Nem tudom mire vélni az egyik kormánylap minapi felháborodását. Alig kaptak levegőt attól a felfedezéstől, hogy mintegy 200 milliós (nem milliárdos!) megbízást kapott az egyik oktatás-kutatással foglalkozó állami hivataltól egy olyan vállalkozás, amelynek egyik ügyvezetője az elmúlt években rendre kritizálta az Orbán-rezsim oktatáspolitikáját, mi több, az utóbbi időben tiltakozó pedagógusok civil fórumának is egyik meghatározó szereplője.
Az állami pénzekkel ilyetén „gondatlanul bánó” háttérintézménynek felrótták, hogy ugyan a pedagógiai kutatás-innováció a feladata, de ez nem jelenti azt, hogy olyan valakiktől kérjenek jobbítási javaslatot, akik köztudottan elégedetlenek a magyar tanulók PISA-méréseken mutatott eredményeivel, az állam intézmény-fenntartó munkájával, és az oktatással kapcsolatos jogszabályok megváltoztatását sürgetik.
A felháborodásból kiderült, hogy a nemzet fontos kérdéseit illetően az „együttműködés” a kormány-szótárban nem egészen azt jelenti, mint amit a magyar nyelv értelmező szótára sugall. Egy kormányzati hivatallal együttműködve nem szabad – hogy a témánál maradjunk – oktatáspolitikai célokat hiányolni, ha azok a kormány tarsolyában nincsenek.
Ma nagyon sok iskolában legalábbis foghíjasok az osztályok, mert az érintettek elégedetlenek az oktatás körül kialakult állapotokkal. Állítólag a kormány is, hiszen „egyeztet”, a menesztett KLIK-vezér székébe Áder húgát ültette, de ha jól értem, nem igazán érdeke a kormányzatnak, hogy bármi alapvetően másképpen legyen. Valójában a kutyát sem érdekli, amit a „másik oldalról” javasolnak.
Az egyeztetősdi csak „kommunikációs háttérzaj”.
