Katolikus-e a pápa? A kérdés önmagában antagonisztikusnak tűnik, pedig nem egy ismeretlen lap tette fel címlapján, hanem a patinás Newsweek. Ez a kérdés nagyon is kifejezi azokat az érzéseket, ahogyan az amerikaiak Ferenc pápát megítélik. Különösen a republikánusokat, illetve a jobboldaliakat lepte meg a katolikus egyházfő kemény fellépése például a kapitalizmus ellen. Szó se róla, a pápa az Egyesült Államokban is népszerű. Ám nem annyira, mint Európában. Ez azonban nemcsak a pápa merész kijelentéseire vezethető vissza, hanem inkább arra, hogy az egyház identitásválságba került az Egyesült Államokban, s igen komoly nehézségekkel kell szembenéznie.
A papok szexuális visszaéléseivel kapcsolatos botrányok alapjaiban rázták meg nemcsak erkölcsi, anyagi szempontból is (2002-ben a bostoni egyházmegye csődvédelmet kért), s nagy szerepe volt ezeknek a szörnyű eseteknek abban, hogy a Pew Research Center felmérése szerint ma már a lakosságnak csak 20,8 százaléka vallja magát katolikusnak, miközben 2007-ben még ez az arány 23,9 százalék volt.
Hárommillióval kevesebb a felnőtt katolikusok száma, mint nyolc évvel ezelőtt. A lakosság 13 százaléka fordított hátat az egyháznak, s nem is tudnak azonosulni tanításával. A visszaesés más területeken is érzékelhető. Kivált az oktatás terén. Miközben ötven éve még 5,2 millióan tanultak katolikus iskolákban, számuk mostanra 2 millióra esett vissza. A katolikus papok száma egészen drámai mértékben, 20 ezerrel csökkent 1965-höz képest, ez 34 százalékos visszaesésnek felel meg. A 17500 plébániából 3500-nak nincs állandó lelkipásztora, tehát sok plébánosnak több település között kell ingáznia.
A pápa népszerűsége csökkent, legalábbis a Gallup felmérése szerint. A 2014 elején végzett felmérése alapján még 89 százalék vélekedett kedvezően az egyházfőről, ez a szám azonban júliusra 71 százalékra csökkent. A felmérés szerint különösen a konzervatívok körében esett népszerűségi indexe. Míg az előző felmérésnél még a konzervatívok 72 százaléka kedvelte, ez 45 százalékra esett vissza. Két másik közvélemény-kutatás azonban teljesen mást mutatott. Júniusban a Pew azt közölte, 89 százalék kedveli a pápát, augusztusban pedig a vallási kérdésekkel foglalkozó intézet, a Public Religion Research 90 százalékot állapított meg.
Mindenesetre az, hogy a jobboldaliak körében rosszabb lett a pápa megítélése, valószínűsíthető. Egyes republikánusok élesen bírálták a pápát amiatt, mert Laudato si enciklikájában emberi tevékenységre vezette vissza a klímaváltozást. Az sem volt ínyükre, hogy a pápa kiállt a menekültek mellett, no és az sem tetszett a jobboldali döntéshozóknak, hogy a Vatikán támogatta az iráni nukleáris megállapodást. Hogy miért is reménykednek annyira az említett „Ferenc-effektusban” az amerikai főpapok, azt egy másik felmérés is megmutatja. Minden 10 megkérdezettből nyolc nyilatkozott úgy, hogy a pápa megérti az amerikai katolikus egyház gondjait, átlátja azt, mire van szüksége. Az amerikai püspökökkel kapcsolatban csak minden hatodik válaszoló vélekedett így.
A helyi egyházi vezetők azt remélik, hogy Ferenc pápa lendületet ad az egyháznak, őszinte megnyilatkozásaival megint közelebb hozhatja az embereket. Hogy a „Ferenc-effektus” érezteti-e majd a hatását, az nyilván nem egy-két hét múlva derül ki, hanem legfeljebb éveket követően. A múlt tapasztalataiból kiindulva azonban rendkívül ritka az, hogy egy pápalátogatás nyomán jelentősen megváltozzék az emberek vallás iránti attitűdje. Hiába különleges személyiség a pápa, a nagy számok törvénye alapján ezen ő sem tud változtatni. Nem rajta múlik ugyanis, hogy egy adott plébánián milyen a pap, milyen közösség alakul ki. A hívek azonban elsősorban ennek, illetve saját főpapjaik megnyilatkozásai alapján ítélik meg az egyházat. Természetesen a pápa is fontos része a megítélésnek, de nem az egyedüli szempont.
A Fehér Ház fogadást ad a pápa tiszteletére, a Vatikánt azonban felettébb felbőszítette, hogy kik kaptak meghívót Barack Obamától. Közéjük tartozik ugyanis egy az abortuszt támogató apáca, egy meleg püspök, egy nemét megváltoztatott nő. A Szentszék attól tart, hogy ha közös fotó készül a pápával és az említett személyekkel, akkor azzal visszaélhetnek mások. Josh Earnest fehérházi szóvivő azt közölte, nem kell messzemenő következtetéseket levonni a meghívottak listájából, mert összesen 15 ezren kaptak meghívót.
