Nem várt fordulatot vett a francia elnökválasztási hadjárat. Történelmileg „ősrégi” téma került előtérbe, az 1954-1962 közötti algériai háború. Emmanuel Macron, aki korábban a gazdasági tárcát töltötte be Francois Hollande kormányában, Algériában egy kortesbeszédében hozta szóba. Úgy vélte, Franciaország hosszú algériai háborúja „gyarmatosító gaztett” volt, s még ennyi idő után is kimeríti az emberiesség ellen elkövetett bűntett fogalmát.
Macron ezzel elérte azt, hogy most már minden oldalról őt támadják. A szélsőjobb és a mérsékelt jobboldal is „történelemhamisítást” vet a szemére, „hazaárulónak” nevezi. A baloldaliak sem kímélik, mert sokuk szerint Macron éppen az ellenkező hatást éri el a ma Franciaországban élő mintegy öt-hat millió muzulmán szavazónál.
A vezető francia lapok is sokat foglalkoztak a témával. A L’Obs hírmagazin szerint a politikus „leckét” adott a gyarmatosítás témaköréből. Csak az a baj, véli az egyértelműen baloldali hírmagazin, hogy Macron eredeti nyilatkozata jóval árnyaltabb volt annál, mint amit aztán kerekítettek belőle. A jobboldali Le Figaro ezzel szemben kárörvendve említette meg, hogy az elnökjelölt, aki éppen az Azúr-parton tartott választási gyűlést, ellentüntetőket szabadított magára. Igaz, a riport becsületesen azt is közölte, a berzenkedők még háromtucatnyian se voltak.
A leghiggadtabban a Le Monde foglalkozott az esettel. Szerkesztőségi vezércikkében már címével is azt sugallta: hasznos volt felhozni a témát, még ha mindez nem is mentes a kockázatoktól. A vezércikk szó szerint idézte Macron szavait: „A gyarmatosítás szerves része volt a francia történelemnek. Bűn az emberiesség ellen, hamisítatlan barbarizmus. Történelmünknek olyan része, amellyel szembe kell néznünk, elkövetett cselekedeteinkért bocsánatot kérnünk”. A minősítés, fűzte hozzá a publicisztika, jogi természetűként hangzik, emlékeztet a náci borzalmak ábrázolására, a fölfogás szerint elévülhetetlen. Utat nyithat még jogi következményeknek, akár kártérítés megítélésének is.
Franciaország azonban nem volna a gallok földje, ha a politikai küzdelmet nem torzítanák el alantas indulatok, mindenekelőtt a legméltatlanabb eszközöket is fölsorakoztató szélsőjobboldalról. A heves támadások oka, hogy Macron a közvélemény-kutatások szerint majdnem kétharmados többséget szerezne, ha ő lenne Marine Le Pen ellenfele az elnökválasztás második fordulójában. A szélsőjobb kapta fel azt a „hírt”, hogy ennek az intelligens férfinak, aki mintaházasságban él nála több mint 20 évvel idősebb feleségével, Brigitte-tel, mindez álca csupán. Macron ugyanis e vádak szerint homoszexualitását, az egyik közszolgálati tévécsatorna nagyhatalmú vezetőjével folytatott „bűnös viszonyát leplezi” csak. Botrány, kivált a szerelmi moráljára olyannyira kényes párizsi világban...
Meg se száradt még a nyomdafesték a szélsőjobboldali hajlandóságú bulvárlapok oldalain (a hírt nem mellőzhették a sokoldalú tájékoztatásra kényes más sajtótermékek se), máris „új szenzáció” bukkant föl, ezúttal immár világpolitikai vonzatú. Ez kapcsolódik ahhoz a föltételezéshez - amely rendíthetetlenül tartja magát -, miszerint Donald Trump tengerentúli győzelmében oroszlánrésze volt Vlagyimir Putyin „zseniális” titkosszolgálati módszerének, az orosz hackertámadásoknak. A múlt héten napvilágot látott hír szerint az internetes orosz befolyás már jelen van a Szajna partján is, azzal a rendíthetetlen törekvéssel, hogy ha törik, ha szakad, keresztülhúzza a francia baloldal amúgy is csekély esélyeit a az Élysée-palotába való bejutásra, s minden erőfeszítésével Le Pennek és Nemzeti Frontjának a győzelmi esélyeit istápolja.
Orosz gyökerű bankok már eddig is tekintélyes összegű hitelekkel hizlalták az ottani szélsőjobboldal anyagi eszközeit, meg angol nyelvű és orosz sajtótermékek igyekeztek gyarapítani nemzetközi ismertségét. Ha ez a szándék túlságosan is illúzió volna, az se volna baj, ha sikerülne a Moszkvával ugyancsak szerényen kacérkodó mérsékeltebb Francois Fillon győzelmi esélyeit támogatni. A lényeg, hogy minél gyorsabban szétzúzhassák a történelmileg már amúgy is erősen meggyöngült német-francia szövetséget, ezen keresztül pedig a földbe tiporják az európai befolyást a világpolitikai és nemzetközi gazdasági ügyekben.
Így állnak pillanatnyilag, legalább is így látszanak alakulni az európai bonyodalmak. Ezért egyre aktuálisabbak Batsányi János szavai: „Vigyázó szemetek Párisra vessétek!”
Emmanuel Macronnak egyébként becsületes szándékú, történelmi igazságtevést szorgalmazó szándéka rokonszenves, s az egykori algériai háború újjáértelmezésére tett kezdeményezése joggal keltett nagy visszhangot. De talán nem gondolta végig, hogy taktikailag nem választotta meg jól az időpontot. A tanulság az lehet, hogy ilyen hevességű és indulatú politikai csatában gondosan kell mérlegelni az időzítést is.