Mire van lehetősége az állampolgárnak, ha úgy találja, hogy tévedett a döntéshozó, amikor úgy ítéli meg, hogy ellentmondás van egy alapelv és a gyakorlat között? Összegyűjti az érveit, beadványt szerkeszt, javaslatot tesz, végső soron él a népszavazási kezdeményezés jogával. Ez történt az év elején, amikor egy szakszervezeti tisztségviselő - magánemberként - népszavazást kezdeményezett azért, mert egy kormányzati döntés eredményeként sérült a társadalmi esélyegyenlőség, az egyenlő bánásmód. A feltett kérdése világos, egyértelmű: Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés... a férfiak számára is tegye lehetővé Magyarországon a nők számára biztosított kedvezményekkel történő nyugdíjba vonulás lehetőségét?
Végre valódi, a magyar társadalom jelenét és jövőjét érintő ügyről van szó. Egy elvi kérdés kapcsán, mégis nagyon is gyakorlati kérdésben kapna szót az állampolgár, ha élhetne a népszavazás lehetőségével. Nem így történt. Az Alkotmánybíróság néhány nap alatt úgy döntött, hogy alaptörvény-ellenes a Kúriának az a végzése, amely lehetővé tette, hogy népszavazást lehessen kezdeményezni a férfiak 40 év munkaviszony utáni nyugdíjba vonulásának lehetőségéről. A határozat szövege, indoklása még nem ismeretes. Így próbáljunk meg a beadványokból következtetni az okokra.
A népszavazást elutasító kérelmezők panaszukban például arra hivatkoztak, hogy a nők esetében az egyenjogúság valójában a pozitív diszkrimináción keresztül valósul meg. Márpedig, ha a nőkre és a férfiakra egységes nyugdíjszabályokat alkotnak, akkor megszűnik a nők pozitív diszkriminációja. Ez azonban kizárólag akkor következhetne be, ha a férfiakhoz képest szenvednének hátrányos megkülönböztetést, vagy ha a nőknek alanyi joga lenne a férfiakéhoz képest kedvezőbb szabályok mellett nyugdíjba vonulni. Mivel a népszavazási kérdés kifejezetten arra vonatkozik, hogy szüntessék meg a férfiakra és a nőkre vonatkozó nyugdíjszabályok egyikének eltérését, fel sem merülhet, hogy azzal a nők a férfiakhoz képest hátrányos helyzetbe kerülhetnének. Ne feledjük, alapesetben a nők 40 év jogosultsági ideje úgy alakul ki, hogy 32 év keresőtevékenységgel szerzett szolgálati idő + legfeljebb 8 év gyermekneveléssel szerzett szolgálati idő együttesen adja ki a szükséges évtizedeket. Ezzel a pozitív diszkrimináció feltétele teljesül.
Az alkotmányjogi panaszt benyújtók szerint a férfiak kedvezményes nyugdíjba vonulása költségvetési kihatásokkal járna, ami eleve kizárja a népszavazás lehetőségét. Alapvető tévedésről van szó ebben az esetben is. Sikeres népszavazás esetén ugyanis legkorábban 2017 január elsejétől léphetne életbe a férfiakra is kiterjesztett kedvezményes nyugdíjba vonulás lehetősége. Az Országgyűlés majdani, esetleges és feltételezett törvényalkotása nem minősül a panasz benyújtásakor fennálló jogsérelemnek. Jövőbeli jogalkotás csak a jövőben okozhat jogsérelmet. Amennyiben minden jövőbeli költségvetést figyelembe veszünk, akkor a népszavazást, mint jogintézményt el is felejthetjük. Ezt pedig nem akarhatjuk, hiszen a demokratikus rendszer csorbulna ezáltal.
Nyugdíjrendszerünket nem a férfiak "40 évének" bevezetése veszélyezteti. A Nyugdíjbiztosítási Alap a 2013. évben 158,5 milliárd, 2014-ben pedig 184,6 milliárd forint többlettel zárt. Szerintem a tények magukért beszélnek, és nem ezekről kell vitatkozni, mert csak magunkat csapjuk be. Valóban egy új, fenntartható, rugalmas és az aktuális gondokra is megnyugtató új nyugdíjrendszerre van szükség.
Ugyanakkor fel kell vetni egy alapvető filozófiai kérdést, ami talán jobban segíti a vita érdemi megértését. Az én személyes alapállásom, hogy a gazdaság van a társadalomért, és nem fordítva. Azaz vannak olyan jogos társadalmi igények – ilyen a rugalmas nyugdíjba vonulás megteremtésének lehetősége –, amelyekre meg kell találni a fedezetet, ha kell, a tőketulajdonosok kárára. Ebben a kérdésben nem fogadunk el olyan megközelítéseket, amelyek úgy kezdődnek, hogy „milyen sokba is kerül ez”. Azt gondolom, a munkavállaló helyzete fontosabb, mint a tőke gyarapodása.
Folyamatosan arról szólnak a kormányjelentések, hogy kiváló a magyar gazdaság teljesítménye, ha pedig van gazdasági fejlődés, akkor abból részesednie kell annak, aki azt létrehozza. Elfogadom, hogy vannak olyanok, akik szerint a gazdaság növekedését, ha úgy tetszik a nyereséget, nem kell megosztani a dolgozókkal. De akkor beszéljünk egyértelműen és világosan, ki áll a tőke és ki a munkavállaló pártján.
Én szerintem az nincs rendben, és hosszú ideig nem tartható, hogy alacsony bérszínvonal, rugalmatlan nyugdíjrendszer jellemzi a magyar munkaerőpiacot. Ha tetszik, ha nem, a szakszervezetek nem asszisztálhatnak ehhez, még akkor sem, ha a tőketulajdonosok, vagy azok képviselői szerint demagógok vagyunk.
Azt gondolom, hogy ma már ez a népszavazási kezdeményezés többről szól, mint kizárólag a férfiak 40 éves munkaviszony utáni nyugdíjba vonulásának lehetőségéről. A kérdés sokkal inkább az, hogy a gazdaság, és azok irányítói továbbra is jóléti morzsákkal elhitetik velünk, hogy ennyi jár, vagy élethelyzetenként megharcolunk jogainkért.
A jussunkat akarjuk, többet a többől!
