Alaposan megosztja a munkáltatókat a gyáriparosok szövetségének az felvetése, amelyben a hazai munkaerőhiány enyhítése végett - a többi között - a reálbérek emelését, a közmunka-programban résztvevők átképzését, valamint az állami alkalmazottak arányának csökkentését szorgalmazzák. A legnagyobb visszhangot azonban az váltotta ki, hogy az MGYOSZ külföldi szakképzett munkaerő alkalmazását is felvetette. A szakmunkások egy Európai Unión kívüli harmadik országból, elsősorban Ukrajnából érkeznének, és ők, a gyáriparosok álláspontja szerint, rövidtávon enyhítenék a munkaerő-piaci feszültséget. Igazán nagy nyilvánosságot azonban akkor kapott ez a hír, miután Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter két hete bejelentette: a kormány a javaslatcsomag több pontjával is egyetért, és adott esetben lehetővé kell tenni a külföldi szakképzett munkaerő hazai alkalmazását.
Egyébként nem az MGYOSZ az első szervezet, amely felveti ezt az ötletet. Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) már áprilisban javasolta az Emberi Erőforrások Minisztériumának, hogy ukrajnai építőmunkásokkal enyhítsék a szakemberhiányt. Ezt az ágazatot ráadásul érzékenyebben érinti a kivándorlás is. Minden építőipari szakma hiányszakma – mondta lapunk érdeklődésére Koji László. Az ÉVOSZ elnökének elképzelései szerint a külföldről behozott szakmunkások ellenőrzött formában, éves kontingensekben jöhetnének az országba. Az elnök nem zárta ki a kárpátaljai vállalkozások bevonását sem.
Megfordult a trend
A hírek egyébként valós problémára világítanak rá: a gazdasági világválságot követő munkanélküliségi problémákat napjainkra a munkaerőhiány váltotta fel. A munkahely-teremtésnél határozott előrelépés tapasztalható: a foglalkoztatási ráta Magyarországon a 15-64 éves korosztályban 2012-től 2016. április-májusig csaknem 11 százalékponttal, - 55 százalékról 66 százalékra -nőtt. Emellett a munkanélküliségi ráta ugyanebben az időszakban 12 százalékról 5,5 százalékra csökkent. Mindeközben egyre inkább fokozódott a munkaerőhiány: 2012 és 2016 első negyedéve között a betöltetlen álláshelyek aránya 1,1 százalékról 1,8-ra nőtt. Ugyanakkor szembetűnő, hogy megkétszereződtek az üres álláshelyek száma: míg 2012-ben kevesebb mint 28 ezer, addig 2016 elején már több mint 52 ezer helyre nem tudtak felvenni jelentkezőt a munkáltatók.
Régóta ismeretesek az olyan foglalkozások, amelyek hazánkban tipikus hiányszakmának bizonyulnak. A ManpowerGroup 2015-ös Hiányszakma Felmérése szerint a hazai munkáltatók 47 százaléka nehezen talál munkaerőt, és ez az arány bőven a globális átlag felett van. A vizsgálat által megállapított 10 legnehezebben betölthető munkakörök között első helyen állnak a szakmunkások, őket követik a gépkocsivezetők, mérnökök és az informatikusok, de felkerültek a listára az értékesítők és a vendéglátóipari dolgozók is.
A diplomás állások listahelyezése nem újdonság, ám az OKJ-képzést igénylő szakmáké annál inkább! Az építőiparban már régóta gondot okoz a szakemberhiány, de a Magyarországra települt szolgáltató központok is egyre nehezebben találnak megfelelő alkalmazottakat, de képzett szakácsokból és pincérekből is kevés van az országban. Ez utóbbi a balatoni idénymunkák idején okoz egyre nagyobb fejtörést a vállalkozóknak. Egyes szektorokban már odáig fajult már a helyzet, hogy a rivális ipari vállalatok egymástól csábítják el a munkavállalókat.
Miért hiányzik a munkaerő?
A jelenség nem új keletű, ám az okai annál szerteágazóbbak. Az MGYOSZ helyzetértékelése szerint már az indulóhelyzet sem kedvez nekünk, a demográfiai folyamatok miatt ugyanis eleve kevesebben lépnek be a munkaerőpiacra, mint ahányan kilépnek ugyanabban az időben. Mindemellett épp a szakképzett munkavállalókat érinti leginkább a kivándorlás: a KSH 2014-es felmérése alapján a diplomások aránya a kivándorlóknál 32, míg az itthoniak körében csak 18 százalékos. Emellett az alacsony képzettségűekre az a jellemző, hogy közülük, arányaiban sokkal kevesebben hagyják el az országot: a hazai lakosság negyede 8 általánost vagy annál kevesebb osztályt végzett, míg a kivándorlók között ugyanez az arány csak 6 százalékos. Az MGYOSZ szerint emellett az is közrejátszik a munkaerőhiány kialakulásában, hogy az alacsony mobilitási kedv miatt az itthon elérhető munkavállalók is inkább lakóhelyhez kötötten kívánnak dolgozni.
