Obama rámutatott, jelentős nézetkülönbségek vannak az amerikaiak és a kubaiak között, s erről többször is tárgyaltak Raúl Castro kubai elnökkel. Hangsúlyozta, hogy az amerikai demokrácia sem tökéletes, megvannak a problémái, de ez tette lehetővé, hogy egyedülálló anya gyermekeként, afrikai-amerikaiként az Egyesült Államok legmagasabb posztját tölthesse be. „Hiszek a kubai népben” – mondta a demokrata elnök, aki méltatta a kubaiak tehetségét, dicsérte az oktatás, az egészségügy terén elért eredményeiket.
„Ismerem a történelmet, de elutasítom, hogy csapdába ejtsen” – mondta Obama, aki javasolta, tegyék félre az ideológiai csatározásokat, s koncentráljanak a két népet összekötő közös értékekre. „Valamennyien amerikaiak vagyunk!” – húzta alá.
A kubaiaknak is meg kell kapniuk a jogot arra, hogy maguk formálják saját jövőjüket. A kubai polgárokat is megilleti a törvény előtti egyenlőség, a szólásszabadság, a szervezkedés, a tiltakozás joga, jogukban áll bírálni saját kormányukat, gyakorolni a vallásukat. Megilleti őket a jog, hogy szabad és demokratikus voksoláson válasszák meg vezetőiket – sorolta az amerikai elnök, aki időnként, néhány mondat erejéig spanyolra fordította a szót. Obama szerint Kubában generációs váltás zajlik, mint rámutatott, nem azért jött, hogy arra beszélje rá a kubai fiatalokat, hogy bontsák le a régi rendszert, hanem azért, hogy ösztönözze őket, építsenek valami újat. Kubának nincs oka tartani az Egyesült Államoktól, biztosította hallgatóságát Obama.
Az amerikai elnök a Floridai-szoros túlpartján élő kubai-amerikai emigránsokat is megszólította. Szerinte tévhit az, hogy az emigránsok mind a régi rendszer visszatérését akarják. Obama emlékeztetett, sokuk számára fájdalmas volt elmenni, szeretik Kubát és ma is hazájuknak tekintik. „A kubaiak egymás közötti megbékélése alapvető fontosságú Kuba jövője szempontjából” – mutatott rá.
Obama beszédét a helyszínen hallgatta Raúl Castro kubai elnök, s a kiszemelt utódjelöltjének tartott Miguel Díaz Canel első alelnök. Számos amerikai kongresszusi képviselő és szenátor is jelen volt. Az amerikai elnök beszédét többször szakította meg taps, az eseményt élőben közvetítette a kubai televízió.
Obama beszédének elején együttérzését fejezte ki a brüsszeliekkel a terrortámadások miatt. A Fehér Ház közlése szerint az amerikai elnök telefonon kondoleált Charles Michel belga kormányfőnek, s közölte, az Egyesült Államok minden szükséges segítséget megad belga barátainak és szövetségeseinek a terrorcsapás elkövetőinek felkutatásához és felelősségre vonásához. Obama hangsúlyozta, hogy Washington együttműködik a NATO-val és az Európai Unióval a terrorizmus elleni harcban. John Kerry amerikai külügyminiszter ugyancsak telefonon tárgyalt belga kollégájával.
Washington és Kuba álláspontjának különbségeit jól mutatta a kétoldalú tárgyalások után hétfőn tartott rendkívüli sajtóértekezlet, amelyre csak hosszú győzködés után állt rá a kubai elnök. Havannában szinte példa nélküli esemény volt, hogy Raúl Castrónak a média élőben tehetett fel kérdést. A kubai államfő nem is titkoltan bosszankodott, hogy arról kérdezték, vannak-e politikai foglyok Kubában. „Sorolják a neveket, ha van tudomásuk ilyesmiről” – válaszolta a fiatalabbik Castro-testvér.
Havannai látogatásának végén Obama ellenzékiekkel találkozott, akik előzetesen sürgették a demokrata elnököt, hogy térjen ki az emberi jogok kubai megsértésére. A program zárásaként a Tampa Bay Rays és a kubai nemzeti válogatott baseball meccsét tekintette meg. A baseball az egyik olyan szenvedély, amely összeköti az amerikaiakat és a kubaiakat. Havannából a mérkőzés után Argentínába indult tovább az amerikai elnök.