A pápa korábban soha, Buenos Aires érsekeként sem járt az Egyesült Államokban, így ez a vizit számára is sok érdekességet tartogat. Több olyan amerikai újságcikk is megjelent, amely szerint argentinként ellenségesebben tekinthet az Egyesült Államokra elődeinél, jezsuitaként pedig inkább Európára fókuszál. Ez azért így túlzás. Érdeklődött ő az Egyesült Államok iránt, de valahogy sosem jutott eszébe, hogy ellátogasson oda.
Amikor két évvel ezelőtt Timothy Dolan bíborost, New York-i érseket fogadta, hatalmas térképet szorongatott a kezében, amely az Egyesült Államokat ábrázolta. Arra kérte vendégét, tartson neki rövid kiselőadást hazájáról, magyarázza el, miben hasonlítanak, illetve különböznek az egyes államok, régiók. Itt szembesült a pápa azzal, hogy bizony, van még mit tanulnia Amerikáról, még ha ő is a kontinens szülöttje.
Dolan bíboros májusban elárulta: kicsit izgul a pápa az amerikai vizit előtt. Nem mintha tartana a fogadtatástól. Hallott ő is arról, hogy Manhattanban monumentális, 70 méteres üdvözlőkép fogadja, előre közölték vele, hogy különleges ajándékot, egy rabok által készített karosszéket kap. Tisztában van a pápa azzal, hogy itt is barátokra lel, csak őt is zavarja, hogy még nem volt az Államokban. Talán kicsit az is aggasztja, hogy nem uralja kellőképpen az angol nyelvet.
Amerikai útjának különleges eseménye lesz, amikor szeptember 24-én a Kongresszus két háza előtt mond beszédet. Szigorú protokollt írnak elő a képviselők számára attól tartva, hogy a honatyák csak egy része fogadja lelkesen a pápa szavait, mások egykedvűen ülnek a helyükön. Ha szót ejtene a klímaváltozás okairól, netalán az iráni nukleáris megállapodás előnyeiről, sejthetjük, mit gondolnának a republikánusok. Ha azonban az egyház álláspontját ismertetné a családtervezésről, az abortuszról, akkor a demokraták lelkesedése lanyhulna. Márpedig a pápa tavalyi strasbourgi, az Európai Parlament előtt elhangzott beszédében is igazolta, nem riad vissza a politikai jellegű témáktól, azoktól a kérdésektől, amelyeket egyik vagy másik politikai tábor másként ítél meg.
Sarah Palin, volt alaszkai kormányzó, aki a 2008-as amerikai elnökválasztási kampányban a republikánus John McCain alelnökjelöltje volt, s jelenleg az ultrakonzervatív teapárti mozgalom egyik lelkes támogatója, például „liberálisnak” nevezte a pápát, ami abból a szempontból még meg is állhatná a helyét, hogy például egyszerűsítette a válást, vagy megengedőbb álláspontra helyezkedett a melegekkel kapcsolatban. Gazdaságpolitikai nézeteit tekintve azonban nem liberálisabb, mint két elődje, II. János Pál vagy XVI. Benedek.
Az amerikai konzervatívok különösen II. János Pált tartották ideáljuknak, számtalanszor leírták már, hogy lengyelként antikommunista volt, szerepet játszott a vasfüggöny lebontásában, illetve rengeteg megnyilatkozásában állt ki az emberi élet védelme mellett. Ferenc pápát viszont egyszerre minősítették bal- vagy jobboldalinak, liberálisnak, vagy konzervatívnak. Talán Sarah Palin mellett más amerikaiak is hajlamosak politikai szempontból kategorizálni, „beskatulyázni” a pápát. Ennek veszélyeire, illetve megalapozatlanságára figyelmeztetett több amerikai szakértő a pápalátogatás előtt.
„Azok, akik azt gondolják, hogy a világ Washington politikája körül forog, nem veszik figyelembe azt, hogy a pápa globális vezető” – mondta a Washington Examinernek Francis Rooney, az Egyesült Államok korábbi Vatikánba akkreditált nagykövete. Kicsit egyszerűbb szavakkal ugyan, de ugyanerre mutat rá Lawrence Cunningham amerikai Vatikán-szakértő: „Ez a fickó az egyház feje. Arra figyelmeztet, mi megy végben a világban, s nem csak azzal foglalkozik, mi történik Észak-Amerikában vagy Nyugat-Európában” – figyelmeztet.
Washingtonban hangsúlyozzák, hogy a kongresszusi beszédet nem mint egyházfő, hanem mint a Vatikán állam feje mondja el. A pápát azonban nem lehet úgy hallgatni, mintha politikus lenne. Nem is az, ő csak a társadalomban tapasztalt anomáliákra kívánja felhívni a figyelmet. Kongresszusi beszéde előtt négyszemközti tárgyalásokat folytat vele John Boehner, a washingtoni képviselőház republikánus (mellesleg katolikus) elnöke. A pápa egyébként angol nyelven fordul a kongresszusi honatyákhoz, s a tervek szerint beszéde viszonylag rövid, 20 perces lesz.
Látogatásának egyes helyszínei is arra engednek következtetni, hogy ismét a peremen élőknek nyújtana lelki segítséget. Ellátogat a túlnyomórészt afrikai-amerikaiak által lakott New York-i városrészbe, Harlembe, Philadelphiában pedig vasárnapi szentbeszédében a társadalmi egyenlőtlenségekre világít rá.