A Magyar Nemzeti Bank (MNB) fogyasztóvédelemmel foglalkozó igazgatójától megtudtuk, hogy a pénzügyi intézmények által visszatérített összegek eltérően alakultak, egy átlagos jelzáloghiteles 718 ezer, a nem jelzáloghitellel rendelkező ügyfél átlagosan 201 ezer forintot kapott vissza. A jogosult ügyfelek tehernövekedése jelentősen mérséklődött: a svájci frank alapú lakáshitelek átlagos, havi törlesztőrészlete 26 100 forinttal, 25 százalékkal 77 720 forintra csökkent, míg az ilyen hitelek átlagos tőketartozása 8 millió forintról 6,5 millió forintra apadt.
Freisleben Vilmos kifejtette: az elszámolásban érintett 1,9 millió szerződésből 975,5 ezer olyan hitelmegállapodás volt, amelyet korábban már lezártak, azaz visszafizettek az ügyfelek – ők kézhez kapták az elszámolt összeget. Ezeknek a szerződéseknek több mint 50 százaléka gépjárműhitelre vonatkozott.
Egy átlagos svájci frank alapú gépjárműhitel havi törlesztése pedig az elszámolás hatására 27 százalékkal, 47 340 forintról 34 640 forintra csökkent – fűzte hozzá. Az igazgató szólt arról is, hogy az MNB kimutatásai szerint az élő kölcsönszerződések 76 százalékában 0-50 százalékkal csökkent a törlesztőrészlet, az ügyfelek 10 százaléka esetében nem volt változás. Az elszámolást követően az élő szerződések 5 százalékában nőtt a törlesztőrészlet. Freisleben Vilmos ezt azzal magyarázta, hogy az érintett adósok egy részénél a kölcsön türelmi idős megoldással társult, például csak kamatfizetés történt, s így volt ez egyes lakástakarék-szerződések esetében. De emelkedett a törlesztőrészlete azoknak is, akik a bankjukkal korábban átmeneti fizetéskönnyítő konstrukcióban állapodtak meg, és ezek kifutottak az elszámolás után. A legnagyobb részt természetesen azok tették ki a növekvő törlesztőrészletet fizetők közül, akiknek jelentős összeget tett ki a már lejárt tartozása, mert esetükben a lejárt tartozást a bankok az elszámoláskor újra tőkésítették.