Amíg csak a szociális szakma, szegénységkutatók és lakhatási kérdésekkel foglalkozó civilek beszéltek róla, szinte visszhang nélkül maradtak a bérlakásépítéseket sürgető javaslatok, az utóbbi időszakban azonban a Magyarországra települt termelő cégek, elsősorban az autóipar munkaerőhiánya miatt a lakhatási gondok megoldása gazdasági kérdéssé vált, s ennek megfelelően előbbre lépett az ellenzéki pártok kommunikációjában, sőt már a kormányzati gondolkodásban is.
Budapesten nemrég az kavarta fel az állóvizet, hogy a tervezett olimpiai beruházásokhoz kapcsolódó bérlakás-koncepciót dolgozott ki Bagdy Gábor és Szeneczey Balázs főpolgármester-helyettes. A tervben az szerepel, hogy az olimpiai falu és a média elszállásolása miatt kötelezően megépítendő több mint 22 ezer lakást később önkormányzati bérlakásként kellene hasznosítani, ennek a célnak megfelelően kellene már a tervezést is elkezdeni. A javaslatot a szeptember 28-án tartott közgyűlésen ugyan visszavonták az előterjesztők és az nem szerepel a holnap tartandó októberi közgyűlés meghívójában sem, de biztosak lehetünk benne, hogy a terv nem került le véglegesen a listáról. Kérdés természetesen, hogy milyen bérlakás megoldásokban gondolkodik a főváros, ha Budapest nem nyeri el a sportesemény rendezési jogát – amire azért van esély.
Ugyancsak az utóbbi néhány hónap sajtóhírei között olvashattuk, hogy Szeged és Szombathely is több tucat önkormányzati bérlakás felújítását kezdte meg, bár a lakók egy része túl magasnak találja a bérleti díjakat.
Az is figyelemre méltó, hogy tavasz óta mind többször került elő a bérlakások kérdése az ellenzéki pártok akcióiban. Az LMP frakcióvezetője úgy fogalmazott, a kormány társadalompolitikája megbukott, az ország kettészakadása felgyorsult és a megállíthatatlannak látszó elvándorlás okaként az alacsony bérek mellett a lakhatási problémák felerősödését határozta meg. Schmuck Erzsébet bejelentette, hogy pártja egy állami bérlakás-építési alap létrehozását javasolja, az önkormányzatok ennél az alapnál pályázhatnának bérlakásépítésre, a következő öt-tíz évben 50-100 ezer lakás épülhetne, vagy újulhatna meg.
Amikor a felsőoktatási tanév kezdetén a Budapesten és vidéki egyetemi városokban elszabadult albérleti árakkal foglalkozott a sajtó, az LMP ezt a tervet kiegészítette egy bérlakás törvény megalkotásának javaslatával. A Demokratikus Koalíció pedig azt indítványozta, hogy állami bérlakásrendszerrel segítsék azokat a felsőoktatásban tanuló fiatalokat, akik nem tudják megfizetni a drága albérleteket.
Terjed a magánbérlet
Az állami vagy önkormányzati bérlakások számának folyamatos csökkenése, a lakásállomány lepusztulása miatt épp ezekben a városokban nőtt az ezredforduló óta a leggyorsabban a magánbérlet. A nyáron hozta nyilvánosságra a KSH a magyarországi lakásviszonyokról harmadszor elkészített részletes felmérést és értékelést. Ebből az derült ki, hogy a fővárosban és a nagyobb városokban sokkal többen bérelnek magántulajdonostól lakást, mint 10-15 évvel ezelőtt, ezzel párhuzamosan viszont elsősorban a kistelepüléseken folyamatosan nő az üres lakások száma.
A községekben és különösen a falvakban a házaknak lassan a negyedében nem él senki, közben a magánbérleti lakások aránya már elérte a lakásállomány 6 százalékát és folyamatosan bővül, míg az önkormányzatok tulajdonában lévő, szociális célra hasznosítható ingatlanok aránya 3 százalék maradt. Ez azt is jelzi, hogy sem az önkormányzatok, sem az állam nem gondolkodnak a bérlakás szektor fejlesztésében, rábízzák a magánpiacra, hogy működjön közre a lakosság mobilitásának javításában.
