Lázár János - azóta igencsak kikupálódott - hódmezővásárhelyi polgármesterként 2008-ban azt mondta, hogy akinek „nincs semmije, az annyit is ér”. Hozzátette, fia, Boldizsár „jó partinak” fog számítani a helyi lányos anyák körében. Alighanem arra gondolhatott, hogy a csemete majdani neje a női princípiumának élhet csak, hiszen Boldinak van már svájci bankszámlája is. Aztán kiderült: tízéves korára egy 60–70 millió forintot érő budai luxuslakás tulajdonosa is lett.
Gyönyörű kilátású a svábhegyi viskó, mely négyzetméterárát tekintve ez az ország egyik legdrágább környéke – számolt be akkoriban a sajtó. Az ingatlan – Boldi kiskorúsága miatt – Lázár feleségének bevallásában kapott helyet, ez azonban titkos. A politikus szerint hitelből és családi összefogással – ugyan, mi másból? - vásárolták a lakást.
Azt még nem tudjuk, hogy a Lázár és a Kubatov-család (meg a Keresztapa népes famíliája) miképpen döntött gyermekeik jövőjéről. Nyilván nem úgy, mint migráncsországban, ahol tevékért, vagy éppen kemény dollárokért adják feleségül a gyermeklányokat. Dehogy! Minálunk a nemesi családok leánygyermekei saját, közbeszerzett lábukra állnak. Ahogyan Kubatov pártigazgató fogalmazott, ő a fiáért aggódik. Mert, amint a hvg.hu írta, így beszélt a bevándorló-gyűlöletről: „az én okom a fiam jövője. Van két lányom is, de remélem, hogy őket majd elveszi valami fiatalember, és eltartja őket.”
Bizony, tényleg nem is lenne jó, ha a nehezen összelopott vagyon holmi ”bebírók” kezére jutna, és kikerülne a kaszt karmai közül…
