Kerry ugyanakkor hozzátette, hogy Washingtonnak komoly kétségei vannak a Kreml szándékait illetően. A Fehér Ház, a Pentagon és a külügyminisztérium folyamatosan egyeztet arról, mi legyen a következő lépés az IS ellen. Az Egyesült Államok, amely nemzetközi koalíciót irányt az Iszlám Állammal szemben, üdvözölné Moszkva „konstruktív szerepvállalását”, hangoztatta Josh Earnest fehérházi szóvivő, s hasonló tartalmú nyilatkozatot tett előző nap az amerikai diplomácia vezetője is.
Bár aligha lenne jobb megoldás annál, hogy az Egyesült Államok és Oroszország közösen teremtse meg a békét Szíriában, jelentős különbség adódik közöttük a helyzet megítélését illetően. Moszkva Bassár el-Aszad szíriai elnök szövetségeseként azt akarja, hogy a régi rezsim maradjon hatalmon, Washington szerint azonban Aszad minden legitimitását elvesztette. Így mindenekelőtt arról kellene kompromisszumra jutnia a két országnak, hogyan képzelnek el egy átmeneti időszakot. Washington amiatt sem járulna hozzá Aszad rezsimjének fenntartásához, mert a szíriai elnököt piszkosbombák bevetésével vádolják nőkkel és gyermekekkel szemben.
Az egyre jelentősebb orosz szembenállásnak Szíriában igen komoly geopolitikai következményei lehetnek, hiszen szembekerülhet egymással két szövetséges, Törökország és Oroszország. Vlagyimir Putyin orosz elnök, jóllehet Ankara a NATO tagja, jó viszonyba került Recep Tayyip Erdogan török államfővel. A két állam energetikai szempontból is együttműködik egymással, s bár a Török Áramlat gázvezeték részleteiről mind a mai napig nem tudtak megállapodásra jutni, már a vezeték megépítésének lehetősége is azt jelzi, hogy igen fontos partnernek tartják egymást.
A két ország érdekei azonban különbözőek Szíria kapcsán. Miközben Ankara kezdettől fogva Aszadnak a hatalomból való eltávolítását tartotta legfőbb feladatának, Moszkva ragaszkodna a személyéhez. Erdogan szinte az utolsó pillanatig bízott abban, hogy Szíria ügyében sikerül közös nevezőre kerülniük Putyinnal. Augusztus elején Indonéziában még úgy foglalt állást, hogy Putyin elnök megváltoztatta véleményét Damaszkusz kapcsán, s egyre inkább elfogadna egy olyan Szíriát, amelyben már nem Bassár el-Aszad elnök van hatalmon. Mindezt a június közepén, Bakuban megtartott közös találkozójukra alapozta. (A török média az azerbajdzsáni megbeszélésekről azt emelte ki, Erdogant láthatóan nagyon felbosszantotta, hogy Putyin megváratta őt.)
Miután azonban Oroszország maga is elismerte a szíriai szerepvállalást, Erdogan is retorikát váltott. Minden korábbinál élesebben bírálta Oroszországot az Aszad elnöknek nyújtott segítsége miatt, s közvetve felszólította az európai vezetőket, hogy közösen lépjenek fel egy szíriai rezsimváltásért. A török államfő szeptember 16-án elhangzott beszédében úgy foglalt állást, nyilvánvaló, hogy Aszad saját népe ellen lépett fel.