Magyarországnak még mindig nincs egységes lakhatási stratégiája, pedig az országban milliókat érintenek a súlyos lakhatási problémák – emlékeztetett idén is a Habitat for Humanity Magyarország éves jelentése. A nemzetközi civil szervezet a legnagyobb gondnak a szociális bérlakások hiányát nevezi, felméréseik szerint jelenleg legalább 300 ezer családnak lenne szüksége megfizethető bérlakásra.
Átmeneti megoldás: munkásszállás
Számtalan szociális gond megoldásában is segítene, ha a keleti országrész kistelepülésein élő közfoglalkoztatottak, vagy foglalkoztatást helyettesítő támogatásból élők a biztos fedél reményében ki mernének mozdulni falujukból és a térség megyeszékhelyein, a fővárosban vagy a nyugat-magyarországi nagyvárosok ipari központjaiban vállalnának munkát. Ezt a lépést sürgetné a hazai munkaerőpiac is, hiszen a nagy munkaadók egyre hangosabban panaszkodnak a munkaerőhiányra.
Nagy tömegben kellenének nekik már fizikai betanított munkások is, nemcsak szakképzettek – hangsúlyozta a Népszava kérdésére Csaposs Noémi, a Személyzeti Tanácsadók Magyarországi Szövetségének elnöke, hozzátéve, hogy elsőként az autóipari cégek és beszállítóik ismerték fel a dolgozók lakhatásának megoldásában rejlő lehetőségeket, de ma már más ágazatokban is egyre gyakrabban gondolkodnak ebben. Nagyon az elején vagyunk a folyamatnak – tette hozzá a szakértő, de a termelő, gyártó vállalatok már mindenhol kihasználták az ingázásban rejlő lehetőségeket, elérhető távolságban nincs utánpótlása a dolgozóknak. Az ország nyugati felében már egymástól szipkázzák el a munkaerőt, a feltételekben egymásra kontráznak a munkaerőhiányban szenvedő vállalatok. A hét közbeni szállás igénye még a fővárosi agglomerációban is felvetődik, hisz nem minden településről oldható meg a bejárás a közlekedési nehézségek miatt a budapesti munkahelyre.
A munkáskezet kereső vállalkozások tehát egyre gyakrabban csábítják a lakáskérdés megoldásával a potenciális munkavállalókat. A 2008-as gazdasági válság azonban óvatosságra tanította a cégeket – magyarázta a szekértő, hogy miért halad lassan a folyamat. Egy munkásszálló vagy apartmanház megépítése rengetegbe kerül és hosszú idő alatt térül meg, az is kérdés, hol és milyen áron talál megfelelő telket a vállalkozás az építkezéshez. Nagyon változatos, hogy milyen megoldásokban gondolkodnak a cégek – emlékeztetett Csaposs Noémi. Lakásokat bérelnek, szolgálati lakásokat építenek, vagy nagyobb tömegben kiadó szállásokkal rendelkező szolgáltatókat keresnek, de ma még kevés a klasszikus munkásszállás.
A tanácsadó szerint üzleti modell kérdése, hogy ki miben keres megoldást, de minden vállalkozásnak abból kell kiindulnia: ha nincs elég emberem, nem tudok teljesíteni, elvesztem a piacomat, nincs árbevételem és elvesztem a versenyképességemet. Ha egy nagyobb vállalkozás biztos lehet abban, hogy nem ingadoznak a megrendelései, megéri állandó szállásban gondolkodnia és nem utaztatni a dolgozókat, mert az elvándorlás bizonyíthatóan magasabb az átlagosnál a bejárók körében. Ha egy nagyobb cég stabil munkatársi gárdával akar hosszú távon együtt dolgozni, ott már nemcsak az alkalmazott, hanem az egész család mozgatásában is érdemes gondolkodni.
A 2014-es választásokra készülő pártok lakáspolitikai véleményét a Társaság a Lakásépítésért, Lakásfelújításért Egyesület (TLE) gyűjtötte össze. Tanulságos felidézni, hogy a KDNP a magántulajdonú lakáshasználatot támogatta, a bérlakás-szektor növelésének állami támogatását ellenezte és szociális bérlakást is csak speciális élethelyzetekben lévőknek határozott idejű bérleti szerződésekkel tartotta elképzelhetőnek. Az MSZP az Együtt-PM-mel közösen jegyzett megállapodásban átfogó, önrész nélküli lakás- és ingatlan-felújítási programot sürgetett. A Jobbik megemlítette, hogy a fiatalok lakáshoz jutását egy országos bérlakás-építési program segítené. A Demokratikus Koalíció komplex lakásprogramot javasolt, amelyben 25 éves távlatban el kell érni a lakásállományon belül a bérlakások 20 százalékos arányát. Nem meglepő, de a lakhatási kérdésekkel foglalkozó szervezet akkor a Fidesz lakáspolitikájáról nem talált konkrétumokat. Az LMP a célzott forrásokat egy kiterjedt közösségi lakásszektor kialakítására akarta fordítani.
