Magyarország először került azon 102 ország közé, amelyeknél azt vizsgálja egy nemzetközi szervezet, hogy mennyire átlátható a költségvetésük, közérthető-e az elkészült mű, a készítésébe, ellenőrzésébe bevonják-e a nyilvánosságot. A bemutatkozás a kormány számára lesújtó eredménnyel járt. Az Open Budget Survey (Nyitott költségvetés) idei felmérésén Magyarország az elérhető száz pontból 49-et szerzett és ezzel a 45. helyen végzett. Nemcsak a fejlett országokhoz, de régiós társainkhoz képest is leszerepeltünk, hiszen Románia például a teljes listán a nyolcadik helyen áll, Csehország a tizenharmadik, Lengyelország pedig a 21. pozícióba került. Még Bulgária, Szlovénia és Szlovákia is jobb értékelést kapott mint Magyarország, és Oroszország, Grúzia vagy Uganda is átláthatóbb közpénzügyekkel rendelkezik, mint Magyarország. A 28 EU tagország közül csak 15 vesz részt a felmérésben.
A "korlátozottan átlátható" minősítés oka, hogy a kormány a nemzetközileg elfogadott nyolc legfontosabb költségvetési dokumentum közül hármat - a költségvetési irányelveket, a féléves jelentést és a polgárok költségvetését - el sem készíti, a másik öt közül négynek a tartalma pedig még a balkáni országokat is magába foglaló régiónkban jellemző színvonaltól is elmarad. Az egyetlen kivétel a számvevőszéki jelentés, amelynek tartalma - a pontszámok alapján - valamivel jobb színvonalú még a fejlett országok átlagánál is.
A felmérés 2006 óta kétévente készíti el az Open Budget Partnership nevű nemzetközi civil szervezet, amelynek magyarországi partnere a Költségvetési Felelősségi Intézet Budapest (KFIB). A felmérés három pillérre - az átláthatóságra, a részvételre és a felügyeletre - koncentrál - mondta a jelentést bemutató sajtótájékoztatóján Romhányi Balázs, a KFIB ügyvezetője. A három elemzési kört 140 paraméter alapján mérik. A kérdéseket a KFIB válaszolta meg, azonban a felmérés anyagát a kormányok is megkapták. Magyarország esetében az Nemzetgazdasági Minisztérium véleményezhette és mivel a felmérés nem véleményeken, hanem tényeken alapul, az eredményeket elfogadta - mondta Romhányi. Ennek ellenére a minisztérium mai közleményében a tájékoztatón elhangzottakra azt közölte, hogy a hazai költségvetési politika minden tekintetben megfelel az alapelvi és jogszabályi követelményeknek, mint ahogyan az átláthatóság kritériumainak is. Az kissé furcsa, hogy a közlemény miért hivatkozik a a magyar gazdaságpolitika "az Európai Unió, az IMF, az OECD, valamint a nagy nemzetközi előrejelző intézmények és a piaci elemzők" által elismert eredményeire, amikor jelen esetben egészen másról van szó.
A magyar kormány elmúlt években hozott intézkedései, mint a 2016-os költségvetési törvényjavaslat gyorsított tavaszi elfogadása, a háttérszámítások titkosítása, vagy újabban a közérdekű adatokhoz való hozzáférés szűkítése, egyáltalán nem javítanak a helyzeten, sőt kifejezetten romló tendenciát vetítenek előre. A felmérés még a 2014-es költségvetés alapján készült, azonban a KFIB kiszámolta, ha idén lett volna a vizsgálat, akkor Magyarország még rosszabbul teljesítene, ugyanis a 2016-os költségvetésben nem szerepelnek a 2014-es tényadatok. Így a 49 pontból 44 pont lenne, és már nem csak öt, hanem további hét afrikai ország előzne bennünket.
A magyar költségvetés tartalma így szegényes, indoklása hiányos, az elfogadott törvény indoklásainak táblái a benyújtáskori állapotot tükrözik és nem a kész jogszabályét. A havi jelentések léteznek - ám azok túlságosan összevontan közlik a kiadásokat és az adósság szerkezetét - olvasható a hibák felsorolásánál.
Nem adhat felmentést a magyar kormánynak az, hogy a vizsgált 102 ország közül 98 az elszámoltathatóság három alappilléréből legalább egyben hiányosságokat mutat, közülük 32 pedig egyik területen sem teljesít megfelelően. Ezért a a Költségvetési Felelősségi Intézet Budapest azt ajánlja a kormánynak, hogy első lépésként hozza nyilvánosságra azokat a költségvetési információkat, amelyek már ma is rendelkezésére állnak, majd készítse el a fent említett három hiányzó dokumentumot, végül pedig bővítse annyira a publikált anyagok tartalmát, hogy azokból valós és részletes képet lehessen alkotni a közpénzügyek helyzetéről és kilátásairól.