A regionális voksolás talán kisebb fordulópontot is jelenthet a francia belpolitikában. S nemcsak azért, mert a magasabb részvételnek, illetve a bal- és jobboldal összefogásának köszönhetően sikerült megakadályozni, hogy a Nemzeti Front akár egyetlen régiót is megszerezzen. Amiatt is, mert a mérsékelt jobboldal vezető ereje, a Republikánusok nevű párt Alain Juppé által vezetett szárnya és a balközép között minden korábbinál szorosabb lett a kapcsolat. Amolyan egymásra utaltsági viszony alakult ki közöttük.
A jobboldali párt elnöke, Nicolas Sarkozy ugyan minden politikai erővel elutasította az együttműködést, de a voksolás után nemcsak Xavier Bertrand mondott köszönetet a baloldali voksokért, vagyis az a politikus, aki legyőzte Nord-Pas-de-Calais-Picardie északi régióban Marina Le Pent, hanem a jobboldali politikai erő emblematikus alakjának nevezhető Juppé is, aki Nicolas Sarkozy legnagyobb riválisa lehet a Republikánusok egy esetleges előválasztása során. Juppé elismerését fejezte ki mindazoknak, akik „nem osztják a véleményünket, de az urnákhoz járultak azért, hogy elkerüljük a legrosszabbat”. Bertrand egyébként beszédében utalt arra, míg az első fordulóban 558 ezer voksra tett szert, a másodikban már több mint egymillióan szavaztak rá. Nyilvánvaló, hogy ez nem történhetett volna meg a baloldali szavazók segítsége nélkül.
Hírek szerint nagyon éles csaták voltak a Republikánusok stratégiájáról a választások után. Sarkozy nagyon keményen nekiment a párt egyik legmérsékeltebb személyiségének, Nathalie Kosciusko-Morizetnek. A magyar gyökerekkel rendelkező politikus ugyanis saját érdemének tartotta, hogy pártja szerezte meg a legtöbb régió irányítását. A francia sajtóban csak NKM-nek nevezett politikus erre azzal válaszolt, ha a választók elfogadták volna Sarkozy stratégiáját, mely szerint egyik táborral sem hajlandó szövetkezni, akkor több régióban sem tudott volna nyerni a jobboldali tömörülés, egyebek mellett Nord-pas-Calaisban sem, ahol Marine Le Pen indult. A választás megmutatta tehát, hogy a Republikánusok párt nagyon komoly ideológiai kihívás elé került. Sarkozy szélsőjobbhoz dörgölőző politikája áll szemben a mérsékeltekével. A párton belül egyre nagyobb az ellenállás Sarkozyval szemben, aki előre menekülve bejelentette: átalakítja a vezetést.
A volt elnök, aki 2007-2012 között töltötte be az államfői tisztséget, a választás legnagyobb vesztese – értékelt a L'Express című lap. Eljátszotta a hitelét a választók előtt azzal, hogy nem volt hajlandó nyíltan kiállni a két forduló között a jobboldali radikálisok ellen. Nehéz lesz innen felkapaszkodnia a 2017-es voksolásig. Bár pártja szerezte meg a legtöbb, hét régió irányítását, ez az eredmény óriási csalódással ér fel számára. Ne feledjük, a Francois Hollande elnök gyenge gazdasági eredményei miatt ezerszer leírt szocialisták is csak kettővel kevesebb, öt régió irányítását szerezték meg, alig maradtak el tehát a Republikánusoktól. Az ellenzék hagyományosan jobban is szokott szerepelni a regionális, illetve önkormányzati voksoláson. A hét régió megszerzése ebből a szempontból is nagyon súlyos vereség Sarkozynek.
A kampányban tanúsított magatartása miatt különösen meglepő volt, hogy Sarkozy tőle szokatlanul önkritikusan beszélt a voksolást követően. Azt mondta, az első forduló „figyelmeztetés volt minden politikus számára”. Ez aligha vonható kétségbe. Összességében hiába szorult csak a harmadik helyre a pártok rangsorában a 41 százalékos Republikánusok és a 30 százalékot szerzett szocialisták mögé a Nemzeti Front, 27 százalékos szavazati aránya önmagáért beszél, amint az is, hogy Marine Le Pen saját régiójában 41 százalékot szerzett 15,5 százalékkal kevesebbet jobboldali riválisánál. Nincs mit szépíteni: ez így is nagyon magas szavazati arány.
