Czóbel Béla (1883–1976) a modern magyar képzőművészet egyik legjelentősebb alakja hamar kész festő lett. Alig kapja meg érettségi bizonyítványát, már Nagybányára megy, ahol a leghaladóbb magyar festők dolgoznak. De a következő évben már Párizsban találjuk, „a Julian Akadémiára iratkozik be, ahol mindjárt a második évben elnyerte az iskola aktpályázatának első díját” – olvasható a felújítás után február elején újranyitott szentendrei Czóbel Múzeum Újragondolt Czóbel című állandó kiállításának katalógusában. A kiállításon a díjnyertes vörös kréta rajz is szerepel.
Barki Gergely kurátor elmesélte, hogy egy Czóbelről szóló dokumentumfilm forgatása kapcsán jutott el a ma is működő Julian Akadémia igazgatójához, akinek a szobájában, a falnak támasztott képek között rátalált e becses darabra, mely most kölcsönként Szentendrére érkezett. A korábbi tárlat a múzeum saját, elsősorban a festő késő munkáiból álló anyagából válogatott. „A mostani kiállítással azt szeretnénk elérni, hogy ne az „állandóságon” legyen a hangsúly. Évi rendszerességgel fogunk valamit változtatni az anyagon, mégpedig úgy, hogy az egyes szekciókba mindig beillesztünk magán- és közgyűjteményekből érkező festményeket is.” – mondja a kurátor. A most megnyílt tárlat a kölcsönzött képek segítségével az egész életművet képes bemutatni.
Czóbel Béla: Meyer úr arcképe (1921) FORRÁS: SZENTENDREI CZÓBEL MÚZEUM
Czóbel huszonhárom éves korában már kiállított Párizsban a francia fauve-okkal. Gertrude Stein önéletrajzi regényében írta le, hogy 1907-ben a Függetlenek Szalonján, a Salon des Indépendants-on, kiállították Matisse híres Kék aktját, és vele szemben volt egy nagyon hasonló akt, egy bizonyos Czóbel Bélától, kinek műve vadabb volt a “vad” mesterénél. Sajnos ez a mű, Czóbel számos Párizsban, az első világháború előtt készült alkotásával együtt eltűnt. Bár a kiállítás egy később készült alkotást be tud mutatni, amiben mester merített saját korábbi művéből. A fiatal magyar festő eljárt Gertrude Stein híres szombat esti összejöveteleire is, ahol az akkori modern szellemi elit krémje gyűlt össze, itt ismerkedett meg Pablo Picassoóval és Henri Matisse-szal is.
Szinte minden irányzattal találkozik, de nem lesz sem izmus, sem más festő követője. Jellemző történet, hogy amikor Picasso műtermébe hívja dolgozni, elutasítja, mondván, túlságosan erős egyéniség – mondja Barki Gergely, és hozzá teszi - viszont Modigliani csodálva tekintett a magyar festőre, és el is ismerte, hogy nagy hatással voltak rá Czóbel erőteljes, leegyszerűsített formái. Czóbel tagja volt a magyar modernitás legfontosabb csoportjának, a Nyolcaknak is, de csak az első kiállításukra küldött képeket, inkább csak katalizátor szerepet töltött be.
Épp a csoport utolsó, 1912-es kiállításakor telepedett le Franciaországban. Ám az első világháború kitörésekor el kellett hagynia az országot, egy legenda szerint kerékpárral menekült Hollandiába. Barki szerint ez nem igaz, az viszont igen, hogy műveit nem tudta magával vinni, és elárverezték, amik azóta is lappanganak. 1910 és 1914 közötti időszakból egyetlen művét sem ismerjük. Hollandiában is a legmodernebb festők között találjuk, itt készült műveire a német expresszionizmus gyakorol hatást. Majd Berlin, és a háború után ismét Párizs következik. A német fővárosban a Die Brüche csoporthoz csatlakozik. 1936-ben telepedik le Szentendrén.
„Szentendre egyfajta kohója volt a 20. századi magyar művészetnek; egy olyan különleges hely, ahol rengeteg különböző tanultságú, orientáltságú művész találkozott és alakított ki egy nagyon érdekes eklektikus, ugyanakkor markáns sarokpontokkal rendelkező, jellemzően szentendrei művészetet. Czóbel Béla szerepe Szentendrén nagyon fontos volt, hiszen személyében egy nemzetközileg elismert, világ járt művész érkezett ide a városba, egy olyan alkotó, aki jelen volt az avantgárd születésénél. Ez rengeteg muníciót és szellemi tőkét adott a negyvenes évektől azoknak a művészeknek, akik mesterükként és példaképükként tekintettek rá.” – nyilatkozta Barki egy interjúban.
Bár kétségtelen szentendrei festőről van szó, Czóbel haláláig a Duna parti kisváros és Párizs között ingázik. Egészen egyedülálló, hogy még a legsötétebb ötvenes években is kiutazhatott, sőt kiállíthatott, és el is adhatta műveit Franciaországban. Életjáradékot, műteremlakást, és a legmagasabb díjakat kapta idehaza. És a rendszer nem kért tőle ellenszolgáltatást, nem kellett Sztálin portrét, vagy szocreál képeket festenie. Ő volt az első magyar művész, akinek még életében múzeumot szenteltek.
A szentendrei Templomdombon álló épület 1975-ös megnyitás óta eltelt több mint negyven évben sokan − köztük a maga a művész, és lánya, Lisa Czóbel is − hozzájárultak a gyűjtemény gyarapodásához. Ám az állandó kiállítás évtizedek óta szinte alig változott, s az épület is egyre rosszabb állapotba került. Most mindegyik megújulva várja a látogatókat. Gulyás Gábor, a Ferenczy Múzeumi Centrum igazgatója azt ígéri, a többi szentendrei kis múzeum is megújul.
