőttem fel, kifejezetten utáltam, amikor apukám Piere Bezuhov volt és szerepe szerint lelőtték a színpadon. Akkor mindig nagyon sírtam. Korábban dolgoztam már színházban, a színház hátsó részét, a színpad illatát nagyon szeretem. Amikor a tulajdonosok megkerestek, hiszen egy magánszínházról van szó, és felkértek, hogy vezessem ezt az új teátrumot, először hezitáltam, de aztán viszonylag könnyen igent mondtam. Apu nagyon félt engem ettől a dologtól, hiszen egy magánszínházat kell üzemeltetni, gyakorlatilag mindenféle állami támogatás nélkül. Nagyon nehéz vállalkozás, de ezzel együtt, egyáltalán nem reménytelen. És erre vannak jó példák, gondoljunk csak az Orlai Produkcióra, vagy az Átriumra - teszi hozzá Gálvölgyi Dorka.