A szobát ábrázoló festmények közül az egyiket a Chicagói Művészeti Intézet gyűjteményében őrzik. A másik két kép az amszterdami Van Gogh Múzeum és a párizsi Musee d'Orsay kollekciójába tartozik. Van Gogh mindhárom képen nagyjából azonos színeket használt. Az idő múlásával a fénynek kitett képek színei kissé megváltoztak, kifakultak. A Chicagói Művészeti Intézet nagyszabású Van Gogh-kiállítására készült el. A tárlaton mindhárom kép együtt látható, amire csak egyszer volt példa korábban a művek születése óta.
"Azt a látványt teremtettük meg, ahogy a megfakult színek eredetileg kinézhettek, de az időgép felfedezésének híján ez még mindig csak becslés" – mondta Francesca Casadio, a chicagói restaurátorcsoport szakembere. A chicagói restaurátorok Van Goghnak a bátyjához, Theóhoz és másokhoz írott leveleiből tudták, hogy a színek nem stimmelnek. A levelekben ugyanis a művész pontosan beszámolt arról, hogyan nézett ki a kép eredetileg.
A fal festékéből egy apró szemcsét mikroszkóp alatt vizsgáltak meg, így sikerült kimutatni az eredeti szín maradványait: kárminfesték lehetett, amelyet bizonyos rovarok testéből vonnak ki. Ez a festék élénk színű, de idővel kifakul. A csoport röntgenes átvilágítással is elemezte a képet, így pontosan meg tudták határozni a "receptet", amelyből eredetileg kikeverte a művész a színeket. A három festmény 1888 és 1889 között készült. A dolog iróniája: ma már pontosan lehet tudni, hogy az arles-i ház falait valójában fehérre meszelték.
