De ez már szerintem a magyar történelemben volt. Most olvastam arról, hogy a mélyen tisztelt MÁV azt a döntést hozta, hogy az úgynevezett gazdasági bevándorlókat csak zárt vagonokban fogják szállítani egyik állomásról a másikra. És ne felejtsem el: olyan vagonokban, amelyek direkt bicikli tárolókra voltak kitalálva, mert a cél, hogy a kedves magyar emberek ne találkozzanak a bevándorolt "csőcselékkel" semmi formában sem. Nem tudom, hogy a MÁV vezetőségének nincs-e lelkifurdalása emiatt, de jó lenne, ha tanulmányoznák a történelmet. Mert 71 évvel ezelőtt a MÁV már vitt emberek százezreit zárt, lelakatolt vagonokban oda, ahonnan nagyon kevesen jöttek vissza. Természetesen, mondhatja nekem valaki, hogy azok marhavagonok voltak, de ma modern vagonokban szállítanák az embereket. Igazuk van. Csak szeretném, ha a MÁV vezérigazgató asszonya elgondolkodna azon: hány fok lehet a lezárt vagonokban, amikor kint a hőmérséklet 40 fok? Mi a különbség a mai és az akkori marhavagonok között? Vagy a történelem nem tanította meg a magyar vasutakat arra, hogy az emberekkel emberiesen kell bánni?
