- Kínos bakik vagy tudatos irányváltás?

A nemzetközi diplomáciában teljesen járatlan, a hagyományokra az egész kampány során fittyet hányó Trump esetében még csak találgatni sem érdemes, kiket hív majd meg január 20-i beiktatását követően az elsők között hivatalos látogatásra a Fehér Házba – hiszen egyelőre még az sem dőlt el, hogy vajon mérsékelt vagy keményvonalas politikust állít a State Department élére.

A megválasztott elnök első kapcsolatfelvételei mindenesetre nem arra utalnak, hogy a mérséklet irányába indulna a jövendő Trump-adminisztráció, netán hogy tekintettel lenne az amerikai külpolitika hagyományos fővonalára. Rövid idő alatt már annyi (talán) kínos bakit ejtett, s – ami rosszabb – annyi tudatosan provokatív lépést tett, hogy az nem sok jót sejtet az elkövetkező négy évre. „Elefánt a porcelánboltban” című cikkében a Politico című lap az Obama-kormányzat egyik belső emberét idézve azt írta: a külföldi vezetők egyelőre nem tudják, mennyire vegyék komolyan a megválasztott elnök szavait, vaktában tett ígéreteit.

Érdekes módon Barack Obama első hivatali ideje kezdetén az akkori japán kormányfő, Aszo Taro volt az első külföldi látogatója, aki 2009 februárjában vizitált Washingtonban, Trump viszont már nem sokkal megválasztása után – a Trump-toronyban – tárgyalt a jelenlegi tokiói vezetővel, Abe Sinzóval. Mivel január 20-ig még Obama az amerikai elnök, merőben szokatlan volt ez a találkozó, s Trump nemcsak az időzítéssel sértette meg a diplomáciai protokollt, hanem azzal is, hogy a megbeszélésen részt vett lánya és veje, Ivanka és Jared Kushner.

Megválasztott elnökként Obama annak idején gondosan ügyelt a protokollra: hangsúlyozottan távol maradt például a 2008. november 14-15-én Washingtonban megrendezett G20-as válságcsúcstól, pedig ott számos külföldi vezetővel tárgyalhatott volna. Obama azonban közzétette, nem lenne helyénvaló, ha az Egyesült Államokat ketten képviselnék a távozó George W. Bushsal párban, s azt is jelezte, hogy a csúcs során egyik külföldi állam-, illetve kormányfővel sem találkozik. Angela Merkel német kancellár például csupán 2009 júniusában volt először Obama vendége az Ovális Irodában.

Trump ilyen diplomáciai finomságokkal nemigen törődik. A State Department már első telefonbeszélgetései után riadót fújt, jelezte, hogy a külföldi vezetők hívásainak fogadásával Trump eltér a hagyománytól, hiszen ezt korábban a megválasztott, de hivatalba még nem lépett elnökök csak a külügyminisztériummal folytatott konzultáció után, s tanácsaik alapján szokták megtenni. Trump főhadiszállására viszont bárki betelefonálhatott, s a bejelentkező politikusokat oda is kapcsolták a milliárdos luxuslakásába.

November 16-ig, a New York Times által közzétett lista szerint, Trump és alelnöke, Mike Pence 37 külföldi vezetővel telefonozott. A listát nem időrendben, hanem ABC szerint tették közzé, így nem tudni, hogyan alakult pontosan a hívások sorrendje, ahogy azt sem, Orbán Viktor hányadik lehetett a gratulálók sorában. A Reuters értesülése szerint a legelső külföldi vezető, aki elérte Trumpot, Abdel Fatah al-Sziszi egyiptomi elnök volt. Ugyancsak a megválasztása utáni első napon beszélt Benjamin Netanjahu izraeli kormányfővel, s Trump mindkettőjüket meghívta a Fehér Házba.

Mit sem törődve a brit-amerikai különleges kapcsolattal, a milliárdos a kezdet kezdetén megsértette ugyanakkor Theresa May brit kormányfőt azzal, hogy az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja, az élesen EU-ellenes UKIP volt vezetőjét, Nigel Farage-t már november 12-én fogadta a Trump-toronyban. Sőt, még üzent is Maynek – merőben szokatlan és egy másik ország ügyeibe való durva beavatkozás –, hogy legjobban tenné, ha Farage-t nevezné ki brit nagykövetnek Washingtonba.

Trump felkészületlenségéről árulkodott az amerikai lapok szerint, ahogyan a milliárdos Navaz Sarif pakisztáni kormányfővel beszélt. A telefonbeszélgetésről kiadott iszlámabádi tájékoztatás szerint Trump azt mondta: Pakisztán „fantasztikus ország, fantasztikus hely, fantasztikus emberekkel”. A milliárdos azt ígérte, kész segítséget nyújtani Pakisztán problémáinak megoldásához, s megígérte, hogy hamarosan ellátogat oda. A beszélgetés miatt nem csupán a másik térségbeli nukleáris hatalom, a szomszédos India, hanem az Obama-kormányzat is értetlenségét fejezte ki. Washington és Iszlámábád között enyhén szólva is feszült volt a viszony, nem utolsósorban az Oszama bin Laden al-Kaida vezér elleni, előre be nem jelentett amerikai kommandósakció miatt. Obama két hivatali idejében nem is kereste fel a pakisztáni fővárost.

