Magyarország „előkelő”, harmadik helyen végzett az OLAF éves jelentésében a múlt héten közzétett listán. A dobogós jelző ez esetben inkább szégyen mint dicsőség ugyanis, ez a lista az uniós támogatások felhasználásával kapcsolatos visszaélések számát sorjázza a tavalyi évre vonatkozólag. Az OLAF riportjából nemcsak az derült ki, hogy a szervezet 17 gyanús támogatási ügyet vizsgált hazánkban 2015-ben – ennél csak Bulgária és Románia "büszkélkedhet" többel –, hanem az is, hogy ezekből 14 esetben ki is mondta a szabálytalanság tényét, ennél fogva pedig a pénzek visszafizettetését javasolta az Európai Bizottságnak. A megállapított csalások számát illetően megelőzzük Bulgáriát, ahol az OLAF 12 esetben ítélte bizonyíthatónak a visszaéléseket. Még fényesebben csillogó éremmel lehetnénk gazdagabbak, amennyiben nem számítanának bele az összevetésbe a speciális agrárpénzek (SAPARD). Ezek azért képviselnek külön kategóriát, mert még az uniós csatlakozás előtt segítették a két kelet-európai országot a mezőgazdaság fejlesztésében és az egységes közösségi piachoz való felzárkózásban. Viszont, ha azt nézzük, hogy a SAPARD nélkül melyik ország kapta a legtöbb pénz-visszafizetési kötelezettségre vonatkozó javaslatot Brüsszel számára az OLAF-tól, akkor Magyarország vezet 14 esettel, Románia a második 12, és Bulgária a harmadik 10 üggyel.
Változatok a csalásra
Fontos jelzések ezek számunkra az OLAF-tól, azonban hiába böngészik az éves jelentést azok, akik a visszaélésekhez köthető cégek és projektek neveire kíváncsiak. A beszámolóban csak az összesített számok szerepelnek, konkrét ügyekre vonatkozóan csak a legritkábban esetekben adnak ki adatokat. A jelentésben szerepel ugyan egy „uniós támogatással megvalósuló, 4,3 millió eurós projektről” szóló esettanulmány, amelynek során „egy gyárat szereltek fel új gépekkel”, ám a korrupcióellenes szervezet általában kitérő válaszokat minden olyan kérdésre, amelyek az érintett cégek és projektek nevét firtatják. Mindenesetre akad néhány hazai projekt, amelyek tavaly beazonosíthatóan vizsgálati alanyai voltak az OLAF-nak: ilyenek a tendereket sorra nyerő Elioshoz fűződő közvilágítási projektek, valamint az V. kerületi Budapest Szíve-program is. A tárgyidőszak előttről az Átlátszó.hu jóvoltából ismert még annak a csepeli magánklinikának a története is, amely túlárazott berendezéseket vásárolt EU-s pénzből, valamint szintén a tényfeltáró portál tevékenységének köszönhetően idén indult OLAF-vizsgálat az úgynevezett vakszoftver-program - a gyengén látók számára az internetezést állítólag segítő, félmilliárd forint uniós forrással támogatott, ám az ígéretek ellenére egyelőre nem hozzáférhető - program ügyében.
