Az Amadeo Modigliani kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban embermustra. Meg tanulmány a nőkről. Portréiról karakteres arcok néznek vissza ránk, tekintetükből sokat tudhatunk meg magunkról is. Aktjai igézően erotikusak. Lefestett női fenemód kívánatosak. Némelyikről férfiszemmel szinte azt gondolnánk, hogy maga mellé hív bennünket a vászonra. Vagy éppen mi kívánkoznánk oda. Többségük telt idomú, harmonikusan szép testű, jól körülhatárolható kontúrokkal rendelkező, mert minden modernsége ellenére Modigliani megmaradt a hagyományos festészetnél, avantgárd volta dacára nem vált absztrakttá, mint például Picasso, akivel meglehetősen ellentmondásos volt a viszonya.
Komoly fegyvertény, hogy a Galériában július végéig a két festő munkássága egyaránt tanulmányozható. A hosszú életű Picassóé, aki tudott vigyázni magára annak érdekében, hogy kiteljesedjen a művészete, és a viharosan zaklatott életű, meglehetősen korán betegségtől szenvedő, alkoholtól és drogtól, fájdalomcsillapítóktól is függő, még csaknem fiatalon a szegények kórházában meghalt Modiglianié, akinek így is gazdag, teljes és meghatározó a munkássága.
Szefárd zsidó származású volt, negyedik, legkisebb gyerekként született, 1920-ban, Livornóban, édesapjának pénzváltója volt, de egyáltalán nem vetette fel őket a pénz. Huszonkét esztendősen már a festők Mekkájában, Párizsban bérel lakást a Montmartre-on. Pár évvel később a festészet mellett a szobrászat is foglalkoztatja. Szobrait az afrikai primitív művészet, az óceániai alkotások, a görög kariatidák ihletik. Kereste az ősit, a tisztát, a sok tekintetben egyszerűt, a spirituálisat. Alkotásait nyilván befolyásolta, hogy a háború elején összejött Beatrice Hastingsszel, egy dél-afrikai írónővel, újságírónővel, aki öt évvel idősebb volt nála.
Aztán néhány esztendővel később megismerte a 19 éves Jeanne Hébuterne-t, akivel bátran nevezhető kalandosnak, olykor se veled, se nélküled jellegűnek a kapcsolata. Még amikor második gyermekükkel várandós volt tőle az ifjú hölgy, akkor is külön költöztek. Halála előtt részegen, összefagyva dülöngélt haza, így talált rá lázasan a műtermében az egyik barátja. Kórházba már eszméletlenül vitték, ahol hamarosan meghalt, ebben tüdőbaj, agyhártyagyulladás egyaránt közrejátszhatott. A kilenc hónapos terhes Jeanne a szülei ötödik emeleti ablakából kiugorva vetett véget életének, és vele együtt a hasában lévő közös gyermekükének.
Végtelenül tragikus sors. Miközben a képek zöméből szépség, harmónia, tisztaság sugárzik. Modiglianira igazán érvényes az a mondás, hogy „aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni.” Ő a diszharmóniából nyert ki harmóniát. A művészetével teremtett egyensúlyt maga körül, amire amúgy eléggé képtelen volt. Belefelejtkezett egy-egy testbe, arcba, személyiségbe, és megszűnt körülötte a világ, és ekkor már szinte nem is volt például háború, sem a magánéletben, sem a valóságban. Éppen mikor már kezdett értéke lenni az alkotásainak, amikor anyagi szempontból egyenesbe jöhetett volna, halt meg. Azóta horribilis összeget érnek a munkái, pár éve például egy Hébuterne-t ábrázoló portréja, átszámítva, több mint 9 milliárd forintért kelt el Londonban.
A Kovács Anna Zsófia kurátor munkáját is erőteljesen dicsérő, impozáns tárlaton nem tudok szabadulni Modigliani jó néhány aktjától. Szinte megszólalnak. Mintha itt lennének velünk, belekerülünk az aurájukba. Igézőek. Már-már azt is mondhatnám, hogy közelségük veszélyes a férfinépre. Itt van például az egyik leghíresebb kép, a Fekvő akt kibontott hajjal, ami Oszakából érkezett. Az ifjú hölgy könnyed lezserséggel hever a hátán, lazán elernyed, telt a csípője, teltek a mellei, pirospozsgás az arca, amivel felénk fordul, és egyenesen ránk néz nagy szemeivel. Bal lábát felhúzza, a jobb pihenőhelyzetben, egyik keze szeméremszőrzetén pihen.
Végtelen, irigylésre méltó nyugalom és feszültség, kielégületlenség, kihívás egyszerre van ezen a képen. A telt test a Modiglianira annyira jellemző, hosszúkás, elnyújtott arccal párosul, miközben a meztelenség a világ legtermészetesebb dolga, tán igazán az a természetes. De van, amikor könnyed fehér inggel takar valamennyit testéből a nő, vagy szemérmét leplezi egy vászondarabbal, esetleg úgy, hogy azért kicsi ízelítőül csak kikandikáljon belőle. Erotika a köbön. Van köztük ábrándos, mélabús, némiképp bezárkózó, és van olyan, aki elernyedt állapotban is cselekvésre vár. Az aktrajzok külön lenyűgöznek. Néhány látszólag pofonegyszerű vonal, és ott van előttünk egy-egy ember. A szíve is, a lelke is, netán még az agya is.
Modigliani a művésztársait is nagy elánnal festette, vagy éppen rajzolta. A Cocteau-t ábrázoló grafikája például annyira finom, hogy alig látszik. Keresztbe tett lábain pihennek kecses, csaknem feminin kezei. Az egész férfi könnyednek, légiesnek tűnik. Oscar Miestchanioff szobrász alakját viszont csaknem karikaturisztikusra torzítja, némiképp agresszív jellemre következtethetünk belőle. Egyik fő mecénását, Léopold Zborowskit többször is lefesti. Jóképű, kiegyensúlyozott embernek is mutatja, de pár év múlva némiképp magába fordultnak, jóval kevésbé nyíltnak ábrázolja.
A halála előtti évben, amikor már apa volt, festette Anyaság című képét. Az anya ölében tartja a kisdedet, de merevek mindketten, a semmibe bámulnak, nem egymásra néznek. Itt azért tetten érhető a nem feltétlenül kiegyensúlyozott családi élet. Ekkor már közeleg a vég. A nagy festő és vele együtt párja, meg hasában a baba is, hamarosan meghalnak. Az ekkor kétéves kislányukat Modigliani nővére veszi pártfogásba.
Viharos élete remekműveket eredményezett. Ha életében el is vesztette a mértéket, alkotásai biztos arányérzékről tanúskodnak. Most októberig megmerítkezhetünk bennük.
