"Szokjunk hozzá, jön a vezérelvű demokrácia. A vezérek ideje jön. Fel lehet háborodni, meg lehet ijedni. De ettől még így lesz. És tenni sem lehet már ellene. Miért? Mert ezt akarják az emberek."
Nem látunk a jövőbe, mint a századvéges G. Fodor Gábor napokban életre keltett internetes kormánypárti lapja, mármint, hogy a vezérelvű demokrácia kora jönne el, amely ilyen formán nem létezhet, hiszen már az elnevezése is ellentmond önmagának. Az éles elméjű politológus blogja végül is nevén nevezi, mihez is kellene hozzászoknunk: a vezérek idejéhez. Magyarul: az egyszemélyi diktatúrához. Jobb is, ha nem háborgunk, jobb, ha nem ijedünk meg, mert úgy sem tehetünk ellene semmit - mondja. Persze, nem azért, mert a történelem ismétli önmagát, mert megint masírozik valaki Rómába, esetleg a vezér úgy érzi, ideje felülni a weimari köztársaság romjainak tetejére, és onnan rikoltozni, amíg a fél világot nem dönti romba. Nem, ezek a vezérek mások. Ők is A Nép emberei, persze, de ők a saját kezükkel szétszedett demokrácia romjain szuggerálják az emberek fejébe: azért kellenek ők, meg ez az ő megváltó idejük, és ezt akarják az emberek.
Riadalom nélkül jobb, ha azért figyelünk. Nem kell ugyan félnünk a vezérektől, hiszen hús-vér emberek, de azon azért elgondolkodhatunk, hogy emberekből "a zemberekké" akarunk-e válni, hogy lehet-e annyira méltó a korlátlan hatalomra bármely vezér is, hogy a szabadságunkat az ő kezébe tegyük le.
