Marine Le Pen számíthat Putyinra. Egybehangzó lapértesülések szerint Oroszország hajlandó további segítséget nyújtani Marine Le Pennek. És kell is a pénz a Nemzeti Frontnak ahhoz, hogy kiszoríthassa a francia baloldali alakulatokat a párizsi törvényhozásból és a helyi testületekből. Putyin és kormányzatától származó értesülések szerint az első megállapodás már évekkel korábban létrejött a párt és Moszkva között, egy régebbi orosz bank át is utalta az első összegeket. A hajdani orosz-cseh pénzintézetnek nevezett fiók értesítette Marine Le Pent, rendelkezésére áll az első kilenc millió eurónak megfelelő összeg, ha kell, minden akadály nélkül követik a továbbiak is. Moszkvának nincsenek skrupulusai, hiszen diplomáciai szándéka azonos a nyugat-európai szélsőjobbal: ki kell használni mindent az Unió hadállásainak gyöngítésére. Akár uniós tagállamok kormányaival együttműködve.
Mindennek azonban megszabott ára van. Az orosz bankok sem jótékonysági intézmények, a kölcsönöket e pénzintézetek is kamattal megterhelve adják, de plusz politikai tarifát is kirónak. Moszkva a Krím annexiója, valamint kelet-ukrajnai szerepvállalása óta minden jövendő üzletfelétől megköveteli, hogy ismerje el: a Krím-félsziget többé már nem Kijev befolyása alá tartozik, hanem vitathatatlanul orosz felségterület. Ha tehát a francia Nemzeti Front választási kölcsönt kért, már jóval az alkudozások kezdete előtt el kellett ismernie az orosz hódítást. Olyan nyilatkozatot, állásfoglalást nem adhat ki, amely egyértelműen ne Moszkva uralmát ismerné el, az olyan területek fölött, amelyet más országok, németek, olaszok vagy mások ukránoknak tartanak. Mivel Marine Le Pennek, meg szélsőjobboldali pártjának alapvető érdeke, hogy minél nagyobb befolyást szerezhessen magának a francia belpolitikában, tudomást kell vennie bizonyos alapvető követelményekről.
Az idő sürgetné a Nemzeti Frontot, hiszen rohamléptekben közeledik a francia elnökválasztás, majd a parlamenti voksolás, ezért az üzlet nyélbeütése igen fontos a párt számára. Ha azonban történelmileg visszatekintünk az orosz és francia szélsőjobboldali egyezkedésekre, mindennek sokkal régebbi a históriai háttere. Marine Le Pen nem finomkodik, nem rejti véka alá dilemmáját. A Le Monde már 2014 novemberében közölte főfájásainak az okait. „Mindenhonnan horgokat vetnek ki ránk - mondta. Spanyolországból, Itáliából, az Egyesült Államokból, Ázsiából, oroszföldről. És ha közülük az elsőt elkapjuk, aláírunk, az üzletfelek pedig igencsak elégedettek. Botrány!” És ha kendőzetlenül szóba kerül, az üzletnek van-e politikai ára is, az a reagálás, a Kreml részéről politikai gesztus-e, vagy baráti ajánlat, a francia Nemzeti Front elnök asszonya habozás nélkül azt feleli, „nevetséges föltételezés”. Túlzó és méltánytalan. Önmagában is nevetségesnek tartja azt az állítást, amely szerint a kölcsönnek politikai motívumai lennének. „Régóta, igen, régóta Oroszország oldalán állunk. Ha egy amerikai bank akarna hitelt biztosítani számunkra, jottányit se változtatnánk fölfogásunkon. Nem kételkedik senki, a Kreml jó szándékú hozzáállása nélkül, egy garast se kapnánk”
Ugyancsak a Le Monde hivatkozott a Nemzeti Front egyik nevét elhallgató potentátjára, aki azt nyilatkozta, „tény, hogy Oroszország már nagyon régen kapcsolatba lépett velünk”. Szóba se állnának velük a moszkvai külügyminisztérium jóváhagyása nélkül. Az Unió-ellenes európai szélsőjobbtól megkövetelik, hogy magukévá tegyék az ő stratégiai célkitűzéseiket. Főként, ha azt a zászlót lengetik, amelyen reggeltől estig nagy betűk kérkednek a hazafisággal és a nemzeti szuverenitással. Megkérdezték a Francia Szocialista Párt jelenlegi főtitkárát, vajon mi lehet az oka annak, hogy Putyin Marine Le Pen kottájából játszik? A válasz nem kertelt. „Semmi kétség. Mert ki akarja űzni az Uniót Európából, meggyöngíteni Franciaországot. Putyin stratégiájában ez a kártya nagyon fontos”.
