Fekélyek pusztítják az Ötödik Köztársaságot, írta a Le Point hetilapban Philippe Tesson, a közelmúlt évtizedek egyik legrangosabb francia politikai publicistája. „Megvakultunk” állapította meg a legutóbbi hetek drámai eseményeit kommentálva. A rosszul összefércelt munkaügyi törvény mértéktelen feszültségekre vezetett, a szakszervezetek tekintélyt vesztettek, minden politikai család elemeire hullott szét, és ez a gonoszul kialakult állapot drámával fenyeget.
A jövő évi államfőválasztás közelgő kezdete is súlyosbító tényező. A baloldal öngyilkos magatartást követ, a jobboldal széthullik, a szélsőjobb mind fenyegetőbb. Az egészet tetézi a veszélyekkel megterhelt súlyos fizikai erőszak.
Nagy reménységet eleve nem ébresztett a bejelentés, hogy fölkeresi hivatalában Philippe Martinez, a legkonokabb baloldali szakszervezeti szövetségnek, a CGT-nek a főtitkára Myriam El Khomry munkaügyi minisztert. Egyes megfigyelők szerint ez a találkozó már hónapokkal korábban esedékes lett volna, és a súlyos időveszteség már eleve mérsékelte a várakozásokat. Alig másfél órán át tartott a beszélgetés. A Le Point kudarcként értékelte a megbeszélést. Sőt, a szakszervezeti főtitkár elmondta, „a véleménykülönbség még tekintélyesebb lett”. A CGT azt kívánta volna, hogy a szocialista kormány szinte minden szerinte lényeges kérdésben vonja vissza alapvető indítványait.
A Le Monde szerint a miniszter asszony azt fejtegette, kabinetje „kész gazdagítani a törvény szövegét, de a filozófiáját nem hajlandó fölvizezni”. Maradt tehát a föloldhatatlan társadalmi feszültség, amely a minden korábbinál hevesebb, kemény erőszakkal jellemzett összecsapások után, már-már valamivel enyhülni látszott.
Francois Hollande elnök nyilatkozatai sem kecsegtetettek engedményekkel. Sőt, azt helyezték kilátásba, szükség esetén akár be is tilthatják az utcai megmozdulásokat, különösen azután, hogy huligánok törtek-zúztak. Hollande kijelentette, ami történt, teljes mértékben elfogadhatatlan. „Jogállamban élünk – fejtegette – nem csonkítjuk senkinek a lehetőségeit a tiltakozásokra, de nem tűrik el a közjavak pusztítását”. A Le Monde mindebből azt a következtetést vonta le, hogy a kormányhatalom ezentúl maga is erejének a fitogtatásával reagál majd a CGT szakszervezeti szövetség tudatos provokációira.
A CGT június 28-ra, a szenátusi voksolás napjára újabb tiltakozó megmozdulásokat szervezett. Párizsban a szervezők szerint 55 ezren, a hatóságok szerint 15 ezren vonultak fel, sztrájk miatt lezárták az Eiffel-tornyot is. Kivonult a rohamrendőrség, könnygázzal oszlatták szét a randalírozókat. Tiltakozó gyűléseket tartottak más városokban is.
A korábbi megmozdulások után a hatóságok 58 tüntetőt állítottak elő és közülük félszázat fogva is tartottak. A kihallgatások azt jelezték, a tiltakozók különösen elszántak, nem érdekli őket, hogy bárkinek is személyes sérelmeket okoznak, az okozott károk nagysága sem. Akadtak közöttük külföldiek is, németek, olaszok, svájciak. Radikális mozgalmak követői, mindenféle korúak, ifjabbak, idősebbek. A rendfönntartók közül huszonnyolcan sérültek meg, igaz, nem komolyabban, de hét tüntetőt is kórházba kellett szállítani.
Razzy Hammadi, Szajna megyei szocialista honatya azt vallotta, hogy a kialakult állapotok túl súlyosak ahhoz, hogy kedvező változásra lehessen számítani. Szavai szerint a törvényhozás akár meg is szavazhatná, hogy ezentúl minden bérből élőnek hathetes, sőt kéthónapos fizetett szabadság járjon, a tüntetők javarésze azonban akkor sem tágítana. Manuel Valls miniszterelnök „kétértelműnek” mondotta a CGT szakszervezet viselkedését.
Közbejött még egy igen kedvezőtlen fejlemény. Négy hónapi teljesen reménytelen alkudozások után szintén teljesen meghiúsultak a munkáltatók és a munkavállalók egyeztetései a munkanélküliség idejére járó biztosítás meghosszabbításáról. Az eltérő irányzatú szakszervezetek teljesen egyetértettek abban, a kudarc oka a munkáltatók szövetsége mindig is hajthatatlan, makacs elnökének, Pierre Gattaznak a magatartása. Ebben az esetben a munkaügyi minisztérium volt a nagylelkű, közölte, hogy a 2014-ben kötött, és a mostani fél esztendő végén lejáró szerződés időtartamát egyoldalúan meghosszabbítja. Ettől azonban nem csillapodtak a kedélyek.
Franciaország egy csaknem reménytelennek látszó konfliktusból tapodtat sem látszik kimozdulni, éppen ellenkezőleg, inkább Philippe Tesson borús jóslatai látszanak igazolódni. Vajon a jövő esztendő közepén esedékes államfőválasztások új politikai elit fölbukkanásával kecsegtetnek-e, vagy marad a kilátástalanság?
Az erőpróba nagy esélyesének a mérsékelt konzervatívnak ígérkező Alain Juppé látszik, de mert ő is túlhalad a hét évtizedén, az igazi fiatalítás késlekedik. Pedig a megfigyelők többsége türelmetlenül várná a sürgető nemzedékváltást.
