Édesanyám Csurinak becézett, s felnőttként tudtam meg, ez a szürke veréb népies neve. Ha én csuri vagyok, akkor Habony Árpád valóságos páva. Legalább is, ha a madárság és a barátság valóban olyan kapcsolatban áll, mint azt a mondás tartja, hiszen a miniszterelnök a kebelbarátja, Vajna András a cimbije, Tombor Andrásról nem is beszélve.
Gyors számvetést készítettem, kihez fordulhatnék úgy hamarjában, ha más jövedelmem nem volna, de szeretnék egy Porsche terepjárót, Gucci táskát, és szívesen bekukkantanék abba az ibizia lokálba is. (Nagyon tetszett a lány, aki ott illegette magát mellette.) De nem találtam senkit.
Az is megfordult a fejemben, mi volna, ha odaállnék Vajna úr egyik kaszinója kapujába, és türelmesen megvárnám, amíg jön esténként kasszírozni. Gondolom, ezt nem hagyja ki, mert biztosan nem akarja, hogy a személyzet úgy nyúlja le a pénzét, mint a fizetőpincér teszi vendéglátós ismerősömmel. (Az adóhivataltól szerencsére nem kell tartania, őket nem érdekli kaszinói bevétele, el vannak foglalva a vendéglősökkel.) Tombor Andrásról letettem, ő csóró a filmmágushoz képest.
Azt nem tudom, hogy a NAV-nál az én esetemben is a lehető legtermészetesebb jövedelemforrásnak tekintenék-e barátaim kölcsönét, és magyarázna-e Gucci táskát, meg Ibizát. Az is lehet, hogy amíg nem figyeltem oda, a „kölcsön” a Matolcsy-féle unortodox közgazdaságtanban legális bevétellé lépett elő. Különben hogyan hivatkozhatna a legnagyobb természetességgel Lázár, Rogán, Szijjártó magyarázatként családi kölcsönre, ha arról kérdezik: tessék mondani, miből?
Bár a veréb is madár, örülök, hogy nincs olyan barátom, akitől kölcsönt kérjek. Még rám szállna a NAV.
