A trianoni békeszerződés előtt Kishegyes az Osztrák-Magyar Monarchiához, Bács-Bodrog vármegyéhez tartozott. Horváth László történeti áttekintése szerint 1900 körül Kishegyes tízezres lélekszámú, tisztán magyar lakosságú, polgári kultúrát és értékeket hordozó városka volt. A 20. század történelme azonban nem kedvezett a Vajdaságnak.
A két világháború, a kommunizmus és a délszláv háborúk következtében Kishegyes lakossága folyamatosan csökkent, elveszítette városias jellegét, évtizedek óta szinte mindenki mezőgazdaságból él, a szerb népesség aránya pedig 15 százalékra növekedett.
„Ez egy alvó magyar település” – fogalmaz Horváth László, majd felidézi: a kilencvenes évek közepétől Kishegyeshez kötődő értelmiségiek – főleg írók és képzőművészek – közösen kezdtek gondolkodni, hogy mit lehetne tenni a kulturális élet, a falusi turizmus felélesztéséért.Ebből a diskurzusból jött létre 1998-ban a Dombosi történetek című kötet – Virág Gábor (írói nevén: Aaron Blumm); Horváth László öccse, Szerbhorváth György és Mirnics Gyula közös alkotása, mint a rendszerváltás utáni Vajdaság egyik jelentős magyar kulturális teljesítménye. Ennek szerves folytatása a Dombos Fest, amit Horváth László és barátai az ezredfordulón álmodtak meg Kishegyesen, a korábbi szemétdomb helyén, egy löszfal tövében.
Tizenöt év alatt a program rengeteget fejlődött: magyar és külföldi sztárzenekarok egész sora és több mint 120 ezer látogató jelzi, hogy a kishegyesi kezdeményezés igencsak kinőtte magát. A helyi infrastruktúra fejlesztésére több pályázatot nyertek; bizonyítva, hogy nehéz körülmények között is lehet „falut-hazát-nemzetet építeni”. A programköltségvetés viszont kifejezetten szerény: idén 10-11 millió forintból gazdálkodhatnak, ami hasonló magyarországi fesztiválok büdzséjének csupán a töredéke.
A programot kezdettől egy nonprofit alapon működő helyi egyesület szervezi. Egy néhány évvel ezelőtti szlogen szerint a Dombos Fest „a Vajdaság szebbik arca”, s ezzel Horváth László is egyetért. Lokálpatrióta kezdeményezésük szerinte bizonyította, hogy a Vajdaság fejlődőképes és élhető hely, csak nem szabad beletörődni a kilátástalanságba. A most létrehozott Dombos Pince például azt a célt szolgálja, hogy ne csak a fesztivál alkalmával, hanem egész évben lehessen itt rendezvényeket tartani.
Lajkó Félix, a stilárisan és műfajilag besorolhatatlan, öntörvényűen virtuóz hegedűművész-zeneszerző kishegyesi származású, így szinte természetes, hogy produkciói kezdettől meghatározzák a Dombos Fest arculatát. Az elmúlt években Félix arra törekedett, hogy ezen a fesztiválon mutassa be először új projektjeit, amelyekkel aztán hónapokig járja a világot. Így volt ez a 2013-ban debütált lovasszínházi koncert, a szilvásváradi lipicai ménessel közös előadás esetében éppúgy, mint Mező című citerás lemezénél vagy a Lajkó Félix Folk produkciónál, amelyben kiváló énekesnőkkel (Palya Bea, Tintér Gabriella, Csizmadia Anna) muzsikált.
Idén a hegedű mellett megint a citerát helyezi előtérbe: a Lajkó Félix & Óperentzia című koncerten a népi instumentumot elektronikus zenei környezetbe (billentyűsök, dob) helyezi. Új produkciót hoz Kishegyesre a hazai etno-jazz szcéna meghatározó személyisége, a multiinstrumentalista fúvós Dresch Mihály is, aki ezúttal nem megszokott kvartettjével, hanem három vonóssal – a vajdasági Brasnyó Antallal, valamint ifj. Csoóri Sándor Sündivel és Bognár Andrással – lép színpadra.
A tradicionális népzene és az etno-jazz egyébként is meghatározó irány a Dombos Festen. Az autentikus cigány folklór új nemzedékét képviselő Romengo – merész kísérletként – Harcsa Veronika jazzénekesnővel közös estre készül. A táncházmozgalom nagy öregje, a Muzsikás együttes pedig két énekesnővel – a moldvai csángó Petrás Máriával és a vajdasági Csizmadia Annával – lép színpadra. A Fonó kínálatából is jól ismert zenekarok közül ott lesz Kishegyesen az európai rádiós világzenei toplistán dobogós helyezésig jutó Buda Folk Band; a külföldön ugyancsak egyre elismertebb Kerekes Band; a délvidéki magyar tamburazenét játszó Fokos; a budapesti fiatalok által két éve létrehozott, a moldvai csángó hagyományt újraértelmező PásztorHóra.
A fellépő énekesnők sorában Horváth László kiemeli a szélesebb közönség számára talán még nem annyira ismert, „vagány ska és reggae stílusban éneklő”, ugyancsak vajdasági Sóti Julit, aki az elmúlt években több zenekarral (Folk Free, Night Cruisers, Sin Seekas) is bizonyította tehetségét. A populáris, de minőségi zenei vonulatot ezúttal Lovasi András és a Kiscsillag, Ferenczi György és a Rackajam, valamint a hatvanas-hetvenes évek rockzenéjét modern kontextusba helyező Ivan and the Parazol képviseli.
A fesztivál szerves része a Löszvarázs című fényfestészeti programsorozat, de hangsúlyt fektetnek a vajdasági gasztronómia és a finom szerémségi borok bemutatására is. A Dombos Fest után sem áll meg az élet Kishegyesen: július 15-én a Parno Graszt, 22-én Barabás Lőrinc és barátai, 29-én a Góbé zenekar muzsikál a löszfal tövében. Horváth László ígéri: a Dombosi történetek folytatódnak.
