Igen, lehet más a politika, de nem biztos, hogy az jobb azoknál, mint amelyektől megszeretné különböztetni magát az LMP. Én ugyanis nem tartom más politikának azt, hogy egy párt ellenzékinek hirdeti magát és közben jelentős gesztusokat tesz a hatalmon lévőknek, mert ez már nem először fordul elő a történelemben. Mindezek a gondolatok a napjainkban történt alkotmánybírók választása kapcsán jutottak eszembe. A politikával egy kicsit is foglalkozok biztosan tudják, hogy az utóbbi fél évben 15 tag helyett 11-el működött az Alkotmánybíróság. Nem volt veszélyben az AB működése, hiszen 1989-től 2011-ig törvény szerint is 11 fővel működött a szervezet, mivel csak ekkor emelte fel a Fidesz 15-re az Alkotmánybíróság létszámát. Erre azért volt szükség, hogy - a bírák megválasztási szabályainak módosításával, és a parlamenti kétharmad megszerzésével - a hatalomhoz hű embereket ültethessenek az alkotmánybírói székekbe. Az, hogy az AB működése nem volt veszélyben, az is bizonyítja, hogy a Fidesz – parlamenti kétharmadának elvesztése tudatában – nem is törekedett a hiány pótlására, mivel az ellenzék úgy sem támogatta volna jelöltjeiket. Azonban jött egy párt - amely ellenzékinek vallja magát -, és több dologra hivatkozva mentőövet dob a hatalom számára. Az egyik hivatkozási szempont éppen az volt, hogy biztosítani kívánták az AB működő képességét, amely valójában nem volt veszélyben. A másik, hogy növekedhet azon bírák száma, akik a kormánytól függetlenül hozzák meg döntéseiket. Ezt nem tudom, mire alapozzák, mikor egyrészt kijelentették, hogy nem kértek pozíciót – tehát ők nem jelöltek ezek szerint senkit –, azaz mind a négy bírót a Fidesz jelölte. Amit biztosan elértek, hogy egy esetleges kormányváltás alkalmával sem lehet 12 évig ezek után a most megválasztott bírák helyet bizonyíthatóan elfogulatlan bírákat választani. Ha ezt jelenti a „más” politika, akkor talán mégsem kérünk belőle.