Itt azonban véget is ér a név szerint ismert szereplők sora, bár egyes iparágak érintettsége nem szorul bizonyításra. A Transparency International Magyarország közpénzügyi programjainak vezetője, Nagy Gabriella szerint EU-s szinten és Magyarországon is általában véve az építési szektor a legkorruptabb terület. Ezen kívül itthon bevett gyakorlat még, hogy bármilyen projekt keretein belül elindítanak egy tetszőleges képzést vagy tréninget, amelyet végül nem tartanak meg, csak aláíratják a munkavállalókkal a jelenléti ívet, és az erre elszámolt pénzt vagy azoknak adják, akik „kijárták” képzést, vagy a pályázatíró cégeknek – akiknek a munkáját amúgy nem lehetne elszámolni költségnek. Emellett főleg hazai vizsgálatokból tudható még az informatikai szektorról, hogy korrupciós szempontból fertőzött. Ez utóbbi esetében a visszaélések mértéke akár több esetben meg is haladhatja az építőipari csalásokét, a módszertant tekintve ugyanakkor közel sem ugyanúgy korrupt a két szektor. Míg az építkezéseknél a túlárazás jelentős lebukási kockázatot rejt magában, az informatikai termékek gyártása során már sokkal inkább jellemző az efféle gyakorlat. Az informatikai projektek – legyen az programozási vagy szoftverszolgáltatás – meghatározása során nem mindig egyértelmű ugyanis, hogy mi a szolgáltatás valós tartalma, ez pedig nagyobb teret enged az árak indokolatlan felverésének. Az építési szektorban ezzel szemben elsősorban úgy nyilvánul meg a korrupció, hogy szabálytalanul kerül helyzeti előnybe valamelyik pályázó. Ha sikerül ugyanis a megfelelő helyre juttatni a projektet, azon az érintettek már megkeresik a maguk pénzét, így nincs szükség érdemi túlárazásra.
Szemet huny a hatóság
Az OLAF által kiadott,2015-ös évet tárgyaló jelentés más részletei azt támasztják alá, hogy Magyarország nem csak a tavalyi évben bizonyult ideális környezetnek a korrupció számára. A hazánknak járó strukturális és agrárpénzek terén az OLAF az elmúlt három évben összesen 29 gyanús ügyet zárt le pénz-visszakövetelési ajánlással, amely az érintett EU-támogatások 3,5 százalékát tette ki. Ez az arány az egész EU-ban a második legmagasabb volt Szlovákia után. Az is olvasható a jelentésben, hogy mind a magyar, mind a szlovák arány igencsak kilóg a nemzetközi mezőnyből. A beszámolóból egyértelműen kiderül, hogy a hatóságok passzivitása is nagyban közrejátszik a csalások zavartalan elburjánzásában. Az OLAF a 2008 és 2015 közötti időszakban Magyarországon feltárt visszaélések során 22 esetben küldött javaslatot a magyarországi igazságszolgáltatási szervek felé, de eddig mindössze 4 esetben születtek jogerős bírósági ítéletek és mindössze egyetlen ügyben marasztalták el az érintettet, így ez ráta az egyik legalacsonyabb az egész EU-ban. További 14 ügyben még zajlanak a bírósági eljárások, illetve 4 esetben még egyáltalán nem reagáltak a magyar hatóságok az elmúlt egy évben az OLAF felől kapott ajánlásokra.
A hatósági szintű tétlenség azonban nem csak a már megállapított csalások esetében jellemző. Az OLAF jelentése szerint tavaly mindössze egyetlen esetben jeleztek a magyar szervek visszaéléseket az EU-pénzekkel kapcsolatban. Mindeközben 20 további ügyben privát forrásból (EU-szervek felől) jutottak el panaszok az OLAF-hoz. Általános vélekedés, hogy a magánúton eljutott feljelentések nem feltétlenül megalapozottak (lehetnek rosszakaró feljelentők is), sőt: az OLAF tapasztalata az, hogy sokkal megbízhatóbb egy tagállam felőli visszaélési jelzés, mint a magánúton érkező. Ennek ellenére a bejelentett esetek számához viszonyítva nagy arányban indult Magyarországon privát feljelentésekből vizsgálat, majd született végül elmarasztaló megállapítás a 2015-ös vizsgálatok során. Mivel azonban a számok szerint a nálunk elvileg korruptabb Romániában is 11 hivatalos szerv általi visszajelzés született a mi egyetlen hatósági feljelentésünkhöz képest, valamit előbb-utóbb csinálnia kell a magyar hatóságoknak. Arról nem beszélve, hogy e szervek minden csalással, korrupcióval kapcsolatos ügyet kötelesek jelenteni az OLAF-nak, kivéve azokat, amelyeket már olyan korán felfedez és korrigál a magyar hatóság, hogy még nem is fizették ki rá az uniós pénzt.
