Cristina Kirchner továbbra is népszerű ugyan a legszegényebbek körében, de sokan vannak, akik mérhetetlenül gyűlölik, s alig várják, hogy lelépjen a színről. Az üzleti körök bizakodnak abban, hogy utóda módosítani fogja az eddigi irányvonalat. A most 62 éves elnökasszony 2007-ben lett államfő, miután férje meglepetésre nem vállalt újabb terminust, majd 2010-ben szívinfarktusban elhalálozott. A „kirchnerizmus” ellentmondásos időszakként vonul majd be Argentína történelmébe. Néstor Kirchner elődje, Carlos Menem elnök jó kapcsolatokat ápolt az Egyesült Államokkal, ám utána Kirchnerék inkább Kuba, a populista baloldali latin-amerikai államok, Kína, Oroszország és Irán felé tárták ki a kapukat.
A volt kormányzó és szenátor felesége a 2001-es nagy argentin pénzügyi összeomlást követő viharos időszakban vette át a kormányzást. Mivel Kirchner tárgyalásai nem sok sikerre vezettek a nemzetközi hitelezőkkel, 2005-ben felmondta a kapcsolatot a Nemzetközi Valutaalappal (IMF). A szakítás rövid távon sikereket, gazdasági fellendülést hozott, amikor 2007-ben Cristina került az elnöki posztra, 8 százalékos volt a növekedés. Egy elemző szerint azonban az argentin elnöknő „fordított csodát” vitt véghez: jelenleg a gazdaság stagnál, idén alig 0,4 százalékos növekedésre lehet számítani, s az IMF becslései szerint jövőre is legfeljebb 0,7 százalékos lesz az emelkedés. A feltörekvő latin-amerikai gazdaságok között Argentína sereghajtó lett. Az infláció hivatalos adatok szerint 10 százalékos, de független szakértők 27 százalékra teszik.
A nemzetközi versenyképességi rangsorban 114 ország közül a 104. helyet foglalja el. Hiába állította mindig Kirchner, hogy fő célja a legszegényebbek felemelése, 2007-ben a lakosság 27, 9 százaléka élt a szegénységi küszöb alatt, 2014-ben pedig már 28,7 százalék. Cristinát még az új pápa, az argentin Jorge Mario Bergoglio is arra intette, hogy törődjön többet a legrászorultabbakkal.
Cristina Fernández második hivatali idejét ráadásul beárnyékolta egy csúnya politikai botrány: bezárt lakása fürdőszobájában meggyilkolták az argentin főállamügyészt, Alberto Nismant, néhány nappal azelőtt, hogy a parlamentben az elnöknőre terhelő bizonyítékokat tett volna közzé. A főügyész Argentína történetének legsúlyosabb terrortámadása ügyében vizsgálódott, s arra jutott, hogy az államfő és a külügyi apparátus egy nyereséges iráni üzlet fejében kész volt elfeledkezni arról, kik követték el a Buenos Aires-i zsidó közösségi ház elleni 1994-es merényletet, amelyben 85 ember halt meg, több százan pedig megsérültek. (A Teherán támogatását élvező Hezbollah emberei kerültek gyanúba, de végül senkit nem vontak felelősségre.)
Az elnökasszony megpróbálkozott volna azzal, hogy harmadik hivatali időre is jelöltesse magát, de ehhez módosítani kellett volna a dél-amerikai ország alkotmányát, amit nem sikerült keresztülvinnie. Utódjelöltje, az 58 éves Daniel Scioli, Buenos Aires tartomány kormányzója, aki férje mellett annak idején az alelnöki posztot töltötte be, jó eséllyel bízhat a győzelemben akár már a voksolás első fordulójában is. A választáson öt ellenzéki elnökaspiráns is indul, s ez nyilván Scioli malmára hajtja a vizet.
A hivatalos jelölt megszorítására egyetlen embernek lehet reménye, az 56 éves Mauricio Macrinak, Buenos Aires népszerű polgármesterének. Az egykori playboy a Boca Juniors futballklub elnöke volt 1996 és 2008 között. 2003-ban középjobb pártot alakított, s az üzleti körök belé helyezik minden reményüket. Macri helyreállítaná a hagyományos partnerséget az Egyesült Államokkal, s új megállapodást kötne a hitelezőkkel.
Macri és támogatói abban reménykednek, hogy sikerül kierőszakolniuk egy második fordulót. A polgármester ezért „hasznos szavazásra” buzdítja az argentinokat, ha már az ellenzéki pártoknak egymás között nem sikerült megállapodni és közös jelöltet állítani. Ha azonban Daniel Scioli – akinek még a legendás Diego Maradona is drukkol, ahogy Facebook-bejegyzésében dubaji otthonából közzétette – az első fordulóban 40 százalékot szerez, s legerősebb ellenfelét legalább 10 százalékkal megelőzi, akkor nem lesz második forduló, s Cristina Fernández utódjelöltje máris beköltözhet a Casa Rosadába, vagyis a Rózsaszín Házként ismert Buenos Aires-i elnöki palotába.