A miniszterelnök március 15-i beszéde számos olyan riasztó beszédelemet tartalmazott, amelyek a demokratikus felfogással nem egyeztethetőek össze - mondta el a Népszavának Kovács M. Mária. A történész a szöveg tartalmi és stíluselemeiről úgy véli, hogy a beszédben tartalmilag nem sok újat látott, retorikai fordulatot annál inkább. A kormányfő a magyar lakosság egy részét parazitáknak bélyegezte. Arról beszélt, hogy az ellen szót emelőknek "gazdaállat híján meg vannak számlálva a napjai". A politikai ellenzék a gazdaállaton élősködő férgek és tetvek képében jelent meg, amelyek elsorvadásra, pusztulásra vannak ítélve. Hasonlóan stigmatizáló szavakkal szólt a beszéd az "emberjogi harcosok falkáiról" is. A politikai ellenfelek emberi mivoltának tagadása, dehumanizálása riasztó új fordulat a kormányfő retorikájában - fogalmazott Kovács M.
Egy demokráciában valamennyi állampolgárnak egyenlő joga van az élethez és a politikai kisebbséget is megilleti a védelem. A kormányfő hivatalával nem fér össze, hogy az állampolgárok egy részét, azokat, akik vele nem értenek egyet, elsorvadásra ítélt élősködőknek, vagy falkának minősítse. Hat évvel ezelőtt, 2010 május 29-én Kossuth téri beszédében még a kormányfő is így látta, amikor arról szólt, hogy kormánya azokról sem mondhat le, akik nem rá szavaztak, mert "értük is felelősek vagyunk, mert ők is a mi nemzetünkhöz tartoznak." A mostani, március 15-i beszédében használt stigmatizáló szóképek ezzel az alapvetéssel összeférhetetlenek.
Az elmúlt évek hazai publicisztikájában ez a hangnem leginkább Bayer Zsolt írásait jellemezte. A hagyomány azonban hosszabb múltra nyúlik vissza. A parazita-gazdaállat metaforát a francia forradalomtól kezdve a jobb- és baloldalon egyaránt használták hol az osztályellenség, hol az egyes nemzeteken "élősködő" faji ellenség megnevezésére. Marx a burzsoá állam bürokráciáját nevezte "rémületes parazita-testnek", Lenin pedig magát a burzsoáziát jellemezte a társadalmon élősködő parazita szervként. A metafora azonban igazán a nemzeti szocializmus zsargonjában és propagandájában vált meghatározó retorikai elemmé. A náci ideológiában a nemezetek és fajok élet-halál harcot vívtak egymás ellen. A parazitának nevezett fajok, elsősorban a zsidók ebben a harcban pusztulásra, azaz elpusztításra voltak ítélve. A szakértők úgy vélik, jó lenne azt hinni, hogy a nácizmus tapasztalata a parazita-gazdaállat metaforát, az összes járulékos hatásával együtt végképp száműzte a politikai nyelvből, de mint látjuk, nem így van. Nem lehet megjósolni, hogy az efféle retorika hová vezethet azáltal, hogy legyengíti a társadalom immunreakcióit a dehumanizáló eszmékkel szemben.
