A hadsereg által dominált törvényhozás nagy ünnepséggel, karaokéval búcsúzott a törvényhozási időszaktól. Szaun Szú Kji elismerően beszélt a még hivatalban lévő államfőről, Thein Seinről, aki – mint mondta – 2011 óta tartó elnöksége során sokat tett a nyitásért. Thein az országot irányító katonai junta tagja volt. Azt követően került hatalomra, hogy a 2010-es vitatott választást nagy fölénnyel nyerte meg a hadsereg által alapított USDP.
Thein lépésről lépésre demokratizálta az országot. Több ezer politikai foglyot engedtek el. A elnök az arab tavaszhoz hasonlította a hazájában végbement folyamatokat, hozzátéve, hogy ez hazájában sokkal sikeresebben zajlott. „Miközben az arab tavasz erőszakba torkollott, nálunk a reformok domináltak” – emelte ki. Egyes hírmagyarázók Mihail Gorbacsov peresztrojkájához hasonlították a mianmari folyamatokat.
2015 novemberében aztán 25 év múltán tartották az első szabad választásokat, melynek eredményét – szemben az 1990-es voksolással – nem semmisítette meg a hadsereg. Az NLD nagy fölénnyel nyert, papíron a mandátumok nyolcvan százalékát kaparintotta meg, mivel azonban a hadseregnek továbbra is a helyek 25 százaléka van fenntartva, ekkora többséggel mégsem rendelkezhet. Az NLD jelölhet elnököt, a procedúra márciusig tart, addig Thein Sein marad az államfői székben. Aun Szan Szú Kji maga nem lehet elnök ugyan, de nyilvánvaló, hogy döntő szava lesz a következő államfő személyének kijelölésénél. Másrészt bárki legyen is az elnök, a Nobel-békedíjas politikus befolyásával, karizmájával aligha vetekedhet.
Mianmar Ázsia egyik legszegényebb állama, a lakosság negyede él az abszolút szegénységi küszöb alatt. Az 56 milliós lakosság harminc százaléka valamelyik nemzeti kisebbség tagja. Sok megfigyelő nincs meggyőződve arról, hogy Szú Kji valóban képes lesz megbirkózni az országot érintő kihívásokkal.