Terror Haradinaj miatt?
Az idei év első garantáltan államközi feszültséget okozó eseménye a volt jugoszláv térségben Ramush Haradinaj letartóztatása volt január 4-én. Haradinajt Franciaországban, a francia rendőrség tartóztatta le egy 2004-ben kiadott szerb elfogatóparancs alapján. A koszovói ex-miniszterelnök jelenleg a Szövetség Koszovó Jövőjéért ellenzéki párt vezetője, de az 1998-99-es koszovói háborúban az UCK (Koszovói Felszabadítási Hadsereg) regionális parancsnoka volt. Belgrád szerint háborús bűntettek sorát követte el, de 2012-ben a hágai Nemzetközi Törvényszék (ICTY) felmentette a vádak alól.
A szerb igazságügyi minisztérium szerint azonban most újabb bizonyítékaik vannak Haradinaj bűnösségére és hivatalosan kérte a politikus kiadatását Párizstól. A volt gerillaparancsnokot korábban már Szlovéniában is letartóztatták, de a Ljubjana két napon belül szabadon is engedte. A francia hatóságok tegnap feltételes szabadlábra helyezték, a volt koszovói kormányfő azonban nem hagyhatja el Franciaországot. Előzőleg az albánok több tüntetést szerveztek Haradinaj szabadon bocsátásáért, több politikus is a Szerbiával folytatott párbeszéd megszakítására kérte a pristinai kormányt.
A szerb-koszovói viszony rendezése Szerbia uniós csatlakozásának egyik alapfeltétele, a tárgyalásos rendezési folyamat elindítása Brüsszel egyik legfontosabb eredménye a térségben. Félő azonban, hogy a Haradinaj-ügy holtvágányra állítja mindezt. A hét elején a szerb külügyminisztérium bejelentette, hogy nyugati hírszerzési információk szerint (hogy melyik ország hírszerzéséről van szó, azt nem tudni) albán terroristák európai szerb nagykövetségek megtámadását tervezik Haradinaj miatt. Belgrád ezért diplomáciai képviseleteinek megerősítését kérte több országtól és a legmagasabb szintre emelte a készültségi szintet a kirendeltségeken.
Bosznia-Hercegovina szerb ünnepe
Bosznia-Hercegovinában január 9-én robbant az idei első érzelmi bomba. A Szerb Köztársaság megalakulásának 25. évfordulóját óriási parádéval, szerbiai hivatalosságok jelenlétében ünnepelték Banja Lukában annak ellenére, hogy a szövetségi állam alkotmánybírósága nem ismerte el január 9-ét a Szerb Köztársaság napjának. A szerb országrész vezetése mégis népszavazást rendezett a kérdésben, és a lakosság túlnyomó többsége voksolt igennel. Az alkotmánybíróság a népszavazás megtartását is alkotmányellenesnek nyilvánította. A dátum azért kavar vihart, mert a boszniai szerbek 1992. január 9-én próbáltak meg elszakadni Bosznia-Hercegovinától. Ez volt az 1992-1995-ös boszniai háború egyik közvetlen kiváltó oka.
Az alkotmánybírósági döntés miatt a katonai alakulatok „csak” díszőrséget álltak, felvonulásuk törvénysértő lett volna. Az ünnepségen jelen volt több szerbiai miniszter és Tomislav Nikolic szerb államfő is, valamint az egykoron Slobodan Milosevic, ma Vlagyimir Putyin hívének számító világhírű rendező, Emir Kusturica is. Konkrét függetlenedést szorgalmazó beszédek nem hangzottak el a rendezvényen, de Milorad Dodik a bosznia-hercegovinai szerb entitás vezetője, aki már többször kifejtette nagyszerb álmait, ezt megelőzően egy interjúban újra azt hangsúlyozta, hogy Bosznia-Hercegovina túléléséhez a két országrész békés szétválására van szükség.