Talán szabadságra mentek a miniszterelnök állandó beszédírói mert, a miniszterelnök március 15-i ünnepi beszéde annyira sületlen volt. Abban az értelemben legalábbis biztosan, hogy egy beszédnek alapfeltétele, hogy valahonnan elinduljon, valahová eljusson és hogy legyen egy íve - mondta a Népszavának Kálmán László nyelvész. Ehhez képest a kormányfő a beszéd első felében historizált és arról értekezett, hogy kétféle forradalmi hagyomány van, melyekről zavaros fejtegetésbe is kezdett. Olyan trükkökkel, csúsztatásokkal is élt, hogy például 1918-19-es forradalomról beszélt, összemosva az őszirózsás forradalmat a Tanácsköztársasággal. A szónoklat második felében váratlanul áttért Európára és a bevándorlásra. Nyilván a beszédírók arra kaptak utasítást, hogy erre kell a hangsúlyt helyezni, de ettől még a két résznek semmi köze nem volt egymáshoz - hívta föl a figyelmet a szakértő. Ráadásul rendkívül erőltetetten aktualizálták a szabadság fogalmát, hogy Európa nem szabad, megtűzdelve olyan ostobaságokkal, hogy mi mindent nem lehet kimondani. Tanulságos volt az is, amikor a kormányfő arról beszélt, hogy Európának egységesnek kell lennie, amin azt értette, hogy mindenkinek azt kell gondolnia amit ő. Miközben tudjuk, hogy Orbán a nemzetek Európájáról szokott vizionálni. Ez egyébként az európai szélső jobb szlogenje - tette hozzá Kálmán.
FOTÓ: Tóth Gergő/Népszava
A nyelvész szerint most is azt lehetett megfigyelni, hogy csakis a híveihez szólt miniszterelnök, akiknek nem a tartalom a lényeg. Megelégszenek a hívó szavakkal. A beszéd első felében ezért jöttek elő a hangzatos, semmitmondó historizáló mondatok, amiben szerepelt valami megfoghatatlan ősi törvényre hivatkozás. Ezektől a kifejezésektől a rajongók máris bizseregni kezdenek. Ők egyáltalán nem gondolkodnak el azon, hogy mégis mi lehet az az ősi törvény amiről a szónok beszél. A beszéd második fele pedig az unalomig ismert, nagyon harcos retorika, a "mi megküzdünk a szabadságunkért, védjük meg Európát". A szokásos küzdelem egy képzelt ellenség ellen. Olyannak tűnt az egész beszéd, mintha szellemileg kissé fogyatékos óvodásokat célzott volna meg. Olyan hallgatóságnak szánta a fellépését, akiknek fogalmuk sincs semmiről, sem a magyar történelemről, sem a jelenlegi nemzetközi helyzetről - vélte a nyelvész.
Ami pedig a magyar nyelv elleni támadást illeti, Orbán következetesen úgy beszél, hogy minden szót hangsúlyosan ejt, azokat is, amelyekre magyar ember nem tesz hangsúlyt. Ha "nemzeti nyelvész" lennék, mint ahogy nem vagyok az, fel lennék háborodva azon, hogyan lehet a magyar nyelvet így meggyötörni ahogyan azt a miniszterelnök teszi ezzel a lehetetlen hangsúlyozással - mondta Kálmán. A nyelvész azt sem tartotta kizártnak, hogy ez a félresikerült beszéd a Fidesz kommunikációs válságának egy újabb jele. Szerinte a pedagógusok tiltakozó megmozdulásaira sem tudott a kormánypárt és a kormány értelmes választ adni. Már a gyalázkodásukban sincs következetesség. Régen mindenki ugyanazt hajtogatta, amit a központ kiadott.
Erős mondatok
- "Az is felvidítja a magyar szíveket, hogy miként a szabadságharc döntő csatáiban, úgy most is itt van velünk egy lengyel légió. Köszöntöm Bem tábornok lelkes utódait, üdvözöljük a nagy lengyel nemzet fiait. Miként ezeréves közös történelmünk során mindig, most is mellettetek állunk a küzdelemben, amelyet hazátok szabadságáért és függetlenségéért vívtok. Veletek együtt üzenjük Brüsszelnek: több tiszteletet a lengyeleknek, több tiszteletet Lengyelországnak!"
- "Az ünnep emelkedettsége sem feledteti el velünk, hogy a ’19-es hagyomány is velünk él még, bár szerencsére inkább csak pislákol. Ha néha hangoskodik is, de gazdaállat híján meg vannak számlálva a napjai. Ha nem érkezik újabb nagy szellemi és politikai infúziós segélyszállítmány külföldről, akkor a levelek és az ágak után a gyökerek is elszáradnak az internacionalizmus befogadására alkalmatlan magyar anyaföldben. S ez jól van így."
