"A személyiségi jog védelme, és a jó hírnévhez való jog az elhunytat is megilleti" - a legnépszerűbb internetes szabadenciklopédia rendszerint ezt a figyelmeztetést helyezi el az életrajzi szócikkek felett, mihelyst valakinek a haláláról értesül. Biszku Béla pályafutásában még egykori kommunista elvbarátai sem akadhattak olyan momentumokra, amelyek esetleg jó hírnevéhez adalékul szolgálhattak volna.
1985 - Kárpát utca 25-27, Zöld Óvoda. Jobbra Kádár János, balról a második Biszku Béla - Fotó: Fortepan /Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény
Nem hiába tartották "a puha diktatúra legkeményebb öklének." Életének csaknem száz esztendejéből az utókor aligha arra fog majd emlékezni, hogy egykor szerszámlakatosként dolgozott, vagy hogy 1944-1945-ben az angyalföldi fegyveres ellenállás egyik szervezőjeként tartották számon. Sokkal inkább arra, hogy az 1956 utáni megtorlásban belügyminiszterként, majd miniszterelnök-helyettesként aktív szerepet játszott. Az ugyan soha nem nyert teljes bizonyítást, hogy a tüntetők elleni sortüzekre közvetlen utasításokat is kiadott volna, ennek ellenére felbujtóként több ember sérelmére elkövetett háborús bűntett, lőszerrel való visszaélés, valamint a kommunista rendszer bűneinek nyilvános tagadása miatt emeltek ellene vádat, és az elmúlt év végén, nem jogerősen, felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték.
1960 - Középen Kádár János, balra tőle, profilból Németh Károly, a jobb szélen Biszku Béla - Fotó: Fortepan /Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény
Az aggastyán Biszku rendszerváltás utáni látszólag nyugodt, zavartalan életében fordulópont volt a 2010-ben bemutatott Bűn és büntetlenség című dokumentumfilm, ahol kijelentette: nem bánt meg semmit, nincs miért bocsánatot kérnie, sőt „Nagy Imre megérdemelte a sorsát”. Évtizedekkel túlélte politikustársait, de kudarcot vallott eszméinek mindvégig rabja maradt.