A Francia Nemzeti Front XV. Kongresszusát annak idején a díszpáholyban végigülte a párizsi orosz nagykövetség egyik vezető diplomatája és Andrej Isszajev a moszkvai törvényhozás egyik alelnöke, Putyin Egyesült Oroszország mozgalmának rangos tagja. Vannak más személyes érdekeltségek is. Ezek egyike azt írta, hogy a „nemzetközi konzervativizmus egyik új vezéralakja Putyin” hiszen közvetve kapcsolatai vannak mindenütt. Az észak-olasz, a belga jobboldali radikálisokkal, az Osztrák Szabadságpárttal (FPÖ), sőt állítólag a magyar Jobbikkal is.
A párizsi sajtó szerint Marine Le Pen „nagy nyomorban lehet”, mert végső szükségében a napokban hat millió euró kölcsönt vett föl a papától is, akit egykor éppen szilveszter táján záratott ki személyes perpatvaruk miatt a pártból. Mi több, az újesztendőnek igazi „szenzációs híre”, amely szerint Putyin már az osztrák FPÖ háza táján is felbukkant. Megpróbálta összeboronálni szélsőjobboldali pártvezért, Heinz-Christian Strachét Chábád Lubavics rabbival. Így akarná bizonyítani azt, hogy az európai szélsőséges populista mozgalmak, miként köztük a francia Le Pené is, a német Alternatívának nevezett párt, a magyar Jobbik és mások „megtisztulnak”, száműzik soraikból az antiszemita érzelmeket. Igyekeztek rávenni az FPÖ-t arra, üljön le „haverkodni” a bécsi ortodox rabbival. Közösen mondják ki, a neonácik immár nem tekintik botrányosnak az állatok kóser vágási módját. Ez a vita egyszer s mindenkorra megszűnt közöttük, nem imádják egymást, de már „kevésbé gyűlölik”. És mindezt egyenesen Moszkvából szorgalmazták, abban a hiszemben, vele az orosz antiszemitizmus létezését is tagadni tudják.
Az alku végül is nem jött létre, nem csupán azért, mert Lubavics rabbi nem volt hajlandó szóba állni az FPÖ vezérével. Azért sem, mert „kívülről” is beavatkoztak. Az izraeli külügyminisztérium megtiltotta, hogy bécsi diplomatái mindehhez akár közvetve és hallgatólagosan is segédkezet nyújtsanak. Úgy vélte, Putyinék az európai szélsőjobboldal tisztára mosásának szándékával túlságosan is messzire sodródtak. Mindez azonban nem tett pontot a ma is meglehetősen szokatlan diplomáciai manőver végére. Párizsi lapjelentések egybehangzóan megerősítették, hogy az orosz buzgalom már az újesztendő első napjaiban, nagy lendületet adott a francia Nemzeti Frontnak, és mindenekelőtt személyesen Marine Le Pennek. Minden korábbinál energikusabban indult el kusza választási ciklusa, azzal a nem titkolt szándékkal is, hogy a nagyasszony közelebb is jusson az Élysée-palotához.