Kecskeméti modell
Kecskemét példáját említette a szakember, ahol a Mercedes-Benz 40 lakásos bérlakásprogramot indított a tavasszal dolgozóinak a város önkormányzatával együttműködve. Öt évre megvették a felújított lakások bérlőkijelölési jogát, így a piaci árnál jóval kedvezőbb feltételekkel biztosítanak lakásokat dolgozóik számára. A lakásokra benyújtott pályázatok elbírálásakor a társaság az üzemi tanáccsal egyeztetve a vállalatnál eltöltött idő, a gyárban dolgozó hozzátartozók száma, a pályázó gyermekeinek száma, valamint az állandó lakóhely Kecskeméttől való távolsága alapján döntött, így költözött be a családtagokkal együtt 63 személy a lakásokba. A cég vezetői akkor úgy nyilatkoztak, bérlakásprogramjukkal is úttörő szerepet szeretnénk betölteni a munkaerőpiacon, a kecskeméti önkormányzati vagyonkezelő pedig az országban elsőként próbálja ki azt a modellt, amelyben az öt éves szerződés idejére a gyár a lakások száz százalékos kihasználtságát ígéri. A 40 lakásból 32-be „melósok” költöztek, ami eddig nem volt jellemző, bár a speciális tudással rendelkező vezetőiknek eddig is béreltek lakásokat a vállalatok Győrtől Hatvanon át Tatabányáig, vagy Székesfehérvárig szerte az országban – emlékeztetett a korábbi gyakorlatra a Személyzeti Tanácsadók Magyarországi Szövetségének elnöke.
Változóban van a munkásszállások fogalma is, követve az igények átalakulását. Bár a klasszikus megoldás szerint a munkásszállókon egy szobában többen is laknak, ma már nem ritka, hogy ezeken a helyeken is komplett apartmanokat alakítanak ki, ahol párok is élhetnek. A nyár végén a Napi.hu-nak hasonlóan nyilatkozott a Magyar Okleveles Adószakértők Egyesületének elnöke. Herich György szerint is a nagyobb cégek gondolkodnak elsősorban munkásszállások kialakításában, a kisebb vállalkozásoknak a járulékcsökkentés hozna megoldást a munkaerőhiány kezelésére.
Ha a szociális bérlakások kérdésében nem is hajlandó mozdulni a kormány, az egyre égetőbb munkaerőhiány miatt apró lépésekre már elszánta magát a vállalati támogatások terén. A jövő évi adótörvényben pontosították a munkásszállás fogalmát, és adómentességet adtak a cégnek akkor is, ha a többszobás ingatlan minden szobájában csak egy főt szállásol el, míg korábban legalább két lakót kellett igazolni. Ha a munkáltató nem munkásszállásnak minősülő lakásban nyújt lakhatási lehetőséget a dolgozóknak, akkor adómentes lakhatási támogatással segítheti majd a munkavállalót, hogy a munkahelynek otthont adó településen béreljen lakást.
Végre kezd rájönni tehát a magyar állam, hogy nem elég semmire nem használható képzésekbe erőltetni például a közmunkásokat, hanem földrajzi megoldásokban is gondolkodni kell, hogy megmozduljanak az emberek a piaci munka reményében. Az erre a célra szánt központi forrás még minimális, de legalább elindult a gondolkodás átállása, hiszen a foglalkoztatás javítása az egész ország problémája. Csaposs Noémi szerint ez akkor is fontos lépés, ha ma még kiszámíthatatlan, mi lesz azoknak az apró falvaknak a sorsa, ahonnan a munkaerő elindulhat az ipari központok felé. A KSH már idézett lakásfelmérése alapján a jó állapotú házak is legfeljebb 3 millió forintért kelnek el ezekben a helységekben, már feltéve, ha egyáltalán el lehet adni őket és bérlőt sem találni, aki legalább lakná az ingatlanokat. Először a munkavállaló mozdul majd, ha stabilnak látják a helyzetet, elindul a család is és egyre több „szellemfalu” jön létre, ahová alkalmilag térnek majd haza a családok.