Az elemzők szerint az első negyedévi kedvezőtlen (1 százalék alatti) GDP alakulásban jelentős szerepet játszik, hogy ebben az évben nem hívtunk le EU támogatást. Érdemes ezért „hétköznapi” módon is megközelíteni az EU pénzek és a GDP kapcsolatát.
1951 tavaszán az egyik téesz sertéságazatának vezetője megkérdezte az anyakocatelep dolgozóját, hogy mennyi volt az áprilisi fialási átlag. Azt felelte, hogy 10 szopós malac anyakocánként, majd hozzátette: tavaly is ennyi volt, de 11-et írtunk. Akkor most 12-t kell írni! - utasította az ágazatvezető. Az irodán hozzáírtak még egyet. A községi párttitkár megnövelte egy újabbal és a járási, megyei pártbizottságok is "korrigálták" az adatokat. A politikai bizottság májusi ülése elé a 17-es fialási átlagszám került. Rákosi elvtárs megállapította, hogy az adat ismét jobb a tavalyinál (16), mégpedig 6 százalékkal. Ebből az a tény adódik, hogy az előző évihez képest az egy főre eső sertéshúsfogyasztás ugyanennyivel nőhet 1952-ben. A propagandaosztálynak közölnie kell a néppel! – adta ki az utasítást Rákosi elvtárs. Potenciálisan! – vetette közbe Gerő elvtárs. Potenciálisan!? – háborodott fel Rákosi elvtárs. Tudhatnád Gerő elvtárs, hogy mi kommunisták nem potenciálisan, hanem tényszerűen dolgozunk. De még most csak májust írunk! – jelezte Gerő elvtárs. Igazad van Gerő elvtárs, helytelen a tényeket előre közölnünk, tegyétek közzé a szilveszteri, vagy az újévi kommünikében! – zárta le a témát Rákosi elvtárs.
Tételezzük fel, hogy egy magyar településen uniós támogatásból 4 milliárd forintért főteret építenek. A valós bekerülési költség azonban 3,2 milliárd forint, fennmarad 800 millió „túlköltségelt” összeg, ami szétosztandó (!) a közreműködők - a döntéshozók, forrásszerzők, tervezők, bonyolítók, anyagszállítók, kivitelezők, szolgáltatók - között. A 4 milliárd forint EU forrás csak akkor realizálódik, ha valaki „lehívja” és leszámlázza azt. Legyen ez az építőipari fővállalkozó. A számlázás ismeretében (ami valójában túlszámlázás), a KSH azt mondja, hogy az ország GDP-je 4 milliárd forinttal nőtt. A valós költségeken felüli 800 millió forint azonban ott maradt a fővállalkozó számláján, amely szétosztásra vár a közreműködők magánzsebei között.
A KSH által lekönyvelt 4 milliárd forinton túl tehát van még 800 millió forint a magánzsebekben. Takarékos emberek lévén a 800 millió forint "magánpénzből" 400 millió forintot kivisznek svájci bankokba, míg a fennmaradó 400 millió forintot fogyasztásra, luxuscikkekre, utazásra, wellnessre és lakossági beruházásokra, mondjuk luxus gépkocsikra, terepjárókra, lakásra, nyaraló vásárlására fordítják, s ezzel a 400 millió forinttal megnövelik a GDP-t. Mint a médiából tudhatjuk: a lakossági fogyasztás és beruházás is GDP-t növelő elemek. A végeredmény tehát az, hogy 4 milliárd forint EU forrásból csináltunk a KSH adatai szerint 4,4 milliárd forint GDP-t, 10 százalékkal többet, mint amennyit kaptunk, és még maradt 400 millió forintunk „a biztonság kedvéért” a messzi Svájcban.
Ezek után joggal állíthatjuk magunkról, hogy rendszer ide, rendszer oda, mi gazdaságstatisztikából jók vagyunk.
