A 2017-es tervek drasztikusan tovább erősítik a hátrányos helyzetben lévők leszakadását - legalábbis a Költségvetési Felelősségi Intézet szerint. Az intézet vezetésével 16 civil szervezet készített elemzést a jövő évi büdzsé terveinek egyes fejezeteiről. A lakhatási típusú kiadásokat elemezve A Város Mindenkié (AVM) csoport és a Habitat for Humanity Magyarország szakértői azt állapították meg, hogy a támogatások új rendszere is azoknak kínál megoldást, akik rendelkeznek megtakarításokkal és olyan rendszeres jövedelemmel, amivel hiteltörlesztést is mernek vállalni egy új lakás vagy ház megvásárlásakor. Az ország szegény településein, rossz lakáskörülmények között élők viszont minden eddiginél kevesebb támogatásra számíthatnak.
Sokan maradnak ki az emberhez méltó lakhatás lehetőségéből FOTÓ: MOLNÁR ÁDÁM
A nemzetgazdasági miniszter úgy tálalta a jövő évi központi költségvetés számait, hogy azok kiszámíthatóságot és biztonságot kínálnak a lakosságnak, például az otthonteremtés magasba szökő, 211 milliárd forintos keretével. Varga Mihály olvasatában ez „az elmúlt évtizedek legnagyobb otthonteremtési programja”, amely magába foglalja a családok otthonteremtési kedvezményét (csok), a hozzá kapcsolódó kamattámogatott hitelt, valamint a lakásértékesítési áfa csökkentését és a nemzeti otthonteremtési közösségek (nok) kialakítását.
Ahhoz, hogy megértsük, a segítség mennyire kevés családnak kínál megoldást és milyen sokan maradnak ki az emberhez méltó lakhatás lehetőségéből, érdemes felidézni a civil szervezetek által nyilvánosságra hozott számokat. Utalnak például az Eurostat adataira, amelyek alapján az Európai Unióban Magyarországon a legnagyobb azoknak a szegény háztartásoknak az aránya, amelyek túlzsúfolt vagy más ok miatt nem megfelelő lakáskörülmények között élnek. Tömegek vannak bajban, az alacsony jövedelmű családok harmada ma bevételeinek 40 százalékát költi lakásfenntartásra, nekik esélyük sincs olyan megtakarításra, amivel bele mernének vágni új lakás vásárlásába. Tavaly év végén 480 ezer olyan családot tartottak nyilván, amelyeknek volt valamilyen rezsitartozása és 140 ezer család nem tudta fizetni lakáshitelét.
Aki szegény, az a legszegényebb… FOTÓ: MOLNÁR ÁDÁM
A két civil szervezet szerint nem átlátható a lakhatási kiadások fejezete, mert nem mindent neveznek nevén a büdzsé összeállítói, de az egyértelmű, hogy - az ideihez képest valóban megduplázott - lakástámogatási keret 211,3 milliárdjából szinte semmi nem jut a lakhatási válságban lévők megsegítésére. A szívességi lakáshasználók,vagy jogilag bizonytalan lakásokban, rossz körülmények között nagyon alacsony jövedelemből élők minden bizonnyal egyetlen fillért sem élvezhetnek a csok 95 milliárdos keretéből. A szakértők azt is mondják, hogy nemcsak a társadalmi igazságtalanságot erősíti a 2017-es költségvetés, hanem a meglévő, most is hatalmas területi egyenlőtlenségeket is tovább növeli. A munkahelyeket kínáló településeken ugyanis az ingatlanok ára is sokkal magasabb, mint a munkát alig kínáló szegény falvakban, de a rendszer most azt erősíti, hogy minél többen épp ezekbe a szegény falvakba meneküljenek, hogy fedél legyen a fejük fölött, egy életre röghöz kötve magukat és családjukat. Ezt eredményezi az adó-visszatérítés is. Az elvárt legalább 90 négyzetméteres lakásméret pedig később fenntartási gondokat okoz majd azoknak, akik alacsony jövedelem mellett mégis belevágnak a lakáscserébe.
A lakástámogatási csomag másik nagy tétele a lakástakarék-pénztári megtakarítások állami kiegészítése, amire majdnem 55 milliárdot szán az állam. A civil szervezetek szakértői kiemelik, hogy a rendszeres befizetés megint csak állandó és nem alacsony jövedelmet feltételez, vagyis ez a támogatás sem a legszegényebbeken segít, ahogyan a nok sem.
A 211 milliárdból ezek fölött megmaradó 26,7 milliárd elköltésében nem biztosak a szakemberek sem, mert nincs nevesítve, hogy a korábbi lakáshitelek kamattámogatására fordítják-e, bár ennek van a legnagyobb valószínűsége. Összességében tehát a lakhatási kiadások 82 százaléka megy el a jobb anyagi és lakhatási helyzetben lévők lakáskörülményeinek további javítására, szinte kizárólag ingatlanszerzés támogatására, pedig ezeknél a csoportoknál jóval többen, másfél millióan vannak azok, akik egészségtelen, penészes vagy vizes, nehezen fűthető vagy túlzsúfolt otthonokban élnek.
A hatalmas szükséglet ellenére csak a volt állami gondozottak indulását segítő Gyermekvédelmi Lakás Alap másfél milliárdja, a hajléktalanok ellátását segítő intézmények működési kiadásainak fedezeteként megjelenő, több éve változatlan normatíva és a bedőlt devizahitelesek lakásainak megmentését szolgáló Nemzeti Eszközkezelő Zrt. ingatlanvásárlásaira elkülönített 27 milliárd forint jut valóban a leginkább segítségre szoruló rétegekhez, vagyis az összes lakáskiadás 16,5 százaléka. Ilyen aránytalanság még soha nem mutatkozott meg a központi költségvetésben – állapítják meg az AVM és a Habitat munkatársai, akik javaslatokat is letettek az asztalra, hogy miként lehetne sok rászoruló életkörülményein javítani.
Egyetlen fillérrel sem kerülne többe, ha a csok-ra szánt majdnem 100 milliárdot bérlakások építésére fordítaná az állam - állítják. Az összeg 7100, rászorulóknak kiadható új lakás megépítését, vagy 14300 rossz állapotban lévő lakás teljes felújítását fedezné. Ezzel 40-60 ezer rossz lakásban vagy épen hajléktalanságban élő emberen tudna segíteni évente az állam. A civilek másik javaslata egy emelt összegű országos lakásfenntartási támogatás bevezetése, amely 850 ezer háztartáson, 3 millió emberen segítene érdemben azzal, hogy kötelező lenne a lakásfenntartási díjakat fizetniük, de az állam biztosan kipótolná a rezsit, ha a család igazolt jövedelme kevés a megállapított rezsiszükséglet fedezésére. Ehhez a rendszerhez a Zuglóban már működő, hasonló támogatást kínálják mintának a civil szervezetek, amelynek országos bevezetése 67 milliárd forintos többletkiadást igényelne, de az ország egyharmadát megmentené a napi rettegéstől, hogy éppen melyik szolgáltató kapcsolja le a mérőórát a tartozások miatt.
