Már több napja egy jelentős orosz hadihajó egység cirkál ezeken a vizeken és lövi, bombázza azokat a parti célpontokat, amelyeken felderítésük az Aszad-rendszerrel szemben álló erőket sejti. Hivatalos moszkvai közlés szerint harci tevékenységük csak az Iszlám Állam csapataira terjed ki, más, megbízhatónak tűnő források szerint azonban nem kímélik a damaszkuszi rezsim ellen harcoló egyéb erőket sem. A jelek szerint a Putyin-kormányzat eltökélt arra, hogy tűzön-vízen keresztül támogassa Basár el-Aszadot uralma fenntartásában.
Szíriai katonai beavatkozásával, a jelenlegi tengeri és légi hadművelettel Moszkvának két célja van. Az első a tartuszi orosz haditengerészeti támaszpont megtartása, amit csak akkor lát biztosítottnak, ha az Aszad-rezsim fennmarad. A kubai és a vietnami orosz bázisok bezárása óta a tartuszi maradt az orosz flotta egyetlen támaszpontja külföldön, méghozzá egy érzékeny, számára különösen fontos térségben: a Földközi-tenger medencéjében. A támaszpont megtartásával, egyben a jelenlegi „flottatüntetéssel” Moszkva egyben azt az egyre erősödő szándékát is igyekszik demonstrálni, hogy Oroszország vissza kíván térni szuperhatalmi státusához, más szavakkal: rá akarja kényszeríteni az Egyesült Államokat, a NATO-t, hogy világhatalomként számoljanak vele. A hadművelet másik célja – akárcsak bármely más haderőnek bármiféle kisebb háború idején történő harci cselekményei esetében – a frissen kifejlesztett fegyverzet tesztelése.
A Szíriát bombázó orosz repülőgépek az Admiral Kuznyecov repülőgép-hordozó cirkáló fedélzetéről szállnak fel. A repülőgép-hordozó cirkáló „műfaja” szovjet, illetve orosz specialitás. A hajdan a szovjet flotta büszkeségeinek számító Minszk, Kijev, Admiral Gorskov nevű hadihajókat annak idején ugyanebbe az osztályba sorolták. Fenntartásuk egyébként olyan költségesnek bizonyult, hogy a ’90-es években, az orosz fegyveres erők teljes legatyásodása idején fájó szívvel eladták őket Kínának, illetve Indiának. Az 1936. évi montreux-i egyezmény értelmében repülőgép-hordozók nem haladhatnak át a Boszporuszon és a Dardanellákon, ha azonban az elvezéshez a cirkáló minősítést is hozzáteszik, akkor megvan a kiskapu: szabad az út a török szorosokon keresztül.
A Szíria partjai közelében tartózkodó orosz csoportosítás fő ereje az egykori flotta-főparancsnok és haditengerészeti népbiztos, Nyikolaj Kuznyecov flottatengernagy nevét viseli. De – és valahol ez is jellemző – ez a hajó viselt már egy sor más nevet is. Amikor döntöttek megépítéséről, a Szovjetszkij Szojuz (Szovjetunió) nevet szánták neki. A nyikolajevi hajógyárban Riga néven kezdték építeni, Leonyid Brezsnyev néven bocsátották vízre, szűzútját Tbiliszi néven tette meg. És mivel az Északi Flotta kötelékébe tartozik, nincs dolga a török szorosok által elzárt Fekete-tengeren, ezért újabban elhagyták a „cirkáló” kategóriát, még az orosz források is mind gyakrabban egyszerűen repülőgép-hordozóként emlegetik.
Az Admiral Kuznyecov vízkiszorítása 61 ezer tonna, állományába összesen 28 Mig-29K és Szu-33 mintájú vadászgép tartozik, amelyek a felső fedélzetéről szállnak fel és térnek oda vissza. (Pontosabban: jelenleg eggyel kevesebb, mert a mostani bevetések során egy Mig balesetet szenvedett a felszálláskor; pilótája katapultált; kimentették a tengerből.) A hadihajó továbbá két tucat Ka-27 mintájú tengeralattjáró-elhárító helikopter bázisa is. A repülőgép-hordozó fegyverzetét 12 indítóállvány egészíti ki, amelyeknek mindegyikéről egyenként 750 kilogramm súlyú, 700 kilométer hatótávolságú, "Granit" nehéz rakéták indíthatók.
A flottacsoportosításhoz tartozik még az atomerő-meghajtású Pjotr Velikij (Nagy Péter) rakétacirkáló, az Admiral Grigorovics fregatt, a Szeveromorszk és a Vice-admiral Kulakov nevű úgynevezett nagy tengeralattjáró-elhárító, és három tengeralattjáró. Mindezek fegyverzetének fő erejét manőverező robotrepülőgépek (elterjedtebb, de helytelen nevükön: szárnyas rakéták) alkotják. Hasonló, fedélzeti robotrepülőgépeket indítanak szíriai célpontok ellen a Volga-menti Engelsből felszálló és oda visszatérő Tu-95MSZ mintájú távolsági bombázók is.
Ilyen tüzérségi és légierővel egy kisebb háborút meg lehet vívni. Az orosz fegyveres erők pontosan ezt teszik ma Szíriában. Az Admiral Kuznyecovról felszálló harci gépek naponta bombázzák a megcélzott objektumokat, nem egyszer polgári negyedeket is. A többi orosz hadihajó rakétáival mér nap nap után csapásokat ezekre a célpontokra. Orosz részről meg nem erősített értesülések szerint a november közepén indított kombinált hadművelet január közepén érhet véget.
Eközben a szíriai támaszpontokon több ezer orosz katona tartózkodik, bár egyelőre semmi jele sincs annak, hogy szárazföldi a harcokba is be szándékoznának vetni őket. Ugyanakkor az orosz hadvezetés számol azzal, hogy tartuszi és kmheimi támaszpontjaikat a levegőből, de akár szárazföldi erőkkel is támadhatják. Szergej Sojgu védelmi miniszter azt jelentette Vlagyimir Putyin elnöknek, hogy e bázisokat jól tagolt védelmi rendszerrel, továbbá Sz-400, Sz-300 mintájú légvédelmi és Basztyion partvédelmi rakétarendszerekkel biztosítják.
Az amerikaiak itt-ott tiltakoznak a szíriai orosz beavatkozás ellen, ám főként csak azzal törődnek, hogy az ő gépeik a szíriai légtérben ne kerüljenek véletlenül se harci érintkezésbe az orosz Migekkel.
Így billeg a nagyhatalmi erőegyensúly a Közel-Keleten.