Mint ismert, az orosz-szerb kapcsolatok erősek, Moszkva hagyományosan támogatja a szerb törekvéseket. Az orosz Kommerszant az esemény kapcsán mégis azt írta, Dodik újabb háborút robbanthat ki a térségben. Amennyiben megvalósulna Dodik terve, miszerint a szerb köztársaság kiválna Bosznia-Hercegovinából, az újabb háborúhoz vezethet a régióban, és felszítaná az ellentétet Oroszország és a Nyugat között, fogalmazott az orosz napilap.
Horvát-szerb kapcsolatok
A horvát-szerb kapcsolatok formálisan rendezettek. Ám azok minőségét igencsak szemléletesen érzékelteti a máig gyűrűző decemberi csokoládébotrány, amelynek a magyar sajtóban is élénk visszhangja volt a kuriózum kategóriában. Pedig a történet nem csak a volt jugoszláv államok közötti kapcsolat törékenységét jelzi, hanem azt is, hogy a dél-szláv térségben nem rendeződtek a szomszédsági viszonyok, csupán elfojtódtak az etnikai indulatok, amelyek azonban továbbra is fortyognak a felszín alatt. Sőt, azt is egyértelműen igazolja, hogy az érzelmek és etnikai indulatok nagyon könnyen a ráció és a józan érdek-józan ész fölé kerekednek, a régió továbbra is puskaporos maradt. A szikra pedig a legprózaibb esetekben is benne van.
December elején a Jugoszláv Néphadsereg Dubrovnik elleni 1991-es offenzívájának évfordulójáról Kolinda Grabar Kitarovic a helyszínen emlékezett meg. A horvát államfő az ünnepség után egy óvodába látogatott, ahol olyan csomagot osztott szét a gyerekek között, amely csokoládét és a saját fotóját tartalmazta. Ha egy politikus saját fotóját osztogatja egy oktatási intézményben, főképp egy óvodában, vélhetően a világon bárhol botrányt kavart volna. Nos, Horvátországban sem maradt el a botrány, itt is egy szülőtől indult el, és egyenesen államközi feszültséggé nőtte ki magát, Csakhogy az, hogy a szép elnökasszony finoman szólva is megsértette a törvényt és a jóízlést, nem zavart senkit annyira, hogy annak nyilvánosan hangot adjon. Ez a botrány amiatt pattant ki, hogy a szétosztott csokoládé szerb gyártmányú volt, a vajdasági - szabadkai – Pionír gyár terméke, amely sikerrel van jelen a horvát piacon is. A szülői méltatlankodás nyomán az elnök bocsánatot kért és ígéretet tett arra, hogy a szerb csokoládét horvátra fogja cserélni.
Amint a volt jugoszláv térségben lenni szokott, gyorsan reagált a horvát államfői nyilatkozatra a szerb politikum. Több miniszter is megszólalt, Aleksandar Vulin szociális miniszter nem kevesebbet állított, mint hogy a csokibotrány megmutatta, mennyire gyűlölik a horvátok a szerbeket. Nem hagyta szó nélkül a történteket sem a szerb elnök, sem a kormányfő. Tomislav Nikolic államfő azt hangsúlyozta, hogy számára nem jelentene gondot, hogy horvát csokoládét ajándékozzon szerb gyerekeknek, majd azt is hozzátette, hogy a horvát államfőnek fel kellene már végre nőnie.
Aleksandar Vucic miniszterelnök is rendkívül haladónak mutatkozott (a kormányfő a jobbközép Szerb Haladó Párt elnöke) kijelentette: minden horvát terméket szívesen látnak Szerbiában. Nyilván, a szabadkai édességgyár sem hallgathatott, hiszen megostromolta a sajtó. Azt hangsúlyozták, értetlenül állnak a botrány előtt, hiszen az ő alkalmazottaik 60 százaléka magyar, 20 százaléka pedig horvát nemzetiségű, és különben is Szerbiában sokkal több horvát terméket forgalmaznak, mint fordítva.
