Egy új menedzsment törvényszerű, hogy meg szeretné váltani a világot, legalábbis érzi a késztetést az újításra. Ez történt most a Pécsi Országos Színházi Találkozó esetében is. Csakhogy ami bevált, azon nem feltétlenül kell módosítani. Úgy látszik, erre a POSZT mostani vezetése is rájött, legalábbis egy szűk körű sajtóbeszélgetésen elhangoztak önkritikus mondatok. Miközben pozitívumokról is beszámolt Szűcs Gábor fesztiváligazgató. Állítása szerint már az első napokban sikerült húsz százalékkal növelniük a bevételt. Ez elsősorban a Kodály Központban tartott programoknak köszönhető, de az is elhangzott, hogy nem minden produkció iránt nagy a kereslet, előfordult, hogy akciós jegyeket adtak ki, de Szűcs Gábor szerint ez a kedvezmény csak a támogatóknak szólt. Az egyébként a tapasztalat, hogy a színházban zajló versenyprogramok valóban teltházat vonzanak, de ettől még nem ugrik meg jelentősen a bevétel, hiszen több előadást a kamaraszínházban játszanak.
Stratégiai kérdés azonban, hogy mennyire kell a Zsolnay Kulturális Negyedet összekapcsolni a POSZT-tal. „Azt el kell engednünk, amit ledob magáról a Zsolnay” – fogalmazott Szűcs Gábor. Vélhetően emiatt rendezik hétfőtől újra a színházban a szakmai beszélgetéseket. Miközben épp a hétfői számunkban írtuk, hogy nem ördögtől való elképzelés. Az indoklás szerint a déli órákban csak a szakmai beszélgetéseket rendezték volna a negyedben, ezért döntöttek így. Egyébként is belátták, hogy nem könnyű a belváros és a Zsolnay közötti közlekedést megoldani a fesztivál idején,
Eredetileg több buszt és ingyenes kis vonatot terveztek a színház és a Zsolnay Negyed közötti útvonalra, de reálisan csökkenteni kellett ezeknek a számát. Így viszont továbbra sem megoldott a gyors átjárás a helyszínek között. Miközben a napközbeni színházi programoknak ideális megoldássá vált a negyed, a több alkalmas színházi helyszín miatt is, az esti koncertek iránt nagyon kevesen érdeklődtek. Ehhez hozzájárulhat az is, hogy a POSZT után ingyenes fesztivált rendeznek majd a belvárosi Sétatéren, a Zsolnayban rendezett koncertek egy része viszont fizetős.
Szűcs Gábor szerint nem volt semmilyen nyomás a város, vagy más részéről, hogy a Zsolnay központi helyszín legyen. Az viszont kiderült, hogy a találkozót működtető cég bérli a Zsolnay Negyedet és a Kodály Központot is a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft.-től. Az is tény, hogy a POSZF Nonprofit Kft. ügyvezetője és a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. gazdasági igazgatója ugyanaz a személy, mégpedig Magyar Attila, aki nem azonos a színész névrokonával.
Az is elhangzott a már említett sajtóbeszélgetésen, hogy érdemes azt is átgondolni, a megszokott belvárosi helyszínek – Sétatér, Jókai tér - nélkül meg lehet-e rendezni a POSZT-ot. Valószínű, hogy mégis jó lenne a találkozó idejére is bevonni a Sétateret, annál is inkább, mert a vendéglátósok számára idén sem bizonyult elég vonzónak a Zsolnay Negyed. Néhány árus települt csak ki, és azok közül is volt, aki a vártnál kisebb érdeklődést érzékelve időközben meggondolta magát.
A Zsolnay Negyedben egyébként a színházi programok többségére szívesen jönnek a nézők. Az is érdekes tapasztalat, hogy miközben főként a Kodály Központba több populáris program is bekerült, a Zsolnay Negyedben lévő Bóbita Bábszínházba és az E78 színházterembe néhány, csöppet sem kizárólag szórakoztató előadás is helyet kapott. Ezek többsége egyébként nyugodtan besorolható a minőségi színház kategóriájába.
Ezek közé tartozik mindenképpen a Vígszínház Házi Színpadán játszott Sóvirág című produkció. Az egészen egyedülálló előadást, amely egy 90 éves Auschwitz-Birkenau-túlélő, Fahidi Éva és egy fiatal táncosnő, Cuhorka Emese duettje, már e hasábokon korábban méltattuk, de most Pécsen újra megnéztem és bár néhány kisebb részletében tapasztaltam eltérést, ám most is rendkívül hatásosnak bizonyult a különös vállalkozás. Öröm volt találkozni az Újvidéki Színház Guppi című előadásával, mint ahogy a rendkívül jó rendező formát mutató Zsótér Sándornak a miskolci színházban bemutatott Mindent a kertbe című előadása is meghatározó színházi élményt jelentett, néhány egészen remek alakítással, gondolok itt elsősorban Ullmann Mónika, Rusznák András és Voith Ági játékára.
