Ezért is lehetünk kissé csalódottak a vasárnap esti francia-portugál döntő kapcsán. Mintha mindkét csapat félt volna a támadások vezetésétől. Első ízben fordult elő a torna történetében az, hogy egyetlen találat sem esett a rendes játékidőben. Mindettől függetlenül Portugália megérdemelte a trófeát még úgy is, hogy az elődöntőig csak döntetleneket játszott. Ha a franciák csak ilyen lagymatag, bátortalan játékra képesek hazai közönség előtt, akkor inkább ne nyerjenek.
Amiatt is inkább a portugálokat illette meg a győzelem, mert Payet már a 16. percben kíméletlenül lerúgta Cristiano Ronaldót, s teljesen érthetetlen módon Mark Clattenburg játékvezető nemhogy sárga lapot nem adott a vétkesnek, továbbengedte a játékot. Ronaldo könnyei rögtön elárulták: nagy a baj. A többiek ezután érte is hajtottak, aminek a hosszabbításban – Éder találatának köszönhetően – meg is lett az eredménye.
Ronaldo ismét hős lett, még úgy is, hogy a találkozó nagy részében nem is játszott. Magától értetődő volt mindenki számára, hogy elsőként neki kell a magasba emelnie a trófeát.
Eleinte a szurkolók voltak a torna főszereplői, sajnos nem feltétlenül jó értelemben. A marseille-i orosz-angol mérkőzésen történt összecsapások nyomán a Heysel Stadionban harminc éve történt események juthattak eszünkbe. Szerencsére olyan tragédia nem történt, de miután a biztonságiak nem álltak a helyzet magaslatán, sokkal nagyobb lehetett volna a baj.
Sok ország szurkolói, köztük az a több tízezer magyar, akik kiutaztak Franciaországba, azonban példát mutattak másoknak abból, hogyan is kell lelkesíteni a csapatot. Le a kalappal az izlandiak előtt is: az ország lakosságának tíz százaléka utazott el a viadalra, hogy kedvenceiket segítsék. Egészen a negyeddöntőig repítették az északi együttest, amely valóban történelmi sikert aratott.
