Súlyosan el kell gondolkodnunk azon, ha egy normadiai templomban egy 19 éves, Franciaországban született férfi bestiálisan meggyilkol egy 84 éves papot. Mert annak ellenére tette, hogy terrorista kapcsolatai miatt rendőrségi megfigyelés alatt állt, nyomkövetőt viselt. A gyilkosságot meg a sarokba szorított, fújtató-karmoló Iszlám Állam magára vállalta. De ha elgondolkodunk ezen – és kiszűrjük a köztörvényesek gyilkosságait -, vajon arra kell-e jutnunk, amire Szijjártó Péter külügyminiszter? Hogy Európa a 24. órában van, mert "a terroristák ismét átléptek egy határt, világos, hogy 'nem csak' meggyilkolni akarják az európai embereket, hanem fel akarják számolni a kultúránkat, vallásunkat, civilizációnkat". (Veszélyben van a kereszténység, így a KDNP kánonja.)
Egyrészt: ha az államnak, mint a nemzet közösségének, kötelessége és kizárólagos joga polgárainak megvédése, akkor azon kell gondolkodnunk, megtett-e mindent ezért nemcsak a francia, a német, a magyar, hanem az európai közösség is? Legkevesebb, hogy kétségbe vonhatjuk. Másrészt viszont: ha nem tett meg mindent, akkor hideg fejjel az új kihívásokon kellene töprengeni, ahelyett, hogy az állam tisztségviselőiként hisztériázni kezdenek és az apokalipszis eljövetelének szószék-sikolyával rettentik az állam lakóit. Ha ezek a közemberek csak hisztizni képesek a brutalitás láttán, akkor alkalmatlanok arra, amiért tartjuk őket, mert csak a reménytelenséget erősítik. Pedig a nyugati (és nem csak európai) zsidó-keresztény kultúrát még csak megfélemlíteni sem egyszerű, nem hogy megsemmisíteni, mint a szánalmas sikoltozók hirdetik.
Európáról hisztiznek, de a saját hatalmukra gondolnak. A magyar kormányfő korántsem mainstream-logikával Tusnádfürdőn levezette, hogyan következik a bevándorlás európai féleleméből az európai elit, abból meg az európai demokrácia válsága, amelyet az eddig bevett eliten kívülről érkező radikálisok és populisták – ő maga is - támadnak. Végig Európáról beszél, mint külügyére teszi, bakugrásokkal követeli Brüsszellel szemben a nemzetállami szuverenitást, miközben összeurópai védelemért ágál. Tör-zúz: nem érdekli a „demokráciaexport”, csak a stabilitás, abban a NATO-tag Törökországban is, amely az Unió előszobájában "a népet meghallgatva" éppen lekaszabolja az európaiságot. Orbán az amerikaiak hidegháborús politikai logikáját éleszti fel, amikor a világrend stabilitásáért elnézte a magyar forradalom leverését (is). Mindebből arra jut, hogy október 2-én kvótareferendum kell. A kormányfő is Európáról siránkozik, Európa politikai vezetése megbukott, mondja, de, ha majd szeptemberben, Pozsonyban összegyűlnek az Unió vezetői...
A kormányfő a visegrádiak hátára kapaszkodva bejelentkezett az ő Uniójának a vezetésére. A terrorhiszti csak ennek a háttérzöreje.
