Számos panasz érkezett az elmúlt hónapokban a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségéhez (MEOSZ) arról, hogy sok esetben frissen felújított vasútállomásokon sem működnek a peronliftek, amivel a MÁV nem csak súlyosan akadályozza, de ki is zárja a mozgáskorlátozott embereket a vasúti közlekedésből.
A békéscsabai állomáson például, amit nemrég állítottak helyre 35 milliárd forintért, sokáig állt a lift, a MÁV utastájékoztatója szerint azért, mert a vállalat nem rendelte meg a javításhoz szükséges szolgáltatást a karbantartást végző cégtől. Az érdekvédelmi szervezethez eljuttatott panaszok szerint a lifttel korábban is gondok voltak már, folyamatos működése - jogszabályellenes módon - nem volt biztosított.
De nem csak a békéscsabai állomáson akadtak problémák, Vácról, Gárdonyból, Püspökladányból is érkeztek jelzések az MEOSZ-hoz, ami arra enged következtetni, hogy rendszerszintű problémáról lehet szó. Mivel a MÁV-nak kötelessége lenne, hogy a súlyosan mozgássérült embereknek másokkal egyenlő módon biztosítsa a vasút használatát, a MEOSZ levélben kereste meg a vasúttársaságot, hogy a jogsértő hiányosságok pótlásának menetéről érdeklődjön.
A MÁV válaszlevelében azt írta, a békéscsabai felvonók azért nem működtek a jelzések időpontjában, mert akkor azokat még nem adták át. A rendszerszintű probléma lehetőségének firtatását annyival hárították, hogy valamennyi üzemeltetésben lévő lift esetében rendelkeznek a törvény által előírt üzemeltetés feltételeivel, az esetleges meghibásodások esetén pedig rendszeres a karbantartás, hibaelhárítás.
Bár elvileg akadálymentesítették, a Fehér vári úti villamosmegállókat sem sikerült használhatóvá tenni a kerekesszékesek számára. Az Abcúg még szeptemberben számolt be arról, hogy az akadálymentesnek nevezett süllyesztett járdaszegélyek helyenként 3-4 centiméterrel is magasabbak az úttesthez képest, ezért visszadobják a kerekesszék első kerekeit.
A kerekek ráadásul az egyes megállóknál kihelyezett, rámpaként szolgáló híd elemei közé is többször beleragadnak. De sokáig a villamosra sem volt egyszerű feljutni, azok ugyanis hiába alacsonypadlósak, a Tények januári riportja szerint több megállóban a peron és a villamos padlója között még így is 10-15 centiméter szintkülönbség volt.
A MEOSZ szerint továbbra is alapvető gond, hogy még mindig nem egyértelmű, mit tekintünk akadálymentesnek. "A szállodáknál például több, tipikus hibával találkozni: túl meredek rámpák, nem megfelelő méretű, kialakítású szobák, mosdók, hiányzó kapaszkodók, nem működő korlátliftek. A megfelelő akadálymentességhez egységes szempontokra és ellenőrzésre van szükség, de elengedhetetlen az érintettek, a rehabilitációs szakmérnökök bevonása is" -írták.
Bot a küllők között
Röviden összegezve: a MÁV szerint minden a legnagyobb rendben. A MEOSZ azonban nem így tapasztalja. - Azt hiszem, kimondhatjuk, ma Magyarországon a fogyatékossággal élő emberek számára már nem is saját fogyatékosságuk jelenti a valódi hátrányt, hanem az a társadalom, amiben élniük kell - fogalmazott Kovács Ágnes. A MEOSZ elnöke lapunknak elmondta, korábban elindult egy pozitív folyamat a közszolgáltatások akadálymentesítése terén, ám az ilyen irányú törekvések az utóbbi években elmaradtak, sőt vannak olyan területek, ahol egyenesen visszalépések történtek. Az egyik ilyen terület épp a közösségi közlekedés, ahol nemcsak az akadálymentesítés hézagossága, de a bürokrácia is botot dug a mozgáskorlátozottak küllői közé.
- Ha egy kerekesszékes ember messzebbre szeretne utazni, azt már napokkal korábban, írásban kell jeleznie az érintett közlekedési vállalat felé. Ilyenkor ugyanis szükség esetén biztosítani kell számára a beemelő berendezést, ami nem minden állomáson, pályaudvaron van. Ám még az sem jelent garanciát az utazásra, ha mindezt előre igénylik. Gyakran hallani olyan kifogásokról, hogy nem találják a gép beindításához szükséges kulcsot, vagy épp akkor romlott el a szerkezet. Előfordult, hogy az egyik kliensünk kérte az alacsonypadlós buszt, ami meg is érkezett, mégsem vitték el, mert már volt rajta egy másik kerekesszékes - aki egyébként nem nyújtott be igénylést - tájékoztatott a MEOSZ elnöke.
