A magyar miniszterelnök szerint Nyugaton divattá vált az oroszellenes politika. Könnyű lenne rávágni, hogy Moszkvában meg hosszabb ideje Európa-ellenes politika dívik, de ez az út nem vezet messzire, ha erre indulunk, gyorsan el fogunk akadni. Óvodások szoktak a csendespihenő végétől egészen uzsonnáig azon veszekedni, hogy ki ütött először. Mintha egy idő után nem lenne tök mindegy...
Azon sem érdemes sokat morfondírozni, hogy Orbán Viktor miként képes úgy beszélni a Nyugatról, mintha Magyarország még mindig a Varsói Szerződés és a KGST tagja lenne. Fogadjuk el természeti adottságként, hogy ő már csak ilyen karakán ember, nem nyuszi. Pláne azóta, hogy "a legmagasabb világi helyről", magától Donald Trumptól kapott engedélyt a nemzeti szuverenitás gyakorlására. Nagy dolog ez, nagy szabadság, nagy ajándék - csak hát a megnőtt mozgástér fölötti örömében rögtön átesett a ló túloldalára. Különben hogyan jöhetett volna ki a száján az a mondat, hogy "sajnos a Déli Áramlatot az Európai Unió megakadályozta". A Déli Áramlat, ugye, az a gázvezeték, amelynek ötletéért ugyanez a politikus Gyurcsány Ferencet még hazaárulással vádolta...
Célravezetőbbnek tűnik, ha megmaradunk a realitások talaján: Oroszország földgázt és kőolajat akar eladni, minél többet és minél drágábban, míg Magyarország a jobb alkupozíció érdekében energiaforrásai diverzifikálásában, illetve a minél teljesebb export-ellentételezésben érdekelt. Moszkvának az az előnyös, ha monopolhelyzetből tárgyalhat egy kicsi és magányos, de mindig pontosan fizető országgal. Budapestnek ellenben az lenne jó, ha a nyugati szövetség részeként egyrészt északról és délről is importálhatna energiahordozót, másrészt az oroszok is megadnák a "legnagyobb kedvezményt", azaz vállalnák, hogy tőlünk se kérnek többet a gázért és olajért, mint másoktól.
Egyszerűnek tűnik, mint a kétszer kettő, csak hát ott van az a fránya politika. Például az az apróság, hogy Putyin megtámadta közös szomszédunkat, elvett belőle egy darabot, és aki egyszer megtette Ukrajnával, az esetleg máskor, mással is megpróbálhatja. Nem kizárt, hogy legalább részben emiatt vált újra "divattá" Nyugaton az oroszokkal szembeni gyanakvás. Erről egy szó sem esett a közös budapesti sajtóértekezleten, és ezért voltaképpen még hálásak is lehetünk. A vendég legalább nem használta ki az alkalmat arra, hogy egy EU-s tagállam fővárosában szólítsa fel fegyverletételre a hazájukat védő ukrán katonákat - mint ahogyan azt két évvel ezelőtt tette, megalázva ezzel az elvben Ukrajna szuverenitását hangoztató házigazdát.
Oroszországgal, mióta világ a világ, mindenki kereskedni akar. Mi magyarok valamiért folyton azt képzeljük, hogy valamiféle hídként szolgálhatunk Kelet és Nyugat között, de nagyon ritkán adódik olyan történelmi pillanat, amikor erre bármilyen kis esély nyílna, elvégre a nagyoknak nincs szükségük közvetítőre és szívesen megspórolják a jutalékot. Moszkva most szívesen használna fel bennünket egyrészt az Európai Unió bomlasztására, másrészt a nyugati szankciók megtörésére. Elvégre a kis ék is ék, mi pedig, mint Orbán most meglepő szerénységgel ki is mondta, tudjuk, hol a helyünk, és nem avatkozunk be az orosz geopolitikai konfliktusokba.
Némi megkönnyebbüléssel vehetjük tudomásul, hogy Vlagyimir Putyin konvoja viszonylag békésen dübörgött végig az Andrássy úton. A látogatás nem szolgált új, titokban előkészített megállapodások bejelentésére, sőt Orbán még azt is mondta, hogy a magyar kormány nyílt és transzparens kapcsolatokra törekszik Oroszországgal. Nagyon helyes, végre megmondhatná, mennyiért vesszük a földgáz köbméterét, és, ha már rezsicsökkentés, miért nem engedi ennek megfelelően csökkenni a lakossági gázárakat. A fene nagy átláthatóság közben a paksi szerződés pár homályos részlete is előbukkanhatna végre a februári ködből.
