Két éve még arcátlan végkielégítéseket, prémiumokat és különféle juttatásokat fizettek ki állami alkalmazottaknak, mára ezt, ha nehéz küzdelemben is, de megfékeztük. "Bár buzgár módjára föl-föltörnek ilyen kísérletek, amelyeket le kell törni" - mondta a miniszterelnök 2012 februárjában. Hittünk neki, nem sokkal korábban igazi gátőrként, viharkabátban és csizmában járta a leginkább veszélyeztetett árvízi folyószakaszokat, és személyesen vezette harcba Bakondi legényeit. Pelikán elvtárs óta pontosan tudjuk, ébernek kell lenni, ha furkálódnak az ürgék, a buzgárok bizony föl-föltörnek. Pedig már 2012-ben is világosan látszott, hogy a kétmilliós bérplafon óriási bukta lesz. A „buzgárt” nem sikerült már akkor sem letörni: a Magyar Fejlesztési Bank vezérigazgatója évi 23 milliót, a MÁV- és a Magyar Posta akkori vezérigazgatója fejenként 19,2 milliót vitt haza.
De hová lett mára a Gátőr ébersége? Lekötötte a figyelmét egy másik áradat, a brüsszeli gátakon sertepertélt, hogy egész Európát megvédje a menekültektől, miközben nem hallotta meg tavaly májusban az ÁSZ elnök-ürge szirénszavait: az állami vagyon működtetéséhez a vezetőknek piaci béreket kell adni, vagyis emelni kell a fizetésüket.
Az idén aztán a bérbuzgár nagyon feltört. A Gátőr beadta a derekát. Rábólintott, hogy a legnagyobb állami vállalatok és pénzintézetek vezetőinek javadalmazását akár a kétszeresére is felemeljék, még a látványosan veszteséges MÁV-vezér bére is a két és félszeresére „buzgott”, a napokban pedig a Kárpát-medence gazdasági géniusza is bekerült ebbe a körbe.
Ki tudja, mit szól majd ehhez néhány év múlva egy új Gátőr?
