Szép dolog, de Orbántól is tudjuk, hogy a hála nem politikai kategória. A Fidesz berkeiben politikai karrierre vágyó ifjabb és idősebb politikusoknak alighanem házi feladatként százszor le kellett írniuk ezt a röpke mondatocskát, hogy jól az emlékezetükbe véssék.
Még az olyan nagy öregeknek is, mint a házelnök, nem árt ezzel tisztában lenni. Bár nem hinném, hogy Kövér Lászlót erre külön kellett volna figyelmeztetni. Neki az egyéniségéből fakad, hogy hátat fordítson mindennek, ami nem szolgálja a pillanatnyi érdekeit. Megtette ezt annak idején az állampárttal is, megteszi most az Európai Unióval is. Cseppnyi lelkiismeret-furdalás nélkül. Neki nem tanították meg, hogy nem illik beleharapni abba a kézbe, amely enni ad.
Nem érdemes erkölcsi tartást számon kérni ott, ahol nincs. Felesleges elvárni a házelnöktől, hogy megtűrje az ország házán az Unió egységét kifejező csillagkaréjos lobogót, amikor a miniszterelnök is száműzte azt a maga környezetéből. Céltalan volna valamiféle tiszteletet elvárni az Európa dolgait irányító politikusok iránt, ha az ország első számú vezetője még egy falusi kóceráj vezetésére sem tartja azokat alkalmasnak. Akkor ő miért ne nevezhetne idiótáknak mindenki mást, aki nem úgy látja a világ dolgait, ahogyan a Kossuth téren megítélik? Lehet packázni az ellenzékkel, ha az gyengébb a kormánypártnál, és általában mindenkivel, aki kiszolgáltatott és esendő ebben a nem neki kedvező világban. Ez a kövéri filozófia és az általa képviselt keresztényi humánum.
Más a helyzet azonban, amikor egy tehetséges, értelmesnek ismert fiatal politikus áll be a hálás hálátlanok sorába. Amikor Gulyás Gergely, a Fidesz újonnan magas polcra emelt alelnöke igyekszik piros pontokat gyűjteni magának a nagy öregek szemében. Amikor lenézően és dölyfösen beszél a baloldalról. Amikor bólogatva kontrázik a Brüsszelt támadóknak, amikor bosszúhadjáratról beszél, noha tudja, szerződésben vállalt kötelezettségek sorát szegi meg a magyar kormány. Amikor jogászként nem háborodik fel frakciója személyre szabott vagy éppen visszamenőleges törvénygyártásán, a maffiamódszerek eluralkodásán, a szemérmetlen lopásokon, a közélet megannyi visszaélésén…
És magyarországi sajtószabadságról papol, nagyobb szólásszabadságról, mint ami Nyugat-Európában dívik, noha itt két kézzel szorítják ki a szuszt minden ellenzéki orgánumból. Itt milliárdokat pumpálnak a köz pénzéből a közmédiának még jóindulattal sem nevezhető kormánysajtóba.
Elégedetten fonja össze elegáns zakóján karjait a kormánylapban megjelent fotón: most megint megszolgált valamit. Megmutatta, tud ő is hálatlan, és hálás is lenni. Pontosan úgy, ahogyan azt elvárják tőle.
