A föld globális változáson ment keresztül a 80-as évek végén, különösen 1987 körül, amikor hirtelen felmelegedés következett be és ezt az öt évvel korábban kitört mexikói El Chichón vulkán okozta. Akkor történt például, hogy a Balti-tenger felé áramló folyók téli vízhozama 60 százalékkal megnőtt, hogy az Egyesült Államok nyugati részében dúló erdőtüzek átlag időtartama 400 százalékkal(!) hosszabb lett. A tanulmány azt sugallja, hogy a klimatikus változásokat nem úgy kell elképzelni, mint lassú, fokozatos folyamatokat, hanem mint váratlan gyorsulások bekövetkezését és ezek között a legjelentősebb éppen az 1987-es volt, amelyhez nem volt hasonló az utóbbi ezer évben.
„Ki tudtuk mutatni 72, hosszú viharsorozaton keresztül, hogy 1987 körül nagyon fontos változás történt a világgal” – idézte a Panorama olasz magazin Philip C. Reidet, a plymouthi egyetem oceanográfiai intézetének professzorát, a tanulmány főszerzőjét, aki szerint ez magával hozta a földi rendszerek széles skálájának elindulását egy új szisztéma felé. A tudósok azonban tévesen számítottak arra, hogy a vulkánkitörés következtében levegőbe került hamufelhők tartósan hűtik a bolygót azzal, hogy megakadályozzák, hogy a napsugárzás a Földet érje.
A globális felmelegedés ugyanis elérte azt a kritikus pontot, ami által az ideiglenes lehűlést rövid időn belül követte a hőmérséklet gyors növekedése. És ennek a változásnak nagy hatása volt sok biológiai, fizikai és kémiai rendszerre az egész világon, de különösen az Északi-sarkon és az északi zónákban. A klímamodellek széles skálájára, csaknem 6 500 meteorológiai állomás adataira, számtalan kutatóra és tanulmányra támaszkodva a szerzők három évi munka után megtalálták a változás bizonyítékait egy sor biofizikai mutatón keresztül:
* a hőmérséklet emelkedése,
* az óceánok sótartalmának emelkedése,
* a folyók ph szintjének változása,
* a növények és madarak viselkedésének megváltozása,
* a jég és a hó mennyiségének csökkenése a krioszférában (a világ jéggel és hóval fedett zónáiban)
* a szél erősségének változásai.
Majd találtak egy mindennek látszólag ellentmondó adatot: a széndioxid mennyiségének csökkenését az atmoszférában, egyidejűleg a földön és a tengerekben a karbon-szint növekedésével, ami abból keletkezett, hogy új növényzet jelent meg a korábban hóval és jéggel fedett területeken.
Azt is felfedezték, hogy a változás a Föld különböző régióiban nem ugyanakkor következett be, hanem Nyugattól Kelet felé haladt, Dél-Amerikánál kezdte 1984-ben, Észak-Amerikában észlelték 1985-ben, 1986-ban pedig az Atlanti-óceán északi részében. Európába 1986-ban érkezett és Ázsiába 1988-ban. A változások egybeestek a korai cseresznye-virágzással Washington városában, Svájcban és Japánban, néhány békafajta pusztulásával Közép-és Dél-Amerikában.
A kutatók úgy vélik, hogy ezek a változások a kezdetét jelenthetik a felmelegedés gyorsulásának. A kombinált váratlan hatások, amikor az emberek által okozott felmelegedés és a nagy vulkáni kitörések kölcsönhatásba lépnek egymással, előidézhetik ezt a drámai jelenséget, amely keresztül húzhatja annak a célkitűzésnek a megvalósulását, hogy a felmelegedés ne haladja meg a plusz 2 fokot.
