A Zombor bukásának okait elemzők többnyire kiemelik, hogy ha Orbán Viktor kritikát fogalmazott meg vele szemben a keddi kormánykonferencián, akkor az a kórházi adósságok újratermelődése miatt hangzott el. A kormány szívja a fogát, és aki nem ismeri mélyen ezt a területet, az könnyen fogalmazza meg, hogy beletettek a konszolidációba 60 milliárd forintot, miért nem sikerül megállítani az adósságok újratermelődését – mondja Sinkó Eszter. Az egészségügyi közgazdász értékelése szerint a leköszönt államtitkár tervei és a megvalósítás közelébe jutott elképzelései jó irányba mutattak ugyan, de mozgástere sokkal kisebb volt annál, mint amiben vélhetően reménykedett a feladat elvállalásakor. Az elemzők többségéhez hasonlóan ő is úgy látja, hogy a kormány nem tekinti elsődleges feladatnak az egészségügy rendbetételét, vagyis a politikai akarat hiányzik az átfogó reformhoz.
Az okokat keresve Sinkó Eszter hangsúlyozza, eddig senkinek nem sikerült megválaszolnia azt a két alapvető kormányzati kérdést az ágazat jövőjével kapcsolatban, hogy mekkora ellátórendszer lenne képes jó minőségben gondoskodni a magyar betegekről, mint ahogy azt sem, hány orvossal és szakdolgozóval lehetne ezt biztosítani. Márpedig a kormányfő határozottan megfogalmazta, ezek tisztázása nélkül nem emelik meg az ágazat költségvetését. Nem kedvezett az időzítés sem az egészségügyi pluszpénzek követelésének. A pedagógus életpálya-modell bevezetésének terhei ugyanis óvatosságra intik a kormányt, hiszen a lépés több százmilliárd forinttal emelte meg a közoktatás kiadásait – véli a közgazdász. A legfontosabb kérdés mégis az, vajon milyen politikai tervek forognak kormányzati körökben: kisebb toldozgatásokkal, bérpótlékokkal a működőképesség határán akarják lebegtetni az egészségügyet a következő választásig vagy belátják, hogy ez kevés és nagyobb lépésekre van szükség.
A Népszava kérdésére, hogy ki lenne képes elmozdítani az ágazatot a mostani holtpontról, Sinkó Eszter úgy válaszolt: csak olyan vezető jöhet szóba, akit a Fidesz és a miniszterelnök mellett a szakma is elfogad. Szerinte Mikola István lenne a legalkalmasabb jelölt, mert képes lenne bebizonyítani, hogy miért van szükség többletforrásra és emellett jó viszonyt ápol a miniszterelnökkel. Hasonló helyzetben lehet Pesti Imre is, mindkettőjüknek kellő irányítási tapasztalatuk van. Bárki kerül is az államtitkári székbe, két kérdéssel számolnia kell: a kórházi adósságállomány folytonos újratermelődése jelzi, hogy a terület 20-30 százalékkal kevesebb pénzt kap a szükségesnél. Ezen túl azonnali 20 ezer forintos béremelésre lenne szükség a nővérek elvándorlásának megállítására – véli a szakértő.
Más kérdés, hogy nem véletlenül látnak egyre nagyobb fantáziát a magán egészségügyi szolgáltatók a magyar piacon. Elképzelhető olyan kormányzati forgatókönyv is, hogy az alacsony személyi jövedelemadó sok pénzt hagy a jól keresők pénztárcájában, egyre többen képesek megfizetni a magánrendelők és magánkórházak szolgáltatásait. Az ilyen módon szűkülő állami rendszerrel kapcsolatban ugyanakkor Sinkó Eszter figyelmeztet, hogy a világ nem ennek a szektornak a visszafejlesztése felé megy. Arra is emlékeztet, hogy az egészségügyi intézmények vezetőinek – bárki irányítja az ágazatot – lépniük kell, hogy belső működésük szervezettebb legyen, mert már az is javíthatná a betegek elégedettségét, ha nem kellene fél napokat várniuk vizsgálatra vagy kezelésre a zsúfolt folyosókon. Bárhonnan közelítünk tehát az új egészségügyi államtitkár kiválasztásának kérdéséhez, biztos, hogy nagyon nehéz dolga lesz, hisz a rendszer működőképességének megtartása mellett kell elérnie a belső tartalékok mozgósítását és a kormányzati attitűd megváltoztatását.
