Kevés dologban értek egyet a magyar miniszterelnökkel, de abban igen, hogy változtatni kell az Unió működésén. A történelemben ugyanis nem tudok még egy olyan szövetségi rendszerről, amely a saját esküdt ellenségét, a szervezet szétverésén buzgólkodó politikust és rezsimjét bőkezűen támogatta. Brüsszel pedig éppen ezt teszi, amikor számolatlanul és csak hellyel-közzel ellenőrizve öntötte az euró milliárdokat Magyarországra, amelynek jelentős része az Orbán Viktor nevével fémjelzett hatalmi labirintusban vált közpénzből magánvagyonná.
Hogy mennyire függ Magyarország az Uniótól, amely ellen az arra fogékonyakat oly heves gyűlölettel uszítja, jól mutatja akár egy száraz statisztikai hivatali jelentés. Ebben arról értesülhet az, akit ez érdekel, hogy a magyar építőipar újabb mélységek felé csúszik. Az idei év első hét hónapjában negyedével zuhant a hazai építőipari teljesítmény.
Ennek oka elsősorban a kormánypárti kommunikációban gyakran "gyarmatosítóként" felbukkanó Unió pénzadományainak elapadása, a nagy infrastrukturális beruházások tavalyi kifutása. Ha nem jön a brüsszeli apanázs, jószerivel megszűnnek Magyarországon az infrastrukturális beruházások is.
Azért nem omlik össze az ágazat, hiszen épülnek, megújulnak stadionok, a hírek szerint ökölvívó csarnok is épül a közismerten sikeres Puskás Akadémia cukros doboz stílusú sportközpontjában, milliárdokért álmodja vissza a kormányfő a budai Várba a maga korában is fölösleges és hivalkodó lovardát, s a fák helyén magasodnak majd egy ízlés nélküli, pökhendi, műveletlen és kultúra ellenes hatalom emlékművei a Városligetben, az Orczy-kertben. Nem elhanyagolható a mára a legnagyobb telekspekulánsként és ingatlan üzérként felbukkanó jegybank vezér tevékenysége sem.
Nem lenne ekkora a baj, ha az uniós források mellett - helyett - a hazai és a nemzetközi pénz és működő tőke befektetései miatt égne a honi építőipari cégek keze alatt a munka. Csakhogy olyan országba nemigen akaródzik jönni, ahol államosítanak olyan cégeket, amelyek korábban milliárdokat fektettek például az elektromos hálózat, vagy a lakossági gázszolgáltatás korszerűsítésébe. Az sem túl vonzó, ha mégis akad állami nagy beruházás, akkor vagy a miniszterelnök szotyiköpködő cimborái, vagy a ház gázszerelője nyeri a megbízást. Legújabban Orbán kedvenc mozisa is belecsapott az építőiparba.
Ipari szinten építette le az Orbán rezsim az országgal szembeni bizalmat, a beruházási kedvet. Megélhetési "migráncs" magyarok százezrei keresik máshol a boldogulásukat. Ma már az építőipar akkor sem lenne képes a "nagy ugrásra", ha hirtelen beruházási cunami árasztaná el Magyarországot. Elmentek a kőművesek, a burkolók, a tetőfedők is. Igaz, téglából nincs hiány.