Az érdekvédők számtalan más, hasonló esettel találkoznak szinte nap mint nap. Kovács Ágnes beszámolt arról is, nem egyszer keresték meg mozgássérült emberek a szervezetet azzal, hogy nem tudtak felszállni a buszra, mert a sofőr egyszerűen ott hagyta őket a megállóban. Kovács szerint különösen a mopedet használók vannak hátrányban. Legtöbbjüket azzal zárják ki a közösségi közlekedésből, hogy üljenek át elektromos kerekesszékbe, azzal utazhatnak. Ám az érdekvédő szerint előfordult olyan is, hogy hiába spórolta össze családja segítségével a pénzt egy elektromos kerekesszékre egy a közösségi közlekedésből letiltott mopedes hölgy, azzal sem szállították el.
A közelmúltban megnyitott Hidegkuti Nándor Stadionban sem sikerült méltó elhelyezést kialakítani a mozgássérültek részére annak ellenére, hogy azt maga Deutsch Tamás klubelnök előzetesen megígérte. Mint megírtuk: a klub első számú irányítója 6,5 milliárd forintos beruházásról beszélt, az atlatszo.hu információi szerint azonban végül 8,3 milliárdért készült el a létesítmény.
Amikor azonban kiderült, hogy a majdnem két milliárddal megemelt költségvetés sem elég a munkálatok befejezéséhez, az a döntés született, hogy az akadálymentesítésen takarékoskodnak, ez marad el. Deutsch Tamás a Magyar Paralimpiai Bizottság alelnökeként egyik élharcosa az integrációnak, a fogyatékkal élők elfogadásának, az egyenlő bánásmódnak, az akadálymentesítésnek. Szavak szintjén mindenképpen.
Nincs döntéshozói szándék
Magyarország még 1998-ban dolgozta ki és fogadta el saját esélyegyenlőségi törvényét, 2007-ben pedig ratifikálta az ENSZ fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményét. Vagyis lényegében duplán vállalt kötelezettséget a fogyatékossággal élők szempontjainak, igényeinek figyelembe vételére, amelyek az uniós forrásokból finanszírozott fejlesztéseknél még nagyobb szerepet kellene, hogy kapjanak, hiszen az EU el is várja, hogy az általuk pénzelt fejlesztések mindenki számára hozzáférhető szolgáltatásokat nyújtsanak.
FOTÓ: EUROPRESS/THINKSTOCK
Kovács Ágnes azonban úgy látja, a források felhasználása nem elég következetes, sokszor szakmaiatlan is. A helyzetet nehezíti, hogy mind a mai napig nem történt meg a szükséges jogharmonizáció az uniós és a hazai szabályozások között, az ENSZ-egyezményt pedig Kovács szerint "mindenki úgy értelmezi, ahogy az neki kényelmes".
- Valójában nem a megértéssel, hanem a végrehajtás szándékával, annak hiányával van a baj - fogalmazott a MEOSZ elnöke, hozzátéve: azt tapasztalja, hogy a döntéshozók gyakran nem veszik komolyan kötelezettségeiket. Hangsúlyozta: a 3-as metró felújítása kapcsán sem engedheti meg magának a kormány és a főváros, hogy az akadálymentesítés feltételeit ne valósítsák meg. Az érdekvédelmi szervezet szerint, ha ezt megteszik, azzal nemzetközi jogot is sértenének, figyelmen kívül hagynák az EU 2010-2020 időszakra szóló, "Megújított elkötelezettség az akadálymentes Európa megvalósítása iránt" címet viselő fogyatékosságügyi stratégiáját, és ismét évtizedekre kizárnák a mozgássérült embereket Budapest legforgalmasabb metróvonalának használatából.
- Miért működik mindez Ausztriában, Dániában? Miért nem működik nálunk? A források meglennének rá - tette fel a kérdést Kovács Ágnes, szinte azonnal meg is válaszolva azt: a bürokráciával és a szándékhiánnyal a döntéshozók nem megkönnyítik, hanem tovább nehezítik a fogyatékossággal élő emberek amúgy sem egyszerű életét.
