Molière-nél csak a harmadik felvonásban érkezik Tartuffe, de a tatabányai verzióban már a legelső jelenetben is ott van, dermesztően, fenyegetően tud nézni, Crespo Rodrigo alakításában, maga a megtestesült álszentség, aki azt igyekszik elhitetni, hogy ő az áldott jóság, az igazság, de közben nála romlottabb, képmutatóbb fickót keveset hordott hátán a föld.
Bajcsay Mária Pernelle-néje egy az egyben beveszi amit mond és csinál. Issza a fennkölt szavakká, ájtatossággá redukált hamisságot, gyilkos mérget. Orgont egyenesen megbabonázza a métely. Megyeri Zoltán már-már olyanra játssza, mint amilyen egy óriáscsecsemő, aki teljesen fenséges lényként kezeli, elveszti kiterjesztett hatósugarában a kontrollját, és totálisan beveszi a maszlagot.
A legjózanabb Danis Lídia komornája. Alaposan felvágták a nyelvét. Ami a szívén a száján. Éles szemmel látja a lényeget, és egyáltalán nem tesz a szájára lakatot. Az előadás sok tekintetben arról regél, hogy a család tagjai tudják, egy számító, aljas, hazug alak csücsül a fejükön, kapálóznak is valamennyire ellene, de nincs merszük karakánul kiállni, és hosszú-hosszú ideig, szándékaik ellenére, mégiscsak behódolnak neki, így kibírhatatlanul sokáig lényegében az történik, amit ő akar.
Kardos Róbert sógora is világosan lát, okoskodik, fontoskodik, de cselekvésképtelen. Orgon fia, Dévai Balázs megformálásában, semmi határozott erőt nem mutat. Marianne, Orgon lánya, szerelmesen sápítozik. Szerelme, Valér ugyan próbál a sarkára állni, de ez senkinek nem tetszik. Orgon felesége, Major Melinda megszemélyesítésében, a végletekig elmegy, hogy felnyissa férje szemét.
Abszurd szituációk sora kergeti egymást, olykor fergeteges tempóban, és durrannak Parti Nagy Lajos Molière átiratának ötletpetárdai és vesébe látó gondolatai. Megjelenítenek egy olyan világot, amiben az álságosság az úr, és amiben mind elviselhetetlenebb a légkör, a gazság tobzódik a becsület álarcában.
Mellbevágó a befejezés. Tudjuk, hogy Molière kényszerből írt utólag a darabhoz egy olyan véget, melyben megérkezik a király követe, és a Tartuffe által totálisan kisemmizett családnak igazságot szolgáltat, az álnok pedig elnyeri méltó büntetését, mint a mesében.
Szikszainál viszont hátborzongató a produkció vége. Parancsolóan határozott katonatiszt jelenik meg, aki elé odatérdel Tartuffe és Orgon egyaránt. Keményen rájuk szól, hogy álljanak föl, és kézfogásra készteti őket. Tartuffe-öt nem viszik a dutyiba, beáll a család tagjai közé, és miközben a hadnagy ellentmondást nem tűrően vezényli a ritmust, infantilis engedelmességgel, teljesen behódolva neki, körtáncot járnak hamisan üdvözült mosollyal.
A karakán Valér, Mikola Gergő erőteljes alakításában, nem áll be közéjük, tőlük elkülönülve, rémülten nézi őket. Majd sebtében távozik a vészkijáraton, miközben már mindenki összepaktált mindenkivel, nincs más lehetőség, mint menekülni. Dermesztő.
Ahogy bizonyos pontjain dermesztő a Miskolci Nemzeti Színház Pillantás a hídról előadása is. Arthur Miller drámája sok tekintetben olyan, mint egy görög sorstragédia, sejtjük előre a tragikus véget, és az előadás menthetetlenül halad is a rémisztő befejezés irányába. Pedig mintha józan ésszel gátat lehetne szabni neki, de aztán rájövünk, hogy mégsem, mert ott ahol az ösztönök és a gyűlölet elszabadulnak, már nincs megállás, csak ideig-óráig jelent némi kontrollt az agy, bekövetkezik a végzet.
FORRÁS: THÁLIA SZÍNHÁZ
A történet szerint New Yorkban tisztes szegénységben élő dokkmunkás, Eddie családjához érkezik illegális bevándorló testvérpár Olaszországból, a felesége rokonai. A fiatalabbik testvér, Rodolpho, beleszeret a házaspár lányába, feleségül kéri, de Eddie képtelen megválni tőle, a már felnőtté cseperedett lányt csökönyösen magához láncolná, és emiatt pusztító gyűlölete a testvérpár ellen fordul. Elvakultságában feladja őket a bevándorlási hivatalnál, amiért az idősebb testvér leszúrja őt.
Varga Zoltán félelmetes Eddie. Eljátssza, ahogy ebben az eddig talpig becsületes emberben megy föl a pumpa, próbál úrrá lenni az indulatain, de nem megy, és nem megy, és menthetetlenül elveszíti maga felett a kontrollt, olyan becstelenséget követ el, amiért leköpik, és amit korábban ő is igencsak elítélt volna.
A feleségeként az egyre elmélyültebb színésszé érő Ullmann Mónika áradó, mindenek feletti szeretettel, érveléssel, meg nem szűnő ragaszkodással igyekszik óvni, de mindhiába, a téboly már elhatalmasodott. Szegedi Dezső tapasztalt, bölcs, megfontolt ügyvédje sem tud segíteni. Prohászka Fanni Catherine-je őrlődik a két férfi között.
Rodolphóként Zoltán Áron érzékeny, sebezhető srác, aki aztán, amennyire lehet, a sarkára áll. Pásztor Pál Marco szerepében eredetileg ugyanolyan odaadó családapa, mint Eddie, de aztán neki is elborul az agya, előtörnek belőle a pusztító indulatok.
Lukáts Andor rendezése érzékletessé, megrázóvá teszi a darabot, olyan, mint egy rémült segélykiáltás, hogy próbáljunk gátat vetni a mindinkább elharapózó gyűlöletnek.
