Az ablakok fontos szerepet kapnak Barta Lajos Szerelem című tragikomédiájában, olvashattuk az előadás műsorfüzetében. A vágyak, a szabadság szimbólumai, a kaposvári Csiky Gergely Színház előadásában be is töltik a teret. Csík György díszlete pontosan jelzi a cselekmény tétjét, az ablakokon belüli világból törnének ki Szalay nyugalmazott mérnök lányai, de ahhoz mindennek össze kellene jönni.
És ez mind inkább illúzió, mint valóság. Barta műve száz évvel ezelőtt íródott, de ma is jól játszható anélkül, hogy szükség lenne rendezői rátétekre. Guelmino Sándor, az előadás színpadra állítója bízik az író szövegében, amit azért mintha frissebbé tett volna. Az előadás erőssége a színészi játék és a színészek közötti összhang.
Jó szembesülni, hogy bár a darab megírása óta sokat változott a világ, de az változatlan, hogy gyakran kergetjük magunkat hiú ábrándokba, szerelemnek hívjuk, ami nem is biztos, hogy az, legalábbis sokszor valami hibádzik, vagy nem jól választunk, vagy időközben romlik el valami. Máskor önmagába a szenvedélybe szeretünk bele anélkül, hogy számot vetnénk azzal, ki is szerelmünk tárgya.
Na és a körülmények sem mellékesek, az egzisztencia, és más racionális tényező (Barta darabjában például a háború.) A magyar Három nővérként emlegetett műben is az igazit keresik a lányok, hogy aztán jó nagyot csalódjanak. Aki meg végül mégis megtalálja a párját, már el sem hiszi, hogy a szerelem közelébe jutott. Az előadás fanyar tükröt tart, a szituációk szarkazmusán jól szórakozunk, miközben jól látjuk, merre is haladunk valójában. A színészcsapat - mint már jeleztem - figyelemre méltóan erős.
Az apát és anyát alakító Kovács Zsolt és Takács Kati, a régi nagy kaposvári előadásokra emlékeztetett, legalábbis a játékintelligenciát és a bölcs iróniát tekintve mindenképp. A három lány – Mészáros Sára, Nyári Szilvia és Szvetnyik Kata - valamennyien izgalmas nőket jelenítenek meg, különösen Mészáros és Szvetnyik lubickol néhány jelentben.
A vizaviszomszéd Komoróczy adótiszt szerepében Kelemen Józsefnek többször, mintha önmagával is meg kellene harcolnia, de végül nem jön ki rosszul a küzdelemből. A fiatal Fándly Csaba a Pestet választó költő szerepében kifejezetten jó benyomást keltett. Mindhárom lány az előadás egyik pontján úgy dönt, kilépnek az ablakon a szabad világba, csakhogy ekkorra már szinte minden elveszett. A szerelem is.
A Pécsi Nemzeti Színház Peter Shaffer Amadeus című darabjával képviseltette magát a fesztiválon. Az előadás komolyan veszi önmagát, nagyot vállal, hiszen - ahogy a színlapon is olvashatjuk - élőben hallhatjuk Mozart legcsodálatosabb darabjainak részleteit a Pécsi Szimfonietta mintegy harminc zenészének az előadásában. Tehát egy zenekar is erősíti a produkciót, ami mindenképp fontos tényező.
Ráadásul zenei szerkesztőként az elismert szakember, Mácsai János felügyelte a zenei betéteket, ami szintén jót tett az előadásnak. Az más kérdés, hogy néhol, főként a technikai körülmények miatt, a zenészek már csaknem elnyomták a prózistákat, de szerencsére ez csak néhány alkalommal volt érezhető.
Shaffer darabja több morális alapvetést vet fel, miközben általában egy felületen túl nem jut. Most viszont Méhes László rendezőnek és Keszthelyi Kinga dramaturgnak is köszönhetően, bizonyos húzások miatt nyersebb a mondanivaló. Természetesen Mozart a zseni és a középszerű udvari zeneszerző Salieri küzdelme áll a középpontban, de hangsúlyossá válik az is, hogy egy művész miként viszonyul a hatalomhoz. Ki mennyit enged meg magának és annak milyen következményei lehetnek.
Tanulságos például ahogy II. József császár reagál az eseményekre. Látszólag tehetségpárti, még arra is hajlandó, hogy saját rendeletét megmásítsa. De aztán fontos pillanatokban enged a középszernek.
Mint tudjuk, a Shaffer-mű ellentmond a hiteles Mozart-életrajznak, hiszen Mozart haláláért minden bizonnyal nem Salieri a felelős, de a darab dramaturgiája szempontjából a Mozart-Salieri konfliktus végletessége érthető. Emlékezhetünk remek színészpárosokra az Amadeus kapcsán például Alföldi Róbertre és Darvas Ivánra, vagy egy nem olyan régi előadásból Keresztes Tamásra és Kulka Jánosra. Most a fiatal, rendkívül tehetséges Mikola Gergőt láthatjuk Mozartként és Rátóti Zoltánt Salieriként.
Mikola elhiteti Mozart zsenialitását, ugyanakkor pontosan hozza a figura szertelenségét, infantilizmusát is. Rátóti megoldja a feladatot, de mintha nyomná valami teher és többször, főként az előadás végén a mély megéltséget zavaró harsánysággal pótolja.
Kulcsár Viktória Constanze Weberként szintén igazi főszereplőjévé válik az előadásnak. Egészen megrendítő, amikor a halott Mozart mellé fekszik és próbálja őt elengedni. Az előadás végén Salieri egy talicskában tolja ki a halott Mozartot és egyszerűen kifordítja a kocsi tartalmát. A zsenik ma is kényelmetlenek.