- "A magyar forradalmárok nem hagymázas ideológiák, nem holdkóros utópiák és végképp nem a kéretlen világboldogítás zavart elméjű lovagjai, Pesten nyomát sem találjuk a botcsinálta filozófusok délibábos látomásainak vagy kudarcot vallott értelmiségiek vérgőzbe fojtott kielégületlenségének."
FOTÓ: Tóth Gergő/Népszava
- "Az örökség megvolna, él magyar, áll Buda még, vagyunk, akik voltunk, s leszünk, akik vagyunk. Hírünk messzire száll, az eszes emberek és az értelmes népek becsülik a magyart. Tartjuk az ősi törvényt, tetteinket a mindenséggel is mérjük, s arra tanítjuk gyermekeinket, hogy látóhatáruk az örökkévalóság legyen. Hogy sikerrel járunk-e, végül felépül-e a szabad, független, méltó és világszerte megbecsült haza, amit a ’48-asok a magasba emeltek, s amelyre feltették az életüket - még nem tudhatjuk. Azt azonban tudjuk, hogy ma az európai csillagzat ingatag, ezért próbatételek várnak ránk. A kor, amiben élünk, huszárszablyaként szegezi mellkasunknak újra a kérdést: rabok legyünk vagy szabadok? A magyarok sorsa úgy összefonódott Európa népeivel, úgy belenőtt a közös unióba, hogy ma egyetlen nép, a magyar sem lehet szabad, ha Európa nem az, és Európa ma olyan hervatag, erőtlen és bágyadt, mint a virág, amelyen titkos féreg foga rág. Ma, 168 évvel az európai népek nagy szabadságharcai után a mi közös otthonunk, Európa nem szabad."
- "Európa nem szabad, mert a szabadság az igazság kimondásával kezdődik. Ma Európában tilos kimondani az igazságot. Fonják akár selyemből is, a szájkosár az szájkosár marad. Tilos kimondani, hogy ma nem menekültek érkeznek, hanem népvándorlás fenyegeti Európát. Tilos kimondani, hogy tízmilliós tömegek állnak készenlétben, hogy meginduljanak felénk. Tilos kimondani, hogy a bevándorlás bűnözést és terrort hoz az országainkba. Tilos kimondani, hogy a más civilizációkból érkezők tömegei veszélyt jelentenek az életformánkra, a kultúránkra, a szokásainkra és a keresztény hagyományainkra. Tilos kimondani, hogy a korábban érkezettek beilleszkedés helyett már saját, külön bejáratú világot építettek maguknak, saját törvényekkel és saját eszményekkel, amelyek szétfeszítik az évezredes európai kereteket. Tilos kimondani, hogy ez nem véletlen és nem szándékolatlan következmények láncolata, hanem kitervelt és irányított akció, ránk irányított embertömeg. Tilos kimondani, hogy Brüsszelben ma azon mesterkednek, hogy minél gyorsabban ideszállítsák és betelepítsék közénk az idegeneket. Tilos kimondani, hogy a betelepítés célja, hogy átrajzolják Európa vallási és kulturális mintázatát, átépítsék etnikai talapzatát, felszámolva ezzel az internacionálé utolsó akadályát jelentő nemzetállamokat. Tilos kimondani, hogy Brüsszel ma lopakodva nyeli el nemzeti szuverenitásunk újabb és újabb szeleteit, hogy Brüsszelben ma sokan egy Európai Egyesült Államok tervén dolgoznak, amelyre soha senki nem adott felhatalmazást."
