Kívülről nézve igazán magasztosnak látszik az a forradalmi hevület, ami Romániát eluralta az utóbbi napokban. A legszebb benne, hogy elvekért vonult tömegesen utcára a nép. Ez a tömeg, százezrekről van szó, nem azért tüntet, mert egy kormányzati intézkedés a zsebét érinti - Magyarországon csak az internetadó tudott ennyi embert megmozgatni -, hanem a jogállam mellett, a korrupció ellen emeli fel szavát. Történik mindez azt követően, hogy a kormány az éj leple alatt fogadta el sürgősségi kormányrendelettel az államfő és az utca által egyaránt kifogásolt, a közkegyelemről és a Btk.-, illetve büntetőjogi perrendtartásról szóló törvénymódosítást.
A tömeg attól tart, hogy az évek óta európai sikertörténetként elkönyvelt román korrupcióellenes harcot próbálja holtvágányra állítani a kormányzat, s a korrupt politikusok tisztára mosása az egyetlen célja. Ugyanezért aggódik Románia hat fontos nemzetközi partnere is - Belgium, Kanada, Franciaország, Németország, Hollandia és az Egyesült Államok -, amelyek képviseletei közös levélben kérték szerdán a Grindeanu-kormányt, hogy ne ássa alá „Románia tíz évi, jogállamiságra törekvő és korrupcióellenes lépéseit".
Belülről nézve azonban nem ennyire romantikus a helyzet. Az új kormányzat talán elsiette mind a közkegyelmet, mind a Btk módosítást, főképp annak tükrében, hogy a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) annak ellenére az ország egyik legnépszerűbb intézménye, hogy ellenőrizhetetlenségében maga sem egészen jogállami képződmény: módszerei kétesek, s számtalan ártatlant hurcolt már meg a tényleg korruptak mellett. Az sem túlságosan biztató, hogy az ország elnöke pacsizva tüntet a tömeggel az ellen a kormány ellen, amely épp az ő pártját verte igencsak meg a decemberi választáson. És ugyanennek az államfőnek – persze a tömegnek sem - szava sem volt akkor, amikor az előző technokrata, de Johannis áldását élvező kabinet alkotmányellenesen módosította a Btk-t.
A tüntetők kérései hallatán további kételyek merülnek fel. Vezérszónokok szájából olyasmik hangzanak el, mint hogy az államfő ragadja magához a hatalmat, oszlassa fel a parlamentet, váltsa le a kormányt és vezesse be az elnöki diktatúrát.
Nem, nem tesz ilyesmit Klaus Johannis. Ő népszavazást kezdeményezett az ügyben. A román alkotmány kifejezetten nem tiltja ezt, de a büntetőjogi kérdések nem is szerepelnek azon ügyek között, amelyekben országos referendum kezdeményezhető.
A legaggasztóbb viszont az, hogy ez a megmozdulás is egy régi sejtést látszik igazolni. Jelesül, hogy a már-már nemzetközileg fetisizált korrupcióellenes harc végképp szétzúzta a román demokratikus intézményrendszert. Nem a rendszertől várják a normalitást már Romániában, hanem a Vezért keresik, aki majd létrehozza a jogállami Kánaánt. Az elhatalmasodó ügyészállam nem zavarja a népet, amely már szentül hiszi – minden politikusnak rácsok mögött a helye.
Bukarestben most épp az Európai Unió első banánköztársaságának alapköveit betonozzák be.