A milliárdos szintén lelkesen üdvözölte a „Fülöp-szigeteki Trump” néven emlegetett elnököt, a nyáron hivatalba lépett Rodrigo Duertét, aki azzal híresült el, hogy „kurafinak” nevezte Barack Obamát, mivel Washington bírálni merészelte a kábítószermaffia és a droghasználók ellen indított, gyilkos rendőrségi hadjáratot. Trump csak azért is lelkesen helyeselte a Duterte buzdításával folyó hatósági erőszakot, amelynek már több mint kétezer ember esett áldozatul, mondván, „ez a jó módszer”.

Miközben a Fehér Ház igyekezett egyeztetni az átmenetet szervező Trump-stábbal, s segítséget ajánlott a külföldi vezetőkkel történő kapcsolattartáshoz, az ingatlanmilliárdos a korábbiaknál is megkérdőjelezhetőbb lépést tett. Fogadta ugyanis Caj Jing-ven tajvani elnök bejelentkezését, s ő maga is gratulált Caj megválasztásához, s méltatta a szigethez fűződő „szoros gazdasági, politikai, biztonsági kapcsolatokat”. Ezzel egy Kínával kialakult, csaknem négy évtizede érvényben lévő konszenzust tört meg, s a kirobbant diplomáciai botrány annál is nagyobb, mivel ezúttal a hívást alaposan előkészítették. Trump nem véletlenül vette fel a telefont, stábjában többen is vannak, akik úgy vélik, hogy Washington a tajvani kérdés feszegetésével tudna nyomást gyakorolni Pekingre.

Nem Tajpej az egyetlen, ahol irányváltást várnak Obama leköszönése után. Trumppal folytatott telefonbeszélgetése nyomán Orbán Viktor nagy reményt fűz a mielőbbi washingtoni meghíváshoz (a Miniszterelnöki Hivatalnak egyelőre nincs ezzel kapcsolatos bejelenteni valója), s azt gondolja, új fejezet nyílhat a magyar-amerikai kapcsolatokban. Ám hogy csakugyan létrejön-e egyfajta különleges viszony Trump és Orbán között, az bizonytalan.

A milliárdost a lengyel államfő is felhívta, s Andrzej Duda irodája szerint neki is ugyanazokat a szófordulatokat mondta Trump, mint a magyar kormányfőnek: hangsúlyozta, hogy fontos szövetségesnek tartja Varsót, megköszönte az Egyesült Államokban élő lengyeleknek, hogy rá szavaztak, s meghívta Dudát a Fehér Házba. Duda ezt lengyelországi meghívással viszonozta. Orbán legfeljebb egy poénnal tette bensőségesebbé a beszélgetést, amikor megjegyezte, eddig őt „fekete báránynak” tekintették Washingtonban, mire Trump azt válaszolta, hogy őt is.

A magyar gyökerekkel rendelkező Dennis A. Ross kongresszusi képviselő az Amerikai-Magyar Koalíció hagyományos Mikulás-vacsoráján mindenesetre bizakodóan nyilatkozott a kapcsolatok jövőjéről, s azt mondta, a Trump-stáb tudatában van, hogy a magyar kormányfő még nyáron, szinte elsőként nyilvánította ki támogatását. A floridai republikánus honatya most viszonylag közel lehet a tűzhöz, beválasztották ugyanis Trump átmeneti csapatába, amelyben a Reuters értesülése szerint mintegy 140-en segítik a kormányalakítást, a különféle tárcákkal a kapcsolatfelvételt.

Donald Trumpnak első, illetve jelenlegi felesége révén feltételezhetően Csehországhoz, valamint Szlovéniához lehet személyes kapcsolata. Azt, hogy általánosságban mennyire tájékozott a közép- és kelet-európai helyzetről, s speciálisan Magyarországról, szintén nem tudni. Míg a magyar kormányfő azt reméli, hogy „kevésbé ideologikus” lesz a jövőben a kapcsolat Washingtonnal, azaz az új adminisztráció nem bírálja majd az illiberális magyar politikai irányvonalat, a térség többi államában inkább aggodalmat kelt a Trump elnökség.

Lengyelországban és a balti államokban korántsem lelkesek a kilátásba helyezett Trump-Putyin összeborulás miatt, s tartanak attól, hogy gyengülhet a transzatlanti védelmi együttműködés. A megválasztott elnök a kampány során számtalanszor kétségbe vonta a NATO legfontosabb alapelvét, a Washingtoni Szerződés 5. cikkelyét, közölve: az európai tagállamoknak nagyobb részt kell vállalniuk a közös védelemből, s csak azokra az államokra terjed majd ki az amerikai védőernyő, amelyek teljesítik NATO-kötelezettségüket.

Egyelőre nem tudni, térségünkből ki lesz majd a befutó, kit invitál majd beiktatása után Közép- Kelet-Európából elsőként Donald Trump az Ovális Irodába. Hagyományosan a térség legnagyobb és stratégiailag legfontosabb állama, Lengyelország felé irányul leginkább a figyelem Washingtonban. Ez így volt korábbi demokrata és republikánus adminisztrációk idején egyaránt, s vélhetőleg most sem lesz másképp. Barack Obama külpolitikájának egyik sarokpontja az Ázsia felé fordulás volt, de a Krím annektálása, a kelet-ukrajnai orosz beavatkozás nyomán ismét meg kellett erősíteni az európai szövetségi kapcsolatokat, s az itteni amerikai katonai jelenlétet. Ha a mostani, elég képlékeny washingtoni helyzetben valamit remélni lehet, akkor az az, hogy Trump kül- és biztonságpolitikai csapatában végül azok kerülnek többségbe, akik kitartanak a transzatlanti külpolitika alapértékei mellett.