Gazdasági szakértők azért aggódtak, nehogy kölcsönös termékbojkottba torkolljon az elnökasszony óvodai vizitje. A félelem pedig nem alaptalan. Mindkét országban rendezetlenek a kisebbségi kérdések és parázslanak az indulatok. Az uniós tagállam Horvátország eddig már többször próbálta akadályozni Szerbia uniós csatlakozási folyamatát, vétózta meg egy-egy tárgyalási fejezet megnyitását, legutóbb decemberben. Zárgáb a horvát kisebbség jogainak rendezetlenségét kifogásolja, miközben Vukováron például évek óta nem sikerült tartósan kihelyezni a szerb feliratokat, mert azokat rendre leverik és több utcai tiltakozást is kiváltott a hatályos törvény alkalmazási kísérlete. ( A horvát alkotmány kétnyelvűséget ír elő azokon a településeken, ahol egy nemzeti kisebbség aránya meghaladja a 33 százalékot. Vukováron a lakosság 35 százaléka szerb.)
A szerb-horvát viszály leginkább verbális szinten dúl, de az utóbbi időben egyre gyakrabban és egyre hevesebben, annak ellenére, hogy tavaly júniusban Kitarovic horvát államfő és Vucic szerb miniszterelnök szimbolikus találkozón demonstrálta a kétoldalú viszony rendezettségét.
A vajdasági Családi Kör hetilap egyik január eleji írásában (Bajtai Kornél: Slobo, Franjo és Alija gyermekei) megjegyzi: „Érdekes módon a két ország között azóta vált feszültté a viszony, amióta Szerbiában 2012-ben a haladók vették át a hatalmat és hát a Duna túlpartján is azok az erők viszik a prímet, amelyek a nacionalista kártyára játszva tudnak csak politizálni.” Tény, hogy a rendezési kísérletek leginkább a baloldali kormányok idején történtek, de amint a háborús bűnösökhöz való viszonyulás is mutatja – a másik fél háborús bűnöse bűnösebb, mint az enyém, az enyém általában ártatlanul szenved vagy szenvedett Hágában – az elfojtott indulatok ideológiai hovatartozástól függetlenül befolyásolják a politikai és diplomáciai döntéseket.
Ugyanezt bizonyítja Ivica Dacic szerb külügyminiszter tegnapi nyilatkozata is. (Dacic a haladók koalíciós partnerének, a szocialistáknak a politikusa.) A külügyminiszter kijelentette, Kolinda Grabar Kitarovic horvát államfő újból verbális támadást intézett Szerbia ellen azzal, hogy azt állítja, Horvátországban nem él többé az usztasa és a fasiszta ideológia. A Beta szerb hírügynökség jelentése szerint Dacic hozzátette, hogy a horvát államfő állítása hazugság. „Már hogyne élne a fasiszta és az usztasa ideológia, amikor Jasenovacon a következő felirat látható: Za dom spremni!. De még mennyire élnek ezek az ideológiák, amikor Horvátország szerte Mileta Budakról vagy Pavelic miniszterről neveznek el utcákat”– idézte a szerb külügyminisztert a pannonrtv újvidéki portál. (A „za dom spremni!” volt az usztasák hivatalos üdvözlése.)
Az ügy előzménye az volt, hogy tavaly november 5-én egy 1992-ben feloszlatott horvát szélsőséges párt veteránjai Jasenovacon, a második világháborús usztasa tábor közelében emléktáblát helyeztek el 11 elesett társuk emlékére. A táblán az egyesület címere mellett az usztasa köszöntés is szerepelt. A horvátországi balközép pártok, a kisebbségek képviselői és az antifasiszták tiltakoztak a tábla miatt. Az alkotmányos kérdésekkel foglalkozó parlamenti bizottság végül arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felirat sérti az usztasa terror áldozatait és felszólították az illetékes állami szerveket, hogy védjék meg azok méltóságát. Dacic szavai viszont arra utalnak, hogy az emléktábla továbbra is ott áll a tábor mellett.
Hogy milyen további viharokat szül majd a Pionír gyár csokoládéja, az egyelőre megjósolhatatlan, de mivel Szerbiában államfőválasztás közeleg, minden bizonnyal várhatók majd újabb hullámok is.