Marine Le Pen a voksolás utáni beszédében köszönetet mondott választóinak, s arra utalt, hogy sokkal jobban szerepeltek, mint 2010-ben. Manuel Valls miniszterelnök is erre mutatott rá, amikor azt közölte, hogy a szélsőjobboldali veszély még nem múlt el. „Meg kell mutatnunk azt, hogy a politika tényleg megváltozott, s képesek vagyunk, különösen a baloldal – visszaadni az embereknek a reményt” – fogalmazott.
Le Pen televíziós beszédében fenyegetően jelentette ki: „semmi sem állíthat meg bennünket”. A legjobb eredményt a „frontosok” közül Marine Le Pen unokahúga, Marion Maréchal-Le Pen érte el, aki 45,22 százalékot szerzett a déli Provence-Alpes-Cote d’Azur régióban, s a jobboldali, egykori motorversenyző Christian Estrosival szemben maradt alul. Utóbbira 54,78 százalék adta a voksát. Ez jelentős győzelem abból kiindulva, hogy az első fordulóban csak 26,38 százalékot kapott. Az eredmény arról is tanúskodik, hogy a baloldali érzelműek itt is tömegesen voksoltak Sarkozy pártjának jelöltjére, hiszen a baloldali párt az első fordulóban 16,89 százalékot szerzett.
Estrosi egyébként szintén nem felejtette el, kiknek köszönhette diadalát. Ezt jelzi, hogy hétfőn megbeszéléseket folytatott két szocialista elődjével, Michel Vauzelle-lel és Michel Pezet-vel. Christophe Castaner, aki az első fordulóban a szocialisták színeiben indult a régióban, megjegyezte: a jó irányba tett kezdeményezés volt ez. Veresége ellenére a pártalapító Jean-Marie Le Pen unokája, Marion Maréchal nem tűnt letörtnek, éppen ellenkezőleg. Komoly elégtételt jelenthetett számára, hogy jobban szerepelt nagynénjénél is, akinek egyre inkább riválisává válhat a párton belül. Miközben Marine Le Pent a „mérsékeltebbek” közé sorolják, Marion Maréchal-Le Pen a radikálisabb szárnyhoz tartozik.
Ami a szocialistákat illeti, talán Jean-Christophe Cambadélis, a párt főtitkára fogalmazta meg a legtalálóbban: a párt számára az eredmény győzelemmel ér fel ugyan, de túláradó örömet nem érezhetnek, hiszen míg előzőleg uralták a régiókat, csak öt maradt a kezükön. Elvesztették például Korzikát. A szigeten első ízben a helyi nacionalista párt nyert. Cambadélis kijelentésével arra is utalt, hogy több körzetben a baloldali jelölt visszalépett a jobboldali javára, ugyanakkor sikerült megakadályozni, hogy az FN akár egyetlen régióban is diadalt arasson. A párt főtitkára úgy vélte, bár az első fordulóhoz képest jelentősen emelkedett a részvételi arány, így is túl sokan maradtak otthon, s nem szavaztak.
Hogy korai és túlzás lenne a mérsékelt bal- és jobboldal közötti egymásra borulásról beszélni, azt Ile-de-France régiójának elvesztése igazolja. A baloldali fellegvár ugyanis a Republikánusokhoz került, amit nagyon nehezen emésztettek meg a szocialistáknál. Claude Bartolone ugyanis a második helyre szorult a Sarkozy-pártot képviselő Valérie Pécresse mögé. A baloldaliak azzal vádolták a politikust, hogy a két forduló között a szélsőjobbal kokettált.
Erre a vereségre nagyon nem számítottak a szocialistáknál, hiszen ebben a régióban a két forduló között összefogott a baloldal, a szocialista jelölt mögött sorakoztak fel a Zöldek, valamint a Baloldali Front is, s e három tömörülés szavazatait összeadva hoznia is kellett volna a voksolást. Amikor bejelentették az itteni végeredményt, az egyik televízió stúdiójában ülő Bartolone asszony sokáig megkövülten meredt maga elé. A jobboldali jelölt 1,6 százalékkal nyert előtte. Ebben a körzetben egyébként labdába sem tudott rúgni a Nemzeti Front jelöltje, Wallerand De Saint Just mindössze 14 százalékot kapott, tehát elmaradt az országos átlagtól.
