Különös törvénykezési időszakot zár le a holnapi szlovák parlamenti választás. Azután, hogy Robert Fico pártja 2012-ben visszakerült a hatalomba, úgy látszott, hogy a Smer sem lesz képes gyógyírt találni a gazdasági és a politikai gondokra. Fico számára azonban kapóra jött a menekültválság. A keresztény Európa oltalmazójának állította be magát, aki bármit képes megtenni, csakhogy egyetlen bevándorló se telepedjen le az országban. Orbán Viktorhoz hasonlóan semmiféle megoldást sem kínált a menekültkrízis megoldására, csak azt hangoztatta: amit Angela Merkel tesz, az nem jó. Ha a Prágával, vagy a Beata Szydlo által vezetett lengyelekkel kiegészült visegrádiak kicsit is hitelesebbek akartak volna lenni, akkor előálltak volna egy konkrét javaslattal, most azonban csak azt lehet tudni, mi az, amit nem akarnak.
A menekültügy miatt úgy látszott, sétagalopp lesz a március 5-i választás Ficóék számára. Az ellenzék megosztott volt több törésvonal mentén is, de miért is várnánk egységet a szlovákoktól, ha a két felvidéki magyarsághoz köthető párt is teljesen külön utakon jár aszerint, támogatja-e őket az Orbán-kormány, vagy sem.
Az ellenzék hangja a kampány elején elveszett a menekültellenes harsogásban. De minden csoda három napig tart. A menekültkérdés már nem foglalkoztatja annyira a közvéleményt, az azonban igen, hogy ha már Fico visegrádi barátaival megvédte a keresztény Európát, miért nem tudta megoltalmazni saját kicsiny országát az oktatási és egészségügyi rendszer összeomlásától? Tiltakoztak a pedagógusok, az egészségügyi alkalmazottak, s ilyenkor ugyan Pozsony is szívesen használja a magyar kormány fegyverét, nevezetesen „külföldről fizetik a tiltakozókat”, vagy éppen „egy politikai párt támogatja őket”, de ez a rendszerváltás előtti érát idéző ellentámadás már a lakosság egy részének is sok volt.
Fico ettől még nyerhet ugyan, akár a Szlovák Nemzeti Párttal szövetkezve, de azt a bélyeget már nem mossa le magáról, hogy feláldozott egy réteget saját politikai előmeneteléért. A populizmus sosem állt tőle távol, nem egy választást nyert már ezzel a fegyverrel. Az optimistábbak azonban úgy vélik, egyszer talán saját kárán tanul a nép. Bármikor legyen is az.