Elégedetlen az OLAF
Többek között a magánutas megoldások túlsúlya miatt is intézett Giovanni Kessler, az OLAF főigazgatója meglehetősen kemény üzenetet a magyar hatóságoknak tavaly decemberben. Szerinte „Magyarországon vagy alacsony a korrupció, vagy nincs meg a készség, a képesség a hatóságoknál, hogy feltárják az ügyeket, mindenesetre azt látjuk a magyar adatok alapján, hogy messze az uniós átlag alatti a szabálytalanságokkal és csalásokkal kapcsolatos bejelentések aránya”. Majd hozzátette, hogy a korrupció nagyon magas politikai költséggel is jár, és sokkal jobb Magyarországnak, ha az állam tárja fel a korrupciót, mint ha ezt Brüsszel vagy valaki más kívülről tenné. A 2015-ös jelentés ismertetésekor Kessler ismételten világossá tette, hogy az uniós költségvetés kárára elkövetett csalások elleni hatékonyabb fellépés érdekében támogatná egy európai ügyészi hivatal felállítását, amely orvosolhatná jelenlegi problémákat.
Noha mindezek a tények meglehetősen gyászos képet festenek a hazai korrupciós helyzetről, mégsem egyértelmű, hogy milyen következtetéseket lehet levonni a fentiek alapján arra vonatkozóan, hogy hogyan változott a visszaélések kultúrája a közelmúltban, és merre tart a jövőben. A Korrupciókutató Központ idén tavasszal publikált kutatási eredményei alapján a tavalyi évben Magyarországon stagnáló, illetve kismértékben csökkenő tendenciát mutatott a korrupciós kockázat. Az OLAF által megállapított csalások száma ugyanakkor nem egészen erről tanúskodik. Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért európai parlamenti képviselője szerint az OLAF adatait a helyükön kell kezelni, mert nem feltétlenül tükrözik a hazai visszaélések mértékével kapcsolatos valós helyzetet. Nagyban függ ugyanis a számok valóságtartalma attól, hogy egyáltalán hány projektről derül ki, hogy korrupciógyanús, ezekről hány bejelentést kap a szervezet, illetve mennyire megalapozottak a korrupciós vádak. Ezzel együtt az, hogy Magyarország éllovas az OLAF-vizsgálatok eredményei alapján, azt jelzi, hogy egyre több olyan ügy kerül napvilágra, amelyeknél megállapítható a szabálytalanság.
Elfogyott pénz - csökken a korrupció?
Mivel a bejelentések száma nem nőtt tavalyelőtthöz képest, az, hogy ennek ellenére nagyobb lett az OLAF találati aránya, arról árulkodik, hogy a vizsgálati szerv hatékonysága nőtt, a magyarországi korrupciós kockázatról önmagában nem sokat mond. Ezen az állásponton van Nagy Gabriella is, aki szerint az, hogy a megállapított visszaélések száma ugrásszerűen megnőtt a tavalyi évben, azzal is összefügg, hogy 2015-ben számolták el a 2007-2013-as uniós költségvetési ciklus projektjeit, tehát arányaiban több projekt került az OLAF látókörébe, valamint olyanok is lehetnek közte, ami esetleg áthúzódott korábbi évekről. Ennek ellenére Jávor Benedeknek az a véleménye, hogy a 14 megállapított visszaélés a korrupció volumenének növekedését mutatja. Igaz ugyan, hogy a jelenlegi helyzetben csak lassú növekedés lehetséges, hiszen a 2007-2013 közötti ciklus zárásával az utolsó egy-két évben a kormány erőltetett tempóban költötte el az uniós támogatásokat, így nem fordítottak különösebb figyelmet a korrupciós kockázat jeleinek elfedésére. Eközben egy adott beruházás korrupciós kockázata nem nőtt az utóbbi években – viszont folyamatosan magas maradt –, mindössze a ciklus zárásához kapcsolódóan lett több a gyanús ügyek száma.
