A múlt pénteken viszont a madridi királyi dalszínház jelentette be, hogy a november végére eltervezett dalest, amelyen Robert Schumann, Liszt Ferenc, Richard Strauss és mások szerzeményei szerepeltek volna, későbbre várható, mert azok a bizonyos hangszálak tovább rakoncátlankodnak. A főigazgató októberben még bizakodva úgy nyilatkozott, hogy nagyon reméli, a nézőket nem éri majd hátrány, egy dalest kevésbé megterhelő, mint az egész estét igénylő, zenekarral kísért opera.
Meglehetősen ritka, hogy tenorok ilyen tartósan szenvedjenek, ennyire túlterheljék hangszálaikat. Kaufmann esetét annak tulajdonítják, hogy az orvosok elrendelte gyógyszeres kúra nem járt a várt hatással. A bevételi veszteség tekintélyes. Roberto Alagna 2013-as kényszerű pihenése félmillió eurójába került a fesztivál rendezőinek, mert a biztosító nem fogadta el az orvosok magyarázatát.
A madridi Operaház „mélységes sajnálattal” kért elnézést a jegyvásárlóktól, azzal vigasztalva őket, hogy a helyárakat a lehető leggyorsabban visszatérítik. Kaufmann viszont abban reménykedett, hogy Párizsban a jövő január közepére és végére meghirdetett két Lohengrint a rajongóinak nem kell majd nélkülözniük. Lelkesen tapsolhatnak majd a remek előjátéknak, a Grál elbeszélésnek, a szerelmi kettősöknek és a pompás kórus számoknak is, Richard Wagner csodálatos ajándékainak.
Bizakodik a Szajna parti direktórium is, amelynek esze ágában sincs más hőstenor után nézni, hiszen a Bayreauth-i Mester alkotásainak a mai világban nincs még egy hasonló rangú tolmácsolója. Kaufmann és Wagner elválaszthatatlan ikerpár, legalább úgy igénylik a pazar karmestereket, a kristály tisztaságú szopránokat és a zengő baritonokat is.