- "Ma nem börtönöznek be, nem szállítanak lágerekbe, nem foglalják el tankokkal a szabadságukhoz hű országokat. Ma a világsajtó torkolattüzei, a megbélyegzés, a fenyegetés és a zsarolás is elegendő, vagy inkább elegendő volt – eddig. Európa népei most felébredtek, rendezik soraikat, és hamarosan lábra kapnak, az igazság elfojtására épülő Európa gerendái mindenhol recsegnek és ropognak, Európa népei most talán megértették, a jövőjük forog kockán. Nemcsak a jólét, a kényelmes élet, nemcsak a munkahely, de már a biztonságunk és életünk békés rendje is veszélybe került. Európa jólétben szunyókáló népei végre megértették, hogy végveszély fenyegeti az életelveket, amelyekre Európát építettük."
- "A népvándorlás lassú víz, amely kitartó sodrással mossa el a partot. Humanitárius ügynek adja ki magát, de valódi természete a térfoglalás, s ami térfoglalás nekik, az térvesztés nekünk. Javíthatatlan emberjogi harcosok falkái éreznek leküzdhetetlen vágyat, hogy kioktassanak és megvádoljanak bennünket. Állítólag kirekesztők és ellenségesek vagyunk, pedig az igazság az, hogy nemzetünk történelme a befogadások és a kultúrák összekapcsolódásának története is. Aki új családtagként, szövetségesként vagy életéért futó jövevényként bekéredzkedett, azt beengedtük, és nálunk új hazát talált magának. Aki azzal a céllal érkezett, hogy átalakítsa az országunkat, a maga képére formálja a mi nemzetünket, aki erőszakkal és akaratunk ellenére jött, az mindig ellenállásba ütközött."
- "Ha a népvándorlást meg akarjuk állítani, először Brüsszelt kell megfékeznünk. Európa jövőjét ma nem azok veszélyeztetik első helyen, akik ide akarnak jönni, hanem a nemzetköziség brüsszeli megszállottjai. Nem hagyhatjuk, hogy Brüsszel a törvények fölé helyezze magát. Nem fogjuk hagyni, hogy ránk erőltesse kozmopolita bevándorláspolitikájának keserű gyümölcseit, nem fogunk bűnözést, terrorizmust, homofóbiát és zsinagógákat gyújtogató antiszemitizmust importálni Magyarországra, nem lesznek törvényen kívüli városnegyedek, nem lesznek zavargások, bevándorlózendülések, és nem fognak bandák vadászni asszonyainkra és lányainkra."
- "Tudjuk, hogy megy ez. Először megengedjük, hogy megmondják, kit kell befogadnunk, aztán arra kényszerítenek, hogy idegeneket szolgáljunk a saját hazánkban, végül oda jutunk, hogy kiadják az utunkat a saját országunkból. Ezért a kényszerbetelepítést elutasítjuk, és nem fogunk engedni se zsarolásnak, se fenyegetésnek."
- "Eljött az idő, hogy megkongassuk a vészharangot. Eljött az idő, hogy szembeforduljunk, és ellenálljunk. Eljött az idő, hogy szövetségeseket gyűjtsünk. Eljött az idő, hogy felemeljük a büszke nemzetek zászlaját. Eljött az idő, hogy megakadályozzuk Európa tönkretételét, és megmentsük Európa jövőjét."
- "A sors könyvében ma az van megírva, hogy a rejtőzködő és arctalan világerők megszüntetnek mindent, ami sajátos, ami különálló, ami ősi, és ami nemzeti. Összevegyítenek kultúrákat, vallásokat és embertömegeket, míg végül a mi sokszínű és büszke Európánk vérszegény és engedelmes nem lesz. S ha mi ebbe belenyugszunk, be is teljesedik rajtunk a végzet, s elnyel bennünket az Európai Egyesült Államok hatalmas bendője. Az a feladat vár ránk, magyarokra, a közép-európai nemzetekre és a józan eszét még el nem vesztett, többi európai népre, hogy legyőzzük, átírjuk és megváltoztassuk a nekünk szánt sorsot. Mi, magyarok és lengyelek tudjuk, hogy kell ezt csinálni."