De nem szabad megfeledkezni arról ysem, hogy minden kivándorlási motiváció alfája és omegája a rossz hazai bérezés, amellyel szembesülve szép számmal döntenek inkább a magasabb fizetést ígérő külföldi munkavállalás mellett. Az így előidézett hazai munkaerőhiány viszont megemelheti az itthoni béreket is. A kiskereskedelemben például 2016 áprilisára átlagosan 8 százalékkal nőttek a fizetések az egy évvel korábbi szinthez képest, jóllehet az emelkedés még mindig elmaradt a nemzetgazdasági átlagtól – írja a Blokkk.com. Ennek ellenére több kereskedelmi láncnál 10-20 százalékos bérnövekedések is előfordultak. A munkaerőhiányt azonban így sem tudták maradéktalanul kiküszöbölni, ezért néhány munkáltató – például a Tesco és a Lidl – már a többi uniós tagállamban néz körül újabb munkavállalók után kutatva.
Fontos a mihamarabbi intézkedés, mert a betöltetlen álláshelyek lassan már a beruházások létét, és ezáltal a gazdasági növekedést is veszélyeztetik. A problémára azonban nem lehet olyan egyszerű válaszokat adni, mint a vendégmunkások behozatala. Komplex javaslatcsomagok szükségesek. A gyáriparosok szövetsége is csupán rövidtávú orvoslásra javasolja a külföldről hozott szakképzett munkásokat, abban az átmeneti időben, amíg meg nem fordul, vagy nem mérséklődik a negatív demográfiai trend. Kérdés, hogy ez az átmeneti idő milyen hosszú lesz valójában? A hosszú távú javaslatok között szerepel a romák társadalmi integrációja, a kompetenciaalapú általános iskolai oktatás létrehozása, valamint az elvándorlás megállítása.
Hasonló célokat említett meg Koji László is az építőiparral kapcsolatban: a kivándorlást elsősorban a 250-300 ezer körüli hazai bérekkel lehetne megállítani, ezt követően kerülhet csak szóba a már külföldön lévők hazacsábítása. Az elnök szerint azonban nem csak a kivándoroltak hiányával, hanem az utánpótlás akadozásával is meg kell küzdenie az iparágnak: jelenleg tizedannyian végeznek szakképző intézményekben, mint 8 éve.
Megoszló munkáltatói vélemények
Azt, hogy mennyi vendégmunkásra lenne szüksége a magyar gazdaságnak, nehéz meghatározni. A versenyszférában 36 ezer betöltetlen álláshely van bejelentve, ám Rolek Ferenc, az MGYOSZ alelnökének becslése szerint a valós szám akár 100-200 ezer is lehet. Sok álláshelyet ugyanis nem hirdetnek meg hivatalosan a munkáltatók; ugyanakkor a jobban ellenőrzött állami szféra 14 ezres hiánya többé-kevésbé reálisnak mondható. Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke azonban csak 40-50 ezerre teszi a versenyszféra üres álláshelyeit egy a Magyar Nemzetnek adott nyilatkozatában. A gyáriparosok szövetsége - mint már volt róla szó - 250 ezer külföldi munkavállalót említ az közleményében, és ezt a negyvenmillió lakosú Lengyelország igényei alapján számították ki. Ugyanis jelenleg is egymillió ukrán vendégmunkás dolgozik ott, ezt az arányt a magyar népességre vetítve jött ki a 250 ezres szám – ugyanakkor Rolek Ferenc a napokban már csak 30-50 ezernyi külföldi munkaerőről beszélt.
Az építőiparban jelenleg kétezer munkahely nincs betöltve, ám Koji László szerint 10-12 ezer munkáskéz is hiányozhat a beruházásoknál, ha a kormányzati intézkedések hatására jövőre fellendülnek az építőipari megrendelések. Az ÉVOSZ elnöke is csak rövidtávon számol a vendégmunkások érkezésével, két-háromezres számban.
Jelenleg azonban arról is megoszlanak a vélemények, hogy ez az egyetlen rövidtávú megoldás-e. Ugyanis Lakatos Péter, a gyáriparos-szövetség másik alelnöke már visszakozott a közmédiában: elmondása szerint a külföldi munkaerő alkalmazása messze nem az elsődleges cél, helyette a hatékonyság növelésére és közmunkások átirányítására kell koncentrálni. A jelenleg 126 ezernyi munkanélküli már egyre kevésbé tudja betölteni a szakképzettséget igénylő állásokat, így a rendszerben rejlő tartalékokat főleg átképzéssel, oktatással lehetne hasznosítani. Ezzel egyetért Koji László is, aki szintén csak a harmadik lehetőségként említi meg a vendégmunkásokat, szerinte a munkafolyamatok robotizálása vagy a szakmunkások jobb bérezése merülhet még fel alternatívaként.
A kezdeti nyilatkozatok után már a kormány is korrigálni kényszerült. Varga Mihály bejelentését ugyanis sokan úgy értelmezték, hogy a tárca engedélyezné a bevándorlók foglalkoztatását a jövőben, ugyanakkor épp az ominózus bejelentés előtt egy héttel jelent meg a miniszter Oslóban tartott beszédéből egy összefoglaló „A migráció nem megoldás a munkaerőhiányra” címmel. A július 6-i Varga-nyilatkozat után azonban még aznap helyesbítést tett közzé a nemzetgazdasági tárca „A migráció továbbra sem megoldás a munkaerőhiányra” cím alatt. Ebben leszögezik, hogy a miniszter kizárólag a szakképzett külföldiekre célzott és csak azokon az ipari szektorokon belül, ahol nem a magyar emberektől vennék el a munkalehetőséget